Ijjas Tamás január elején felajánlotta, hogy szakmai tudásával egy évig ingyen támogat egy elszánt pályakezdőt. Facebook-posztját sokan megosztották, és az önkéntes felajánlásból pár nap alatt hálózat lett. A Független Mentorhálózat keretében írók, költők, kritikusok, irodalomtörténészek ajánlják fel szakmai tudásukat, figyelmüket, tapasztalataikat kötettel nem rendelkező fiatal pályakezdőnek.
Előzmények:
2016 végén kiderült, hogy az Orbán János Dénes nevével fémjelzett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. (KMTG) 400 millió forintot kap a kormánytól az íróakadémiai programjára
A JAK tiltakozásul 400 forintot ajánlott fel a programra
Január 22-én este írók, költők, kritikusok tartottak demonstrációt a magyar irodalomért a KMTG székhelye előtt
A mentorok közül néhányan már megtalálták azt az embert (vagy embereket), akivel együtt akarnak dolgozni a jövőben, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan választottak, ezért megkértük őket, hogy válaszoljanak az alábbi kérdésekre:
1. Miért jelentkezett mentornak?
2. Hogyan választotta ki, kivel szeretne együtt dolgozni?
3. Mutassa be 2-3 mondatban a mentoráltját!
4. Hogyan tervezi az együttműködést a mentorálttal?
5. Volt-e mentora, és ha igen, mi volt a legfontosabb, amit megtanult tőle?
Gerőcs Péter
1. Ijjas Tamás nem a kulturális környezet elsorvasztása fölötti búsongás szólamaihoz csatlakozik, hanem a maga egyszerű emberi lehetőségeit ajánlja fel. Ez egy odafordulás, egy felajánlás. Azt adja, ami a leginkább adható: a tudást. Jelen helyzetben ez maga a felelősségvállalás.
2. Olvastam a jelentkezők pályamunkáit, és akiknek a szövegeiben éreztem a kibontakozni akarás ígéretét, azokra lecsaptam. Jelenleg két mentoráltam van.
3. (ezt nem szeretném elhamarkodni)
4. Szisztematikus munkában hiszek. Nem vagyok szigorú, de azt vallom, hogy a képességek elsajátításának az egyetlen lehetséges módja, ha hétről-hétre haladunk, feladatokat végzünk, vagyis - jelen esetben - írunk és olvasunk. Próbálok a másik irányultságaira építeni, és ahhoz hozzárendelni a feladatokat, ugyanakkor arra ösztönözni, hogy engedje el a reflexeit, és lépjen ki a komfortzónájából; tanuljunk meg közlekedni a számára kevésbé ismert elbeszélői stratégiák között is.
5. Tíz éven át volt mentorom Márton László. Amennyire megtanultam írni, többnyire neki köszönhető. De tanultam tőle alázatot is, és nem utolsó sorban munkamorált.
Sirokai Mátyás
1.Mert a Független Mentorhálózat a lehető legjobb válasz arra, hogy a kormány magasról, 400 millió forinttal tesz az irodalmi tehetséggondozásra. Két nap alatt, 0 forintból létrejött valami sokkal jobb a KGMT-nél – szerintem ez óriási dolog.
2.Igent mondtam az első tehetséges pályázónak, akin úgy éreztem, hogy jó mentora tudnék lenni.
3.Szén Benjámin (1994).Verseket, slameket és újságcikkeket ír.
4.Heti rendszerességgel fogunk együtt dolgozni a szövegein, és ugyanilyen tempóban fogok könyveket adni feldolgozásra.
5.Nem volt klasszikus mentorom, de ezzel együtt – ha rendszertelenül is – nagyon sokat tanultam másoktól. A mai napig simán ellesek bármit, ha úgy érzem, hogy be tudom építeni.
Szabó Imola Julianna
1.Rengeteg hálával tartozom azoknak akik valaha is időt szántak a szövegeimre. Ismeretlenül és önzetlenül olvasták és véleményezték őket. Minden válasz és gondolat épített-alakított rajtam, még akkor is, ha esetleg nem fogadtam meg. Azért éreztem fontosnak, hogy jelentkezzek, hogy a magam suta módján valahogy tovább tudjam adni ezt az önzetlen figyelmet. Hogy nyissunk egymás felé, mert az új impulzusokból ki tudja, hogy mi épülhet. És a figyelem az egyetlen és legfőbb, amit ezekben a ködös időkben egymásnak adhatunk.
2.Nagyon sok pályázat érkezett, és mindben volt valami különleges. A rengeteg jelentkező is jól mutatja, hogy mekkora igény van a párbeszédre, és milyen sokféle lehet a tehetség. Elsősorban azt próbáltam szem előtt tartani, hogy ki az, akinek érdemben tudok segíteni, akinek tényleg hasznára lehetek. Ezen a vonalon elég hamar kirajzolódott, hogy nem egy, hanem három mentoráltam lesz. Mindhármuk máshogy tekint a szövegre mint anyagra, és más ponton tartanak az életükben. Ezért szeretném őket is összekötni, mert azt hiszem egymásnak is sokat tudnak segíteni majd a jövőben.
3.3 L jutott nekem:)
Seres Lilia Hanna: mesés és friss varázslat. Közös gyengéink vannak: Frida Kahlo, a mozgásszínház, Thomas Mann, a kínai próza, és Az álom tudománya. Meg az idővel való zsonglőrködés. Lírai tőkesúly, prózai vasmacskával.
Benedek Leila: tudatos és lépcsőnként építkező író, akinek a mágikus realizmus a kisujjában van. Kreatív és alázatos. Konkrét terven dolgozik, amivel nem kis célt tűzött ki maga elé.
Locker Dávid: elegánsan pimasz szövegvilág. Rendkívül nyitott és lendületes, érdeklődő. Olyan kicsit, mint egy öltönyvonalra szabott bőrdzseki. Izgalmas kérdés, hogy hova fejlődik a hangja, mert ígéretes.
4.Konkrét tervekkel és „menetrenddel” készülök, hogy legyen egy fix ütem amiben dolgozunk. Az elmúlt napokban kipuhatoltuk, hogy kinek miért fontos ez a közös munka. Hol vannak lyukak, és milyen irányba szeretnének haladni. Miben tudok hasznosan melléjük állni. Fogunk képekkel és videókkal dolgozni, vannak eszement játékos ötleteim, amikre talán vevőek lesznek. És olykor pedig a szövegeket cincáljuk majd apró darabokra. De én inkább a kreativitást szeretném bennük kicsit megmozgatni. Akár bevonni őket a táncadaptáció világába, ebben Böröcz Petra lenne segítségemre. Mindenki szabad, és azt vesz ki ebből a közös gondolatokból összedobott tálból, ami neki hasznos lehet. Szeretnék nekik mesélni a saját hiányosságaimról, a vargakanyarjaimról is, amiket így hátha meg tudnak spórolni maguknak a jövőben. Csak lenni szeretnék, figyelni rájuk, és folyton tanulni tőlük. Mert ez a folyamat kölcsönös. A saját gyerekeimen látom, hogy találkozások vannak és hatások. Hogy ki tanít kit, legfeljebb a tapasztalat dönti el egy ideig, aztán a többi változó, figyelem kérdése.
5.Az első és legmeghatározóbb élményem a Hajónapló Műhely volt (a Bárka Színházban) Bérczes László és Nánay István tanított több évfolyamnyi fiatalt szakírásra. De ez a műhely több volt ennél. Sokunknak egy olyan ingyenes lehetőséget jelentett, ahol közösen jártunk színházba, szövegekkel bíbelődtünk, véleményeztük egymás írásait. Itt találkoztam többek között Darvasi Ferenccel, Palman Zsuzsival, Molnár Illéssel, Juhász Dórával, de még sorolhatnám a neveket. Amit mi ott kaptunk, azt azóta sem tudta felülmúlni semmi. Pillanatokra talán, de ott valami olyan alaptézis-hozzállás ívódott belém, amihez ragaszkodom. Így kerültem Goda Gábor és az Artus közelébe, így tanultam rengeteget Tr. Szabó Györgytől a mozdulatról és a fényképről.
Sok évvel később az 50 tehetséges fiatal mentoráltjai közé választottak, ahol Krizsó Szilvia lett a mentorom. Aliz csodaországban időszakként éltem meg. Érdekes programokon vehettünk részt, ahol olykor rendkívül sikeres emberek meséltek a kezdeti nehézségeikről. Akkor ez sok lendületet adott. A grafikai szakmámban a férjem a legnagyobb támaszom és kritikusom, meg Palman Zsuzsi, akinek a véleménye és kezdeti támogatása nélkül nem kezdtem volna könyvtervezésbe. Mondhatni későn találtam meg (két könyv után) azt, akivel a szövegekről tudok őszintén és a számomra kellő mélységben beszélni. Rakovszky Zsuzsának tartozom mély hálával az önzetlen figyelméért. Emberileg és szakmailag számomra ő az etalon. Orcsik Roland és Darvasi Ferenc mindig „kapuja” a könyvterveimnek, az ő véleményük sokat jelent, és soha nem lehetek elég hálás az őszinteségükért. A legfőbb, amit tanultam, hogy a szöveg nem én vagyok, le kell tudni hasítani magamról. Tudni kell, hogy kitől kérdezzünk, kire hallgassunk, miközben minden vélemény érdekes lehet, de a döntés mégis a miénk. Az írás a könyvterv szakaszánál már igazi csapatmunka, bármennyire magányos is az út addig. És bizony saját magam vagyok az egyetlen és a legnagyobb ellenségem, ha alkotásról van szó.
Lanczkor Gábor
1.Spontán szerveződésnek indult ez az egész mentorhálózat, barátok-kollegák szűk körében, természetes volt, hogy nem maradok ki belőle. Kétnapnyi körímélezés után lett belőle ez, ami, egy kreatív forma a tiltakozásra; hogy most nem pusztán arról van szó, hogy kimegyünk tüntetni (ami persze szintén nagyon fontos), hanem hogy egy éven keresztül fiatal szerzők szövegeivel foglalkozunk, jó szándékból, ingyen. Hosszú szezonja van itt és most az ingyenmunkának a kortárs magyar kultúrában; s ez talán nem is akkora baj, talán beindul ennek következtében valami nagyobb ívű szerveződés, amit megint ellenkultúrának lehet majd nevezni. Úgyhogy legyünk hálásak OJD-nek.
2.Még az első napokban érkezett hozzám a levélözönnel két olyan verscsokor, aminek olvastán fantáziát láttam a szerzőjükben, úgyhogy gyorsan le is csaptam rájuk. Emellett van egy fiatal költő, akinek évek óta foglalkozom a szövegeivel, úgyhogy itt volt a remek alkalom, hogy nyilvánossá tegyük a viszonyunkat.
3.Erre a kérdésre legkorábban fél év múlva szeretnék válaszolni.
4.Messze lakom a nagyvárostól, egy Balaton-felvidéki zsákfaluban, így skype-on, illetve emailben fogjuk tartani a kapcsolatot.
5.Kölyökkutya koromban Faludy Györgyhöz jártam föl, de hogy mi volt a legfontosabb, amit ott tanultam? Talán az, hogy én már nem lehetek humanista. Annak a kornak vége.
