Fotó: Valuska Gábor
Most éppen fordítva történt. Rendszerint a filmet megelőzi a könyv, Hadas Krisztina és szerkesztőtársa, Kéky Kira viszont három évadot leforgatott már a Jön a baba című dokureality-sorozatból, mire a harminchárom történet közül tizenegyből könyv született. Az Anyasorssal a szerző kísérletet tesz rá, hogy az anyává válás, a párkapcsolati problémák, az anyagi gondok és a betegségekkel szembeni küzdelmeikben diadalmaskodó anyák történeteivel erőt adjon a hasonló gondokkal küzdő családoknak.
Hadas Krisztina Anyasorsának történetein keresztül különleges életutakat ismerhetünk meg. A mellrákot leküzdő, fél mellel élő Erika anyává válásának története a fekete férfi oldalán, vagy a három gyereket szülő Vikié, akinek párja hol volt, hol nem, esetleg a két apától hatodik gyerekét váró Kriszta története bár összességében véve nem mindennapos, részleteiben mégis segítő jobbot nyújthat az olvasónak saját életében lévő problémáihoz. „A könyvben szereplő anyák sorsa tipikus és atipikus. Nem azok a hétköznapi gondok vannak benne, hogy ki tudja elmarni az utolsó pókember-jelmezt éjfélkor, hanem ennél mélyebb dolgok, nagyobb sorsfordulók, nagyobb döntések” – mondja a szerző, kihangsúlyozva, hogy leginkább olyan családokat választott, akik az elmúlt években nagy sorsfordulókon mentek át, ezért sorsuk példaértékű, döntéseik, újratervezéseik meghatározóak. Ez azért is fontos, mert ahogy a forgatáson szereplő anyák, úgy az őket olvasók is magabiztosságot és erőt meríthetnek a küzdelmekből. Ahogy Hadas Krisztina kifejtette: „A sorozat forgatása után és közben nagyon sok pozitív reakciót kaptak az anyák, és változást vettem észre rajtuk: sokkal öntudatosabbakká váltak. Egyre inkább kezdték felvállalni magukat minden tulajdonságaikkal, gyengeségeikkel, erejükkel. A könyvben néha szélsőséges történetek vannak, nehézségekkel, de mégis: függetlenül attól, honnan jöttünk, mi a foglalkozásunk, ugyanazokkal a problémákkal találjuk magunkat szemben. Nemcsak mi, nők, de az apák is.”
hadas Krisztina: Anyasors
Bookline Könyvek, 2019, 256 oldal, 3999 HUF
Azt gondolhatnánk, hogy a betegségeket, válságban lévő életeket látva nehéz pillanatokat élt át Kriszta. Ellenkezőleg. Nemcsak az anyák, de ő is sokat profitált a forgatásból. Elmondása szerint egyre tudatosabb lett. Nem engedi, hogy idegenek felszínes ítélete befolyásolja az életét. „Abban is változtam, hogy miként gondolkodom magamról: mint nő, mint feleség. Hogy milyen a jó feleség, a jó anya. Anyának lenni a legboldogabb dolog a világon, de azért nem mindig egyszerű. A tökéletlenség önkéntelenül jött ki a könyvben. Ezekben a történetekben mindenki keresi az útját. Le kell számolnunk azzal, hogy ítélkezünk, azzal is, hogy „most kell a legboldogabbnak lenned”, „ha nem sikerül, akkor szánalmas vagy”.
Hadas Krisztina nem saját elképzelésből fordult az anyák sorsa felé. Második gyermeke születésekor találta meg a feladat, A Baba magazin főszerkesztője kérte fel írásra. A családjáról írt szösszeneteiből írt első könyve, az Egy tökéletlen anya naplója sikeres lett. Ezután a Life Network kereste meg, hogy mivel a műfajban is hiteles, dolgozza ki saját formátumát. „Én sose olvastam baba-mama blogokat, egyszerűen mert nem érdekelt. Arra gondoltam, hogy aki erről ír, az habos-babos, szirupos, mert mindig csak a szépről beszéltek. Az internet is ezt árasztotta” – vallja a szerkesztő-riporter, aki ugyanakkor rájött arra is, hogy nem kell feltétlenül megfelelni az elvárásoknak ahhoz, hogy jó anya legyen az ember. Állítja, hogy megtalálta a hangját, teljesen beleszeretett a feladatba. Az a bizonyos hang az író sajátos stílusa: képzeljünk el egy nagyon laza, már-már szlenges írói hangot. Hadas hozzáteszi: „Egyrészt önmagamat is megtaláltam benne, másrészt valódi közösségre leltem, amire nekem is lelkileg szükségem volt, harmadrészt pedig olyan emberi történeteket láttam testközelből, ami engem is elvarázsolt a mélységével, magasságával együtt.”
A kötetben lévő tizenegy történet egytől egyig katarzist ér el: megszületik a baba. Majd a születés után eltelt időszakot is összegzi a szerző: hónapokkal később újra megkereste a családokat és beszámolt további életükről. Az elbeszélések érdekessége, hogy nemcsak az anyák mesélnek, hanem az apák is. „A férfiak nélkül nem mentünk volna semmire. Van, aki elvált azóta. Ott a férfit is megkerestem utólag, mert közben más irányba ment az élete. A dolgok sosem feketék vagy fehérek, és mindkét oldalt meg kell hallgatni. A férfiaknak is hálás vagyok, mert az őszinteségük nélkül nem lett volna kerek történet.” Sok szereplővel tartja ma is a kapcsolatot. Zárt facebook-csoportban kommunikálnak egymással, vidéki és fővárosi könyvbemutatókra kísérik el, és baráti összejöveteleket is szerveznek.
A könyv lapjain a történetek között nem titkoltan megbúvik a szerző saját életének egy-egy mozzanata, apróságok is, amelyeket szellemesen tálal. Az utolsó, tizenegyedik történetben már jelentősebb szerephez jut. Nagyobb szeletet hasít ki saját múltjából, és megosztja velünk életének nehéz szakaszát, mikor második terhességét meg kellett szakítani a baba betegsége miatt. A kérdésre, miszerint érzékenysége az anyák iránt innen fakad-e vagy vele született, elmondja, nagyon jó körülmények közé született, de a szülei tudatosan arra nevelték, hogy segíteni kell a rászorulókat. Szülei tízévesen szegény körülmények között élők közé vitték a Nyírségbe, amiről még fogalmazást is írt: „Nekem gyerekkorom óta mondták, hogy amim van, az kevés gyereknek adatik meg, és ha tudok, segítsek másokon. A könyv kapcsán viszont inkább azt mondanám, én kíváncsi vagyok másokra, most éppen ezekre az emberekre.”
A könyvet leginkább nők, anyák, nagymamák fogják olvasni, de a szerző nem titkolt célja, hogy férfiak kezébe is jusson, hiszen a párkapcsolatokban és a családban ugyanolyan fontos szerep jut nekik is. Sokat tanulhatnak ők is a leírásokból, mert minden párkapcsolatban a benne szereplők hol lent, hol fent vannak. A pár egyik tagja akkor erős, amikor a másik kicsit leeresztett, vagy gyengébb. Máskor épp fordítva, ahogy az Anyasors történeteiből számos alkalommal kiderül.
Szerző: Rátkai Zsófia
