„Vannak dolgok, amiket csak akkor érthetünk meg, ha velünk történnek. Nincs semmi más mód kilesni őket. Csak maga a történés ad felvilágosítást arról, hogy mi is történt valójában. Lehetnek róla elképzeléseink, hogyha elég bátor és vad a fantáziánk, de csak akkor értjük meg, ha ténylegesen megtörténik.” – írja Forgách András az Élő kötet nem marad című regényében, amiről interjúztunk a szerzővel, írtunk a könyvről. És az, hogy mi történik egy magyar íróval és a könyvével, ha a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül, azt is nehéz elképzelnünk. Sárközy Bence, a Jelenkor Kiadó igazgatója és a Sárközy és Halmos Irodalmi Ügynökség vezetője a kanadai kiadás megjelenéséről küldött exkluzív képriportot a Könyvesblognak.
A Toronto International Festival of Authors 1974 óta már száz ország 9000 szerzőjét látta vendégül. A 11 napos fesztiválnak a Harbourfront Centre ad otthont. Mivel csak egy hétre jöttünk, lemaradunk az október 20-i beszélgetésről a jamaikai Marlon Jamesszel (A Brief History of Seven Killings, Man Booker, 2015), ami az egyik legvonzóbb program. Viszont cserébe rögtön várják Andrást a dedikálandó könyvek a fesztiválvendégek találkozási helyszínéül szolgáló helyiségben, a Miss Lou's Room-ban (a névadó Louise Bennett-Coverley szintén jamaikai mesélő volt, aki egy komfortos szobányi nyomot hagyott Toronto kikötőnegyedének kultúrcentrumában).
Egy író akkor találhat otthonra egy idegen országban, ha azt az ottani kiadója berendezi neki, erre rajta kívül senki nem hivatott. Andrásnak pedig csodálatos kiadója van a kanadai Penguin vezetője, Nicole Winstanley személyében, aki a nemzetközi mamutvállalat Hamish Hamilton imprintjénél jelentette meg a könyvét (többek közt Arundhati Roy, Zadie Smith, Roberto Bolaño, Philip Roth és Jonathan Safran Foer illusztris társaságában). Vele ebédeltünk a révkomáromi születésű világhírű producer, Ivan Reitman éttermében, a Montecitóban.
A fesztiválszervezők minden meghívott külföldi írót és kiadót elutaztatnak a Niagara-vízeséshez, majd megebédeltetik őket a kanadai bortermelés epicentrumában, a Niagara-on-the-Lake nevű településen.
És akinek van kedve, megnézheti a közkönyvtárban Patrick deWittet, a kanadai irodalom fenegyerekét, akinek Testvérlövészek (Libri Kiadó) című regényéből Jacques Audiard rendezett nagy sikerű filmet, amit épp most vetítenek a kanadai mozik. A bemutató közben a közel 300 néző háta mögött hajléktalanok járnak be a mosdóba vagy épp melegedni. Kanadai közkönyvtár, Patrickhez nem is illene más közeg. French Exit című új regénye megjelenésekor máris felkerült a toplistákra, a Lucien Minor kalandos utazása című második regényét pedig épp a héten jelentettük meg magyarul.
Csütörtökön András mesterkurzust tartott a torontói egyetem írásszakos hallgatóinak. Majd a konzuli rezidencián fogad bennünket Palkovits Valér főkonzul (a képen András könyvével a kezében), körülötte balról haladva Demeter-Pintér Mariann, Kenyeres János professzor és felesége, a fiam, valamint Forgách András és én. És ha már: a képek nagy részét a fiam készítette, mert nekem általában utólag jut eszembe, hogy fényképeznem kellett volna.
Ha egy író arra is kíváncsi, mennyire sikerült a kiadójának meggyőzni a kereskedőket a könyve várható sikeréről, érdemes megnéznie a bolti kihelyezéseket. Így találkozik az Élő kötet nem marad (The Acts of My Mother) reménybeli kanadai olvasójával Torontó talán legnagyobb könyvesboltjában, az Eaton plázabeli Indigóban.
A szabadnapunkat kihasználva autót bérlünk, és egyik legjobb barátunkkal, az Anansi (Gárdos Péter kanadai kiadója) főszerkesztőjével kirándulni indulunk. Ez az ő jegye a szombati könyvbemutatóra, mi pedig örömmel konstatáljuk, hogy a kiadók látogatják a konkurencia rendezvényeit.
Betérünk egy irokéz falumúzeumba, hogy megnézzük, hogyan élt a „hosszúház” népe a Crawford-tó partján.
A szombati bemutatón András Eleanor Wachtel kérdezi, akinek műsorát, Authors & Company legalább másfél millió ember hallgatja Kanadában, és ennek beszélgetésnek a szerkesztett változatát is sugározni fogja a CBC. De már ide, a Fleck Dance Theatre-ben tartott bemutatóra is több mint százan vettek jegyet, sőt, minden könyv elfogy, mikor András dedikál.
Ez a lenti kép nemcsak a középen ülők miatt kívánkozik ide, hanem bal sarokban az a kis fényes pont a lényeg. Ez a „PEN Empty Chair”, melyen hagyományosan egy olyan író/művész „ül”, aki politikai okból nem lehet jelen a világ fesztiváljain (többnyire, mert valóban bebörtönözve ül vagy megölték azért, mert azt mondta, amit gondol vagy azt tette, amit tennie kellett). A színpadon látható üres szék ezen az estén Oleg Sentsov ukrán filmrendezőé.
És végül ünnepelünk. Bár, ez a kép, az igazat megvallva, nem pontosan ezen az ünneplésen készült, hanem az egyik előző napon, egy haiti vacsora és rumozás után, de messziről jött ember azt mutat, amit akar.
Az Élő kötet nem marad-turné novemberben a brüsszeli könyvvásáron folytatódik, a holland kiadás (Cossee kiadó) akkorra kerül a boltokba. Januárban pedig András Barcelonába utazik, ahol az Anagrama gondozásában jelenik meg. Addigra a szerző könyvespolcán ott lesz az első és a második, bővített magyar kiadás, az olasz, az angol, a horvát, a kanadai, a holland és a spanyol kiadás. Ezt követően még legalább tucatnyi ország vár rá, na, meg egy mozifilm.
Sárközy Bence
