Csinszka és Ady (forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum, fotó: Székely Aladár)
A vetélytárs bestiának tartotta, a költő „dekadens hajtásnak”, a festő pedig rajongott hatalmas kék szemeiért. Bakfiskora óta tudatosan készült a múzsaságra, a kiszemelt művészeket kitartó ostromlással csavarta az ujja köré, ám nem elégedett meg azzal, hogy mások ihletet merítenek lényéből - verseket írt, rajzolt és fotózott, és közben egy percig sem volt egyedül. 120 éve született „Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese” és Csacsinszky gróf Csacsinszkája, Boncza Berta.
Csinszka 1894-ben, vérfertőző frigy gyümölcseként született az erdélyi Csucsa községben. Apja, Boncza Miklós, a család tiltakozása ellenére saját unokahúgát, a nála több mint 20 évvel fiatalabb Török Bertát vette feleségül. Csinszka születése után a fiatal feleség belehalt a gyermekágyi lázba, lánya pedig csak azért nem került lelencházba, mert nagyanyja (aki a belterjes házasság miatt egyben a nagynénje is volt) magára vállalta a nevelését. Ha nincs az idősebb Boncza Berta, akkor a fiatalabbra talán ma nem mint az egyik legfontosabb, legellentmondásosabb huszadik századi múzsára emlékeznénk. Csinszka tizenévesen egy svájci intézetbe került, ahol zavartalanul álmodozhatott arról, hogy egyszer majd egy nagy költő felesége lesz. Itt kerültek a kezébe először Ady versei, és úgy döntött, álmait levélírással sürgeti meg.
Tabéry, Lám, Ady
Elsőként mégsem a költőóriást (kevésbé szerencsés Ady-parafrázissal élve a nagy férfi csukát), hanem Tabéry Gézát szemelte ki magának. Adynak a Tabéry-levelezéssel párhuzamosan, 1911-től kezdte küldözgetni leveleit. A költő akkoriban még a Léda-szerelmet nyögte, és gondolni sem akart egy újabb románcra, Adél azonban már Csinszka első leveleiből kiolvasta a veszélyt. „Nagy bestia lakik ebben a nevelőintézeti kislányban” – kommentálja, mikor a költő először mutatja meg neki a lány egyik levelét, 1912-ben pedig ezt írja Szüts Dezső újságírónak: „én már tudom, ki az, aki utánam jön. Jól van, vegye át Adyt (…) A neve Bertuka, dr. Boncza miniszteri tanácsos lánya. Érdeklődtem utána, vékony kis leány, sovány, mint egy esernyőnyél, elől-hátul sexuális duzzanatokkal (…) Mondja, ez lesz az utódom, ennek őriztem én meg Adyt?”
Honnan a név?
Ady tréfásan lengyel grófnak adta ki magát, múzsája pedig segített neki megfelelő nevet találni a ranghoz. „Talán lengyel is vagyok – mondta Ady – s én olyasmit feleltem, hogy ha valaki lengyelnek érzi magát, akkor az is – s én egy szép lengyel nevet fogok keresni a lengyel érzésekhez. – Csacsinszky – mondtam boldogan. (…)” – olvasható Rockenbauer Zoltán A haladó múzsa című kötetében, és a szerző szerint a név eredete után Csinszka apjának másik családjában kell kutakodnunk. Szeretőjétől született lányát ugyanis Gurgacsinszkynek hívták.
Ady végül csak az első levélváltás után három évvel, 1914 áprilisában látogatja meg levelezőpartnerét a csucsai Boncza-kastélyban, és bár a találkozás mindkettőjük számára meghatározónak bizonyul, a lány alig egy hónap múlva egy másik férfivel, az erdélyi mérnök-íróval, Lám Bélával jegyzi el magát. A jegyesség igencsak rövidéletűnek mutatkozik, hiszen Csinszka egy hónappal később már Ady Endre menyasszonyának nevezheti magát. „Ha te nem jöttél vóna/Ma már tán panaszló szám se szólna/S gunyolói hívő életeknek/Raknak a koporsóba.” (Nézz, Drágám, kincseimre) A költő úgy érezte, három út áll előtte, az elzüllés, a halál, vagy a házasság, és mivel a lehetőségek közül az utolsó volt a leghízelgőbb, 1914 júniusában megkérte Csacsinszkája kezét. Saját ellenérzéseivel is dacolnia kellett, hiszen tudta jól, hogy a húszéves fruska nem egy majd negyvenéves, betegeskedő, problémás költőt érdemel.
Babits, Márffy
Boncza Miklós vagy nem emlékezett a saját házassága körül kitört botrányra, vagy nem akarta, hogy lányának is hasonló kálváriát kelljen végigjárnia, úgyhogy nem adta áldását a nászra - az elvált asszonnyal viszonyt folytató, vérbajtól szenvedő, züllött költő nem volt épp ideális férjalapanyag. Az apai tiltakozás, és Ady aggodalmai ellenére 1915. március 27-én mégis lezajlott az esküvő, a pár pedig a budapesti szertartás után visszaköltözött a „csöndes, mély, tiszta” álomszigetre, Csucsára. „Szeretem fölséges/voltomat e nászban/s fényes biztonságom/Valakiben, másban/De nagyon szeretem.” (Vallomás a szerelemről) Két évvel később, Boncza Miklós halála után azonban a megörökölt budapesti lakásba, a Veres Pálné utcába helyezik át a székhelyüket. Csinszka nem csak társa, de ápolónője is volt az akkor már nagybeteg költőnek, aki verseivel hálálja meg a gondoskodást. „Nem tudom, miért, meddig/Maradok meg még neked,/De a kezedet fogom/S őrizem a szemedet.” (Őrizem a szemed)
Nem csak Ady, de az összes, Csinszkával valaha kapcsolatba (vagy jegyességbe) bonyolódó férfi is megemlékezett a forgószélként érkező szerelemről - Tabéry A csucsai kastély kisasszonya című dokumentumregényt alkotta meg a korai szerelem emlékéből, Lám A körön kívül című önéletrajzi könyvéhez használta félresikerült jegyességük történetét, Babits novellákat, verseket szentelt neki, második férje, Márffy Ödön, a Nyolcak festőcsoport alapítótagja pedig legalább félszázszor megfestette neje bubifrizuráját. (Csinszka azóta nem csak könyveket és verseket, hanem például lakóparkot is inspirált, stílusosan a kispesti Ady Endre utcában.)
Egy a félszázból
Csinszka mégsem elégedett meg a múzsaszereppel, és azzal, hogy mindig csak másokat inspirált alkotásra. Első versét 15 évesen írta, később pedig a képzőművészettel és a fotózással is megpróbálkozott, mégsem ezekkel alkotott maradandót – hanem kitartóan küldözgetett, szelíden követelőző, bántóan gunyoros leveleivel.
Első versem
1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLAFekete mezőn fehér virágok,
sápadtan, gyéren, szétszórva álltok,
a színetek is olyan idegen!...
Állok köztetek némán, mereven.
Néha egy szikra sötét világban
föllobban a gyászos, nagy némaságban.
Rövid az élte, hazug a fénye.
Fekete mezőn fehér virágok,
élünk szétszórtan, örök sötétben.(Versei 1931-ben jelentek meg a saját kiadásában)
A sors belül-viselt láza
„Csinszka nem a saját verseiből él, hanem azokban az örök poémákban él, melyek általa születtek akkor, amikor Ady már a halottak élén állott” – írta róla Reményik Sándor, ám Ady halála után Csinszka nem akart többé néhai férje költeményeiben létezni. Annyira utálta az özvegyi fátylat, még a kormány által felajánlott özvegyi járadékot is visszautasította, és alig egy hónappal azután, hogy Adyt örök nyugalomra helyezték a Kerepesi úti temetőben, Babits Mihályt kezdte ostromolni rajongásával. Azzal az ürüggyel kereste fel a férfit lakásán, hogy rajzait szeretné megmutatni neki, ám lelki szemei előtt már újdonsült feleségként látta magát mellette. Babits-nak kezdetben nem volt ínyére a hirtelen jött rajongás, ám végül beadta a derekát, és egy évig tartó, viharos viszonyba bonyolódott a még mindig csak 24 éves özvegyasszonnyal. „Nagyon szeretlek és ezért nagyon kell vigyázz magadra. Jobb, ha holnap délelőtt látlak, úgy 7 óra körül lehet hogy fölszaladok és megcsókolom a kezed drága Mis. Királyfi, - oly gyönyörű, hogy vagy nekem. Ölel, nagyon Tied – Csinszka.”
Márffy és Csinszka
Bár ilyen, és ehhez hasonló, kifogást nem tűrő szerelmeslevelekkel bombázta Babits Királyfit, kapcsolatuknak végül ő vetett véget 1920-ban, ugyanis még egy olyan vakmerő cselekedettel sem tudta rávenni a férfit a házasságra, mint hogy egy erdélyi lapban kettejük házasságáról tudósító hirdetést adott fel. „Feleségül mentem barátodhoz, Márffy Ödönhöz. Új gazdámmal nagyon meg vagyok elégedve” – írta búcsúzóul Csinszka, Babits pedig barátja, Szabó Lőrinc menyasszonyával, Török Sophie-val vigasztalódott.
Második házassága megnyugvást hozott Csinszka számára, úgy érezte, tönkrement élete végre jó úton halad. Tizennégy évet töltött Márffy mellett, és örök életében a múzsája maradt. A múzsaságot „érdemes és választott sorsnak” tartotta, napjait róla szóló versek és képek sűrűjében töltötte. Ady emléke örökké vele maradt, és elődjével, Lédával sem veszítették szem elől egymást. Diósy Ödönné Brüll Adél halt meg először, 1934 januárjában - Csinszka Márffy Ödönnéként küldött virágot ravatalára. Bár a gesztustól feldühödött férj félresöpörte a virágokat, az orchideákat átfogó szalag feliratát, bármit is tett volna, sosem tudja megmásítani. „Ady Endre emlékében Lédának - Csinszka.” Boncza Bertát kilenc hónappal később temették.
(Köszönjük a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a képeket!)
