Decemberben egy verses mesekönyv lett a Szívünk rajta kiemelt könyve. Varró Dániel kis viking legendáriuma egyszerre idézi A Gyűrűk Urát, a skandináv mitológiát, a klasszikus és a kalandválasztós meséket. A szomjas trollról a hónap értékelője, Gyurkó Szilvia írását olvashatják.
Varró Dániel: A szomjas troll, ill.: Maros Krisztina
Jelenkor Kiadó, 2018, 136 oldal, 3999 HUF
Nagyon erős volt a mostani mezőny, szuper könyvek jelentek meg külföldi és magyar szerzőktől is, de igazából mégis könnyű volt a döntés. Varró Dániel A szomjas troll – Kis viking legendárium című könyvét választottam, egyrészt, mert már nagyon ki voltam éhezve egy, a Túl a Maszat-hegyenhez hasonló, hosszabb verses mesére, másrészt pedig mert nagyon szép. Jó kézbe venni, a borító anyaga, a vastag (strapabíró, és valószínűsíthetően a sok hajtogatást és gyűrődést is jól tűrő) papírlapok, meg persze a végtelenül helyes és szerethető illusztrációk miatt is igazi, jó értelemben vett régimódi mesekönyv lett A szomjas troll.
Ami a meséket illeti, nekem a kíváncsi óratörpe, Einó története jött be a legjobban. Ő a mese egy pontján csokis müzlit eszik és bauxitot bányászik, majd később mégis úgy dönt, hogy kipróbálja a kertitörpeséget is, hogy aztán a történet végén varázslással takarítsa ki Jukka-Pekka fülzsírtól eltömődött, piszkos bal fülét – belátom, ez így elég zagyvaságnak tűnik, de szívből írom, hogy fergeteges. A többi mese is a már klasszikus varródanis, sziporkázóan ritmusos, ütemes, kikacsintós-humoros és nagyon jólesően kortárs – bár azon, hogy A kis hablegény történetének egy pontján Kierkegaard is felbukkan, azért meglepődtem.
Az utolsó mese, A leprikónok átka, egészen izgalmas és rendhagyó, mert az olvasó a főszereplő, és így mi dönthetjük el, hogyan alakuljon a történet, és a választásaink szerint – előre-hátra lapozva a mesefolyamban – alakíthatjuk az eseményeket, vagy akár haladhatunk sorban is, hogy aztán újraolvasva más-más történetet kanyarítsunk belőle. Például mi dönthetjük el, hogy egy harci helyzetben baltával vagy lekvárosbödönnel támadunk-e, és az is rajtunk áll, hogy milyen ízű szörpöt választunk, mielőtt csatába indulunk (van kólás is). Ahogy arról is színt kell vallanunk egy ponton, hogy: „Mondd meg igaz szavadra: mostál ma már fület, vagy nem mostál még fület ma”. SPOILER! Akkor jársz jobban, ha cuccos a füled, mert a sellők úgy nem tudnak megbabonázni. Na, hát ilyen ez a könyv. Felnőttként is csupa móka. Többször hangosan felnevettem, miközben olvastam. A gyerekkel együtt olvasva pedig ugyanolyan csoda, mint a Túl a Maszat-hegyen volt.
Szerző: Gyurkó Szilvia
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/4. számában jelent meg.
