Ferenc pápa tavaly márciusban az egyik prédikációjában rendkívüli szentévet hirdetett: az irgalmasság évét. 2016 küldetése tehát a szegények, a peremre szorultak és a szenvedők felkarolása lett. Andrea Tornielli úgy döntött, személyes beszélgetéssorozatot kezdeményez az egyházfővel, melyben rákérdez, mit is kell pontosan értenünk az irgalmasság fogalmán és miért tartja ezt a legfontosabb, legégetőbb kérdésnek. Az interjúk most magyarul is megjelentek. Az Isten neve irgalmasság című kötetből tíz témakört emeltünk ki, melyekben a pápa állást foglalt. Válaszaiban többek között kitért az emberiség sebzettségére, a börtönviselteknek való megbocsájtás szükségességére, a homoszexuális emberek elfogadására és az egyház működésének hibáira is.
Irgalmasság: Ferenc pápa számára az irgalmasság Jézus legfontosabb üzenete, a kor pedig, amiben élünk, az irgalmasság kora. „Számomra valóban ez a mi Istenünk személyi igazolványa.” A szó etimológiailag annyit tesz: „megnyitni a szívet a nyomorúságban élők előtt”. Az Egyháznak szerinte nem kell megvárni, hogy a sebesültek bekopogjanak hozzá, magának kell megkeresni őket az utcán. Az irgalmasság évében meg kell nyílnunk Isten előtt, meg kell nyitnunk önmagunkat és a szívünket, engednünk kell, hogy Jézus odalépjen hozzánk, bizalommal kell a gyóntatószékhez járulnunk. És mindenekelőtt igyekeznünk kell irgalmasan viselkedni másokkal.
Az emberiség sebzettségéről: Ferenc pápa szerint a most élő emberiség mély sebeket hordoz, de nem tudja, hol keresse a gyógyulást. Korunk drámája nemcsak maga a bűn, hanem hogy elveszett a bűntudat érzése. Többé nem ismerjük fel, hogy mikor követünk el bűnt és egyfajta relativizmusba süppedtünk. Bajainkat gyógyíthatatlannak tartjuk, és nem tudjuk, kihez fordulhatnánk a harmadik évezred sokféle rabszolgasága elől. Az egyházfő szerint éppen ezért van szükség az irgalmasságra.
Ferenc pápa: Isten neve irgalmasság – Beszélgetések Andrea Torniellivel
Fordította: Todero Anna, Helikon, 2016, 114 oldal, 2999 HUF
Romlottság és harmadik évezred: „A romlottság nem cselekedet, hanem személyes és társadalmi állapot, amelyhez hozzászokik az ember” – mondja a pápa. Romlott az, aki nem ismeri fel magában az Isten bocsánatára szoruló bűnöst. A romlott ember bezárkózó, öntelt, hamis és szemérmetlen. Ferenc pápa szerint bűnösök lehetünk, mert akkor megbocsájt nekünk az Úr, a fő, hogy romlottakká ne váljunk. Arra is buzdít. hogy imádkozzunk, hogy Isten a romlottak szívébe is behatoljon. „Az irgalmasság cselekedeteit” (éhezőknek ételt, szomjazóknak italt, szegényeknek ruhát, idegeneknek szállást adni, fogságban lévőket felkeresni, betegeket meglátogatni, halottakat eltemetni) ma is fontosnak, aktuálisnak tartja. Úgy gondolja, minden kirekesztett ember személyében a keresztre feszített Krisztust kell felfedezni, így például a menekülteknek is jár az irgalom.
Bűnözés: Az isteni irgalmasságnak szerinte a bűnözők esetében is meg kell valósulnia, noha ez nem jelenti azt, hogy ki kellene engedni a börtönből azokat, akik súlyos bűncselekményeket követtek el, csak azt, hogy „segítenünk kell felállni azoknak, akik elestek”. Az interjúban azt is elmesélte, hogy az olajfából faragott pápai kereszt, amit régebben használt, egy olyan asztalosműhelyben készült, ami az elítéltek és gyógyult kábítószerfüggők beilleszkedését segítő program keretében működik. Ezen kívül pedig az egyik legértékesebb cselekedetnek tartja azoknak az anyáknak és feleségeknek az irgalmát, akik rendszeresen ellátogatnak börtönben élő szeretteikhez, bármit is követtek el azok.
Homoszexualitás: Talán az egyház történetében először, Ferenc pápa nem ítéli el homoszexuálisokat és nem is zárná ki őket az egyházból: „ha valaki meleg, keresi az Urat, és jó szándék él benne, ki vagyok én, hogy megítéljem?” – nyilatkozta. Azt is hozzátette, hogy az embert nem csak szexuális orientációja határozza meg, hiszen sokkal fontosabb az, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk, s ezáltal jogosultak vagyunk a szeretetére.
Az egyház bezárkózó gesztusáról: Ferenc pápa hivatalba lépése óta több olyan esetről is tudomást szerzett, melynek során az egyház kirekesztő, olykor felháborító módon viselkedett. Az egyházfő beismeri az elkövetett bűnöket, egyben el is határolódik tőlük. Megkereste például egy argentin asszony, aki válni szeretett volna a férjétől – erre komoly, megalapozott és bizonyítható indokai voltak –, ám a helyi pap ötezer dollárt kért az intézkedésért. A pápa azon van, hogy egyháza ezentúl nyitottan és korrupciómentesen működhessen.
Jósok és kuruzslók: Ferenc pápa azt is felismerte, hogy általános jelenséggé vált, hogy mivel minden társadalmi réteg – legyen az férfi vagy nő, idős vagy fiatal – igényel valamiféle kapaszkodót, rengetegen fordulnak kuruzslókhoz, jövendőmondókhoz. „Nem igaz, hogy aki nem hisz Istenben, nem hisz semmiben, mert éppen hogy mindenben hinni kezd” – idézi a pápa Gilbert Keith Chesterton szavait. Az alternatív utakat szerinte a gyóntatók helyett keresik az emberek, hogy valamiféle menedékre leljenek, ezért arra tanítja a gyóntatókat, hogy éreztessék velük Isten szeretetét. Azt vallja, hogy ki kell lépni a templomokból, és ott kell felkeresni az embereket, ahol élnek, szenvednek.
Gyónás, gyóntatás, bűnbocsánat: „Isten mindent megbocsájt, mindenkinek új lehetőséget kínál, mindenkire kiárasztja irgalmasságát, aki kéri azt. Mi vagyunk azok, akik nem tudnak megbocsájtani.” A jó gyóntatónak szerinte szelídnek és türelmesnek kell lennie, és az sem árt, ha saját bűneire is gondol, mielőtt a másik felett ítélkezne. Voltaképpen Istenhez kell hasonulnia az irgalmasságban. Az Egyháznak bár el kell ítélnie a bűnt, de magához is kell ölelnie a bűnöst.
Bűnbánat: A jó bűnös bánja a bűneit, vagy legalább azt bánja, hogy nem bánja őket. Ezen a ponton ugyanis az ember már méltóvá válik az isteni megbocsájtás irgalmára. Az irgalom akkor jön el, ha valaki részesülni akar benne. „Pedig van gyógyír, van gyógyulás, elég, ha egyetlen apró lépést teszünk Isten felé, vagy legalább megvan bennünk a vágy, hogy megtegyük ezt a lépést.”
Mi távolítja el az embereket az egyháztól? Vannak rossz példák és rossz eljárások az egyházon belül, melyek kirekesztenek bizonyos embereket. Ilyen például a korábban említett argentin nő esete, vagy egy másik, hasonló baklövés, amikor egy párnapos csecsemő halt meg, mielőtt megkeresztelték volna és a helyi pap nem engedte be a szülőket a templomba a gyermek koporsójával. Ferenc pápa az ilyen esetekben is az irgalom és a nyitottság oldalán áll, mert ez a kirekesztő és felháborító magatartás elűzi a hívőket.
Szerző: Forgách Kinga
