A chilei születésű, majd a szüleivel Mexikóba költöző fiúnak cipőre sem futja, hogy eljusson a szomszéd falu iskolájába. Az érettségi helyett inkább a csavargást választja, de tudja, hogy az írás az ő igazi útja. Repülőjegyét Barcelonába az írással megkeresett pénzből veszi, de az irodalmi barátságait felváltó, alkalmi munkák során megismert emberek barátságáért a leghálásabb. Roberto Bolaño a világirodalom legtermékenyebb halott írója, hangzik el a Cervantes Intézet estjén, ahol Scholz Lászlóval, A Harmadik Birodalom című Bolaño-regény fordítójával M. Nagy Miklós, az Európa Kiadó igazgatója beszélgetett.
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom
Fordította: Scholz László, Európa, 2015, 336 oldal, 329 HUF
A beszélgetés intrója egy Vargas Llosa-interjú, melyben Bolaño laudációját halljuk, miközben fekete-fehér képeken látjuk a Barcelona utcáin találkozgató írókat. A 20. század végére Barcelona lesz az új Párizs, a dél-amerikai szerzők számára íróvá válásuk kihagyhatatlan állomása, a spanyol kiadók többsége is barcelonai székhelyű. Llosa dicséretének visszássága nem marad szó nélkül, hiszen Bolañónak alig volt jó szava a boom, a latin-amerikai irodalom áttörésének (Gabriel Garcia Márquez, Mario Vargas Llosa, Octavia Páz, Cortázar) szerzőihez. Márquezt az elnökökkel, érsekekkel ápolt kapcsolatai miatt támadja, Octavio Pazt a hatalom szövetségesének látja. Borgesen kívül, akit imád és akitől számos ötletet átvesz, átír, csak Cortázarhoz van jó szava. M. Nagy a beszélgetésen Llossát illeti kritikával amiatt, hogy az utóbbi években lektűrirodalmat ír, miközben esszékötetet publikál a kultúra haláláról.
Kapcsolódó cikk:
Bolaño diszlexiás volt és grafomán, megszállottan írt, volt olyan nap, hogy 1200 oldalnyi drámai szöveget is megalkotott, aztán elégetett. Vélhetően kábítószer-fogyasztásból adódó májbetegségének diagnosztizálása után az Anagramma kiadóigazgatójának betartva ígéretét, évente megírt egy regényt: szekrénnyi publikálatlan műve vár még kiadásra. Haláláig írt verseket, prózaírásba csak első gyermeke születése után kezdett, hogy eltartsa a családját. Egyik novellájában meg is írja, hogy számos pénzdíjas novellapályázatra jelentkezik, hiszen Spanyolországban majd minden település alapított magának díjat. Bolaño a siker érdekében az előző év nyerteseit keresi fel, kikérdezi őket és a díjazott novellához igazítja a beküldendő szöveget.
Miután egykori osztálytársa kicsempészi a fogságból, ahova amiatt zárják, mert írótársával, Mario Santiagóval irodalmi mozgalmat alapít, rendszerellenes nézeteik pedig bajba sodorják őket, visszatér Barcelonába, az El Raval városrészbe, mely mára a bevándorlók szegénynegyede. Kempingőrként dolgozik, itt látogatja meg Javier Cercas is, akinek éjszakákon át mesél egy történetet, melyet Cercas a Szalamiszi katonákban a beleegyezésével meg is ír. Belaño néven Bolaño is szerepel a könyvben és szerepel a sebhelyekkel teli férfi is, aki nagyon hasonlít A Harmadik Birodalom-beli sebhelyes arcú szereplőre. Bolaño ekkor már megírta a regényt , ami, bár a kézirat utolsó oldalán 1989-es dátum szerepel, végül csak 2010-ben jelent meg. A késői, 2010-es kiadás Scholz László szerint azzal magyarázható, hogy a szerző nem tekintette teljesen késznek. Jól kigondolt könyv, de talán nem sikerült megvalósítania, amit tervezett.
Ha összehasonlítjuk a Távoli csillag takarékos írásmódjával, a fragmentáltság túlzása és a túlzott ismétlés is feltűnik. Ha maradt volna ideje rá, a Távoli csillag után valószínűleg átírta volna a szöveget. Korai, de érett regény M. Nagy Miklós szerint, bár nem ez volt az első könyve. Az első egy négykezes, a Consejos de un discípulo de Morrison a un fanático de Joyce (Egy Morrison-tanítvány tanácsai egy Joyce-fanatikus számára) Antoni García Portával, melyet a La pista del hielo (A jégpálya) követ. Bolañot életében nem övezte akkora siker, mint a halála után. A náci irodalom Amerikában legelső kiadása például annyira sikertelen volt, hogy a Seix Barral kiadó kénytelenek volt bezúzni.
Nagy Miklós a kolumbiai folyóirat, a Semana listáját említi, hogy Bolaño egyre növekvő sikerét igazolja. Az első húsz legjobb dél-amerikai regény között Bolaño háromszor is szerepel, harmadik és negyedik helyen a Vad nyomozókkal (kritikánk ITT) és a 2666-al, a tizennegyedik helyen pedig a Távoli csillaggal, mely Scholz László szerint a legjobb könyve.
Az est végén Dés Mihály mesélt arról, hogyan ismerte meg Bolañot, nyomozta ki a telefonszámát és készített vele interjút barcelonai folyóiratába, a Lateralba (részben megtalálható ITT). Az interjúban a szerző mesélt a salvadori forradalmárokról, és arról is, hogy lőtték le a költőkből álló forradalmárok társukat, Roque Daltont álmában, mert attól tartottak, hogy nem akar részt venni a fegyveres harcban. Az interjúban azt is bevallotta, hogy amikor a szélsőjobboldalról beszél, valójában a baloldalra gondol, de nincs meg a kellő távolság ahhoz, hogy írni tudjon róla.
Szerző: Tamás-Balha Etelka
