Fékezett loholás - Váratlan kérdések Garaczi Lászlóhoz

Fékezett loholás - Váratlan kérdések Garaczi Lászlóhoz

.konyvesblog. | 2016. január 21. |

_mg_0819.jpgFotó: Valuska Gábor

Az emlékezet kavicsait hordta össze negyedik lemur-kötetében Garaczi László, és hidat is épített belőle. Rendhagyó interjúnk áldozata ezúttal a Wünsch híd (kritikánk az inkább verses-, mint lemurkötetről ITT) szerzője volt, akit barátok, kollégák faggattak kacagásról, Melba-kockáról, és arról, hogy szokott-e futni a busz után. 

Kapcsolódó cikk:

Mindegyik én vagyok - Váratlan kérdések Závada Péterhez

Hányszor változtattad meg a könyv címét, mire végül a Wünsch hídra esett a választásod? Milyen más címei voltak? (Nagy Ildikó Noémi író)

Kétszázhetvennyolcszor változtattam meg - emléküket fedje sűrű homály.

Az a kérdés jutott eszembe legelőször, amit Laci is gyakran feltesz: Mi a fura a képen? (Déri Miklós fotós, barát)

Hogy minden annyira ismerős.

 

Garaczi László: Wünsch híd

Magvető, 2015, 160 oldal, 2990 Ft

 

Hova tűnt a kacagás? (Csaplár Vilmos író)

Mikor a pedellus (a varázsló) összevonja szemöldökét (fölemeli pálcáját), ajánlatos a feltörő hahotát visszagyűrni – annál édesebb, annál önfeledtebb lesz, ha ismét magunkra maradunk a terem(tés)ben.

Mindketten a körülbelül évente járó 15-ös busz mellett nőttünk fel, ezért elég sok hasonló tapasztalatunk lehet a létezés fenomenológiájáról. Neked mi (volt) a gyakorlatod: vársz a buszra vagy elindulsz gyalog? Ha vársz, akkor mennyit vársz? Lehet-e még hinni abban, hogy a busz újra jő? (Szegő János a Wünsch híd szerkesztője)

Mész a téren át a megálló felé, nagyjából a Valero ház közepétől figyelni kezded, hogy jön-e a 15-ös, innen már egy lendületes sprinttel el lehet érni. A Markó utca sarkától nem csavargatod a fejed, birtokon belül vagy. A megállóban gyűrt tömeg várakozik, szürkén, reményvesztetten. A lényeg – és itt követik el sokan a hibát -: nem szabad megállni! Nem szabad lamentálni, beállni, beleszürkülni a tömegbe. A B terv: menni kell tovább, de megfordulva, rákjárásban, hogy lássuk, ha mégis jönne a busz. Lelkileg ez a legbonyolultabb szakasz. Ilyenkor érthető meg, mi az a kettős kötésű hős a drámákban. A Körút sarkán felbukkanó 15-ös még megmenthetné az életed, busszal még beérnél a suliba, 2-es villamossal már nem biztos. Ha húzod az időt, akkor biztos nem. Egyfajta „fékezett loholás” ez, időnkénti megiramodásokkal, mindez hátrafelé. A megállóból már mindenki téged néz. Aztán egy utolsó, csalódott pillantás, és befordulsz a Szalayba. Egyedül maradsz, egy teljesen új rész jön: gyors sprinttel indítasz, hogy biztos elérd a villamost, ha felbukkanna a Balassi sarkán. Fontos: sose nézz hátra, mert végtelenül demoralizáló a Honvéd utcában elrobogó 15-ös busz látványa. (Csak pár másodpercet kellett volna várnod.) Ezután pedig elérkeznek a 2-es villamosra várakozás hosszú és keserű percei. Megnyugszol, nincs választási lehetőséged, sorsod eldőlt, egzisztenciális apátiába lankadsz. Késésben vagy, elkéstél, el fogsz késni, el vagy késve, örökre. Állsz a megállóban, nézed Kossuth Lajos fején a galambokat. Kierkegaardra gondolsz. Akár rá is gyújthatsz, minden mindegy, a rezignáció lovagja kék lemberdzsekben.

Könyves Magazin 2015/5.

Libri-Shopline, 2015, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

Mesés írásaid (persze nagyon szubjektíven, mégsem mellékesen) dokumentálnak egy-egy korszakot vagy legendás mozzanatot, melyek "csodálatos vadállati" országunk, illetve a benne éldegélő lemurok kollektív élményein alapszanak. Hogyan jelenik meg az ezredforduló Magyarországa legújabb regényében, ha egyáltalán megjelenik? (Török Ferenc filmrendező)

Van erről egy-két szakasz, leginkább a rendszerváltás környéke, költői víziók formájában. 

Milyen emlék fűz a Melbához, hogy a csoki mindig jelen van a Facebook-posztjaidat kísérő kvízjátékok nyereményeként felajánlva?(Bárdos Deák Ági énekes, kultúraszervező)

Bocsánat azoktól, akik más véleményen vannak: a Melba szerintem egyfajta gasztronómiai apokalipszis. Ha a fekete mamba „a halál csókja”, a banános Melba „a halál csokija”. A melbázás a Facebookon egy sorozatos gyerekkori önabúzus (csokitrauma) közösségi feldolgozására történő kétségbeesett kísérlet.

Keveredik-e a pakliban az elveszett lap helye? (Para-Kovács Imre író, újságíró)

Közben meglett a hiányzó lap, keveredik is, csak a pakli mozdulatlan körülötte.