Dániel András: A mese semmilyen pótszerrel nem helyettesíthető

Dániel András: A mese semmilyen pótszerrel nem helyettesíthető

Ruff Orsolya | 2016. március 02. |

Dániel András (fotó: Valuska Gábor)

„Még az a felnőtt is időről időre kiéli meseszükségletét, aki azt gondolja, hogy ilyenje már rég nincs neki. Egy brazil szappanoperában is megtaláljuk a klasszikus mesék figuráit, legfeljebb az öreg királyt itt Señor Lopeznek hívják, a királylányt meg Manuelának” – meséli Dániel András, aki írt már könyvet egy kicsi házaspárról, a kuflikról és az ágy alatt barangoló kisfiúról is. A Könyves Magazin legújabb számában a jó mese titkait kutattuk, és számos szakértőt – kutatókat, pszichológusokat, meseírókat, főszerkesztőket – megkerestünk azzal, osszák meg velünk, hogy mit jelent az ő életükben a mese. Dániel Andrással a legelső meséről, a közös mese nyújtotta lelki élményről és a mordizomadta jelentőségéről is beszélgettünk.

Mitől működik egy mese? Vannak esetleg olyan feltételei, amelyeknek mindenképpen teljesülniük kell ahhoz, hogy a mese megérintsen egy gyereket? Szerinted mi a jó mese öt legfontosabb ismérve?

Nem szeretem az ilyen listákat, de egye fene:

1. Legyen következetes a saját szabályaihoz, legyenek ezek bár a legtótágast állóbb szabályok.

2. Ne hagyjon szorongást a gyerekben, miután véget ér.

3. Vegye komolyan a gyereket. Ne legyen gügyögve leereszkedő, mint egyes felnőttek, akiknek meggyőződése, hogy a gyerek voltaképpen egy kisméretű, értelmileg korlátozott felnőtt, akivel kizárólag a kicsinyítő képzők gyakori alkalmazásának segítségével lehet kommunikálni.

4. Ne telepedjen rá a mesére a tanulság, mint egy szemüveges, megállás nélkül komolyan bólogató óriás óvónéni. A gyerekeket minden egyéb jobban érdekli egy mesében, mint a tanulság. Ha mégis van olyanja a mesének (én kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt, haha!), akkor legyen minél észrevétlenebb.

5. Mindenképpen legalább egyszer szerepeljen benne az a szó, hogy mordizomadta! Na jó, ez nem kötelező...

+1. És a legfontosabb: a mese írója lehetőleg sose válaszoljon olyan kérdésekre, mint, hogy mi a jó mese öt legfontosabb ismérve!

Mit tapasztalsz, melyik mesét szeretik jobban a gyerekek: amelyik egy teljesen távoli mesevilágban játszódik (mesebeli helyeken, mesebeli lényekkel, igazi hősökkel és hősnőkkel), vagy amelyik nagyon is a saját életükről szól? Az életkor, a lelki állapot, egy adott élethelyzet, vagy szimplán egyéni ízlés az, ami megszabja, hogy mivel azonosulnak a legkönnyebben a gyerekek?

Feltételezem, sokszor lelki alkat kérdése, melyikhez vonzódik jobban egy gyerek. Ugyanabból a korosztályból ismerek olyat, aki a fantáziavilágba vezető meséket szereti, meg olyat is, akit kifejezetten az itt és most játszódó történetek érdekelnek. De akár egy adott élethelyzetből is következhet, hogy éppen melyik történet típussal azonosul szívesebben. Adódhat úgy, például az óvodába beszokás időszakában, hogy a kisgyerek szívesen hallgat olyan mesét, amely az ő problémáját meséli el, megoldást is kínálva rá, oldva a helyzettől való szorongását. Máskor talán jobban segít, amikor távolba repít a mese, messze a valóságtól. És akkor még ott vannak azok a ma nagyon népszerű történetek, amelyekben állandó átjárás van e két világ között.

Mi volt a legelső meséd, amit papírra vetettél?

Már kisiskolás koromban készítettem rajzos történeteket, de ezek nem igazán mesék voltak, inkább lovagos és indiános kalandok. Az első mesém, amire emlékszem, valami olyasmiről szólt, hogy boszorkányok szállják meg Budapestet, mindenkit elvarázsolnak, aki szembejön – és ők győznek. Hát igen...

Mi volt a legfurább élethelyzet, amiből azután mese lett?

Egyszer láttam a HÉV-en egy nagyon furcsa idős asszonyt. Mozdulatlanul ült a helyén, és mereven nézett előre, egy meghatározhatatlan pontra, akár egy szobor. Meg se rezdült, szinte nem is pislogott. Egészen ijesztő volt. Ha velem szemben ül, és engem bámul azzal a kifejezéstelen tekintettel, hát, elég rosszul éreztem volna magam. Aztán az egyik megállóban váratlanul felpattant, és leszállt. Róla írtam az első Kicsibácsi és Kicsinéni könyvben megjelent Busz című szöveget, ami Kicsinéni és a Kifürkészhetetlen Tekintetű Asszony találkozásáról szól.

Kapcsolódó cikk:

Boldizsár Ildikó: Az ember genetikailag kódolt történetéhséggel születik

Mi történik azzal a gyerekkel, akinek teljesen kimarad az életéből a meseolvasás, a közös mese élménye?

Valószínűleg valami jóvátehetetlen hiány lesz az eredménye. Biztos vagyok benne, hogy örök nehézségeket okoz majd neki a felnőttkorban, az érzelmi intimitás megtalálásában, de nem lehetetlen, hogy a szülői szerep megélésében is. A mesélés, az együttlétnek ez a semmihez nem hasonlító módja, a fantáziában tett közös utazás élménye – a mese felolvasásánál is, de különösen a „fejből" mesélés esetében – olyan lelki élmény a gyereknek (és persze a szülőnek is), ami semmilyen pótszerrel nem helyettesíthető.

Ki tudunk nőni a mesékből?

Úgy látom, nem. Még az a felnőtt is időről időre kiéli meseszükségletét, aki azt gondolja, hogy ilyenje már rég nincs neki. Egy brazil szappanoperában is megtaláljuk a klasszikus mesék figuráit, legfeljebb az öreg királyt itt Señor Lopeznek hívják, a királylányt meg Manuelának. Bár ezek fura, végtelenített mesék, ahol sohasem jutunk el az igazi feloldásig. Megkockáztatom, hogy még a futballrajongók is valamiféle gyermeki meseigényüket élik ki, amikor kedvenc csapatuk meccseit követik a tévében. Itt is minden megvan, ami egy meséhez kell: pozitív főhős, legyőzendő ellenségek, harc, győzelem vagy elbukás, sőt még intrikus is, akinek a szerepét nyilván többnyire a bíró tölti be. A dolog furcsán maszkulin voltából következően legfeljebb a királylány hiányzik innen, hacsak egy Európa-bajnoki kupát nem értelmezünk a női princípium megjelenítőjeként...

Egy személyes kérdés a végére: mi a kedvenc meséd, és miért?

Erre a kérdésre mindig Lewis Carroll két Alice könyve jut először az eszembe. Ha akarom, a fantázia fékezhetetlen áradása, ha akarom, megfejtendő rejtvények sorozata. Megunhatatlan.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!