Nyolcvanhét éves korában elhunyt Szimin Behbaháni perzsa költőnő és polgárjogi harcos, Szőcs Géza költészeti Nobel-díjának, a Janus Pannonius Költészeti Díjnak tavalyi díjazottja.

Szimin Behbaháni 1927-ben született Teheránban. Tizenkét éves kora óta alkotott, első műveit tizennégy évesen publikálta. Pályafutása során számos irodalmi elismerésben részesült, kétszer jelölték Nobel-díjra. A költőnő régi perzsa versformát használva fogalmazta meg a forradalom utáni Iránban uralkodó hangulatokat - sokáig Irán nemzeti költője volt, Irán nőstény oroszlánjának becézték.

"Mindig is azt mondtam, amit muszáj volt kimondani: hogy a halál ellen vagyok, a gyilkolás ellen vagyok és a bebörtönzés ellen vagyok" - nyilatkozta a költőnő 2012-ben a BBC perzsa nyelvű adásában. Behbaháni határozottan fellépett a megkövezés gyakorlata ellen is.

A Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza a Janus Pannonius-díj tavalyi átadásakor a klasszikus perzsa művészet megújításáért méltatta Behbahánit, és hozzátette, a költőnőt világszerte morális következetessége és bátorsága tette híressé, amiért főhajtás illeti. A díj átadásához igazítva mutatták be Pécsen az első magyar nyelvű Behbaháni-kötetet, az Elhagyott szentélyt is.

2010 márciusában az iráni hatóságok elkobozták Behbaháni útlevelét, amikor megpróbált felszállni egy Párizsba tartó járatra, hogy részt vegyen egy felolvasáson. A költőnőt a kikérdezés után elengedték, de a felolvasásra nem jutott el.

Az iráni élet nehézségei ellenére Behbaháni hazájából merített inspirációt és sosem akart elmenni onnan. "Szerette Iránt és a külföldre költözés megannyi lehetősége ellenére is maradt" - mondta Ali Dehbasi, a néhai költő barátja és egyik verseskötetének szerkesztője. Hozzátette, Behbaháni "kötődött az országhoz, és a legnagyobb félelme az volt, hogy külföldön éri a halál".