Christopher Moore: Te szent kék!
Agave Könyvek, 2013, 352 oldal, 3280 HUF
A
(Kép forrás: chrismoore.com)
Christopher Moore egy kicsit elszakadt a vámpíroktól, démonoktól és angyaloktól a művészet kedvéért. Bár legutóbbi regénye, a nálunk nemrég megjelent Te szent kék! is illik életművébe, mint vicces, őrült fantasy, a középpontjában mégis a XIX. századvégi Párizs, a festészet és az impresszionizmus áll. A könyvről itt írtunk csupa jót korábban, most pedig megkérdeztük a szerzőt a megírása körülményeiről, az életében fontos szerepet betöltő komédiáról, a festészetről, a horrorról, illetve filmes és képregényes kilengéseiről.
A Te szent kék! tele van a festészet iránti szenvedéllyel, ön pedig tanult vizuális művészetet. Lehet, hogy festő lenne, ha nem író – vagy ez csak egy hobbi?
Tanultam festeni egy kicsit, ahogy a Te szent kék! írására készültem, de mint mindig, ha az ember egy kicsit tanul valamiről, inkább csak azt tanultam meg, hogyan ne csináljam. Szóval a festészet számomra sosem lesz több hobbinál. Szeretek festeni, de nem vagyok túl jó benne, és nem tudom, lenne-e időm rá, hogy megtanuljam, hogyan legyek az.
Honnan jön ez a szenvedély a festés, Párizs és az impresszionizmus iránt? Miért éppen ezt a helyet és időt választotta a könyvéhez?
Leginkább azért, mert akkoriban Párizs volt a művészvilág központja. Ami a konkrét időt illeti, a könyvet Vincent Van Gogh halálával akartam kezdeni, a sztori nagy része akkor, 1890 körül játszódik. Mivel az impresszionisták jó pár évvel azelőtt ütötték fel a fejüket, kitaláltam egy karaktert, aki ott nőtt fel Montmartre-on, és aki így szemtanúja lehetett a felemelkedésüknek.
Christopher Moore 1957-ben született az ohiói Toledoban. Gyerekkorát Mansfieldben töltötte, ahol apja autópálya-rendőrként, anyja pedig bolti eladóként tevékenykedett. 19 éves korában Kaliforniába költözött, ahonnan csak 2003-ban állt tovább, egészen Hawaii-ig. Az egyetemet Columbusban végezte, majd a Brooks Institute of Photography következett, Santa Barbarában. Mielőtt 1992-ben publikálta első könyvét, az Ördögöd van!-t, dolgozott tetőfedőként, biztosítási ügynökként, pincérként, sőt DJ-ként is. Később minden munkatapasztalatát karakterei megteremtésére használta. Mikor épp nem a számítógép fölé görnyed, nagyon szeret kajakozni, búvárkodni és fotózni. Moore jelenleg San Francisco és Hawaii között ingázik. Magyarul eddig a Vérszívó démonok (1995), a Biff evangéliuma (2002), A leghülyébb angyal (2004), a Mocskos meló (2006) és a Totál szívás (2007) című könyvei jelentek meg. Ezeket követte most a Te szent kék!
Sok könyve olyan vallási témák és motívumok körül forog, mint a démonok, az angyalok vagy a pokol, de a Te szent kék! nem. Tudatos döntés volt, hogy más irányba menjen?
Igyekszem minden könyvemet egyedivé tenni, bár azok hajlamosak rá, hogy bizonyos témákat kövessenek. Olyat próbálok írni, amire nem biztos, hogy képes vagyok, vagy A te szent kék! esetében olyat, amire nem biztos, hogy bárki is képes – vagyis írni egy könyvet a kék színről.
Végzett olyan kutatást egy könyvvel kapcsolatban, ami végül megváltoztatta a vallásos, művészeti, vagy egyéb nézeteit?
Mindig tanulok valami újat, amit a kutatás előtt nem tudtam. Azt hiszem, a nézeteim akkor tágultak a leginkább, amikor a Fluke-hoz gyűjtöttem anyagot; az a könyv a tengeri emlősöket kutató tudósokról szól. Szinte semmit nem tudtam a bálnákról és a biológiáról, amikor elkezdtem dolgozni rajta, és egy egészen új világot fedeztem fel.
Sokféle munkája volt, mielőtt író lett, és említette, hogy gyakran támaszkodik az emlékezetére írás közben. Mi a legérdekesebb, legviccesebb, ami önnel történt, és amit aztán beleírt az egyik könyvébe?
Egyszer egy élelmiszerbolt éjszakai műszakját vezettem, és a csapatom meg én fagyasztott pulykákkal bowlingoztunk, amikor a bolt zárva volt. Nagy mosóporos üvegeket használtunk bábuknak. Ez aztán bekerült az első vámpíros könyvembe, a Vérszívó démonokba.
Legalább egy pici horror jelen van minden könyvében. Miért szeret annyira játszani ennek a műfajnak a kliséivel?
Mert mielőtt rájöttem, hogy tudok vicces lenni, azt hittem, hogy horrorokat fogok írni. Az, hogy horrorklisékkel dolgozom, egyszerűen az önképzésem része.
Gondolt valaha arra, hogy igazi sci-fit, fantasyt vagy horrort írjon? Vagy nem tudja és nem is akarja elhagyni a komédiát?
Nem hiszem, hogy el tudnám. Azt hiszem, a humor a legjobb abban, amit csinálok, és ha azt kihagynám, sokkal kevésbé lennének érdekesek a történeteim.
A komédia része a hétköznapi életének is? Gyakran reagál humorral még a legnehezebb szituációkban is, mint a karakterei?
Azt hiszem, a humor az alapbeállításom. Leginkább humorral reagálok a világra, és részben éppen ezért nem tudom elképzelni azt sem, hogy olyan sztorit írjak, amiből hiányzik a komédia.
A regények mellett írt egy képregényt is, amire nem kifejezetten büszke. Mi sült el rosszul? Vannak tervei arra, hogy képregényt írjon a jövőben?
A legfőbb probléma a kommunikáció hiánya volt köztem, a társszerzőm, és a rajzoló közt. Ránk erőltettek néhány képregényes producert, akik nem hagyták, hogy közvetlenül beszéljünk a rajzolóval, és ez a meg is látszik a végeredményen. Lehet, hogy újra csinálnék ilyesmit, de csak nagyon más körülmények közt.
Gyakran mondta, hogy a könyvei filmjogait már megvették a stúdiók – de még nem készült egy sem. Mely rendezőket, forgatókönyvírókat tudja elképzelni ezekhez az adaptációkhoz?
Ez az egész olyan régóta húzódik, hogy már nem is szívesen említem, milyen színészeket látnék leginkább a karaktereim bőrében, mert akiket a könyvek írásakor szerettem, már túl öregek azokhoz a szerepekhez. Azt szeretném, hogy akik a könyveim adaptációt készítik, azok rezonáljanak kreatívan az alapanyaggal, ez minden.
Tervez folytatást írni A te szent kék!-hez?
Jelenleg nincsenek konkrét terveim, de nem vagyok ellene a dolognak. Talán a ’20-as évekbeli Párizs érdekes lenne, vagy a ’40-es, ’50-es évekbeli New York, habár Kurt Vonnegut már írt egy könyvet az absztrakt expresszionistákról, szóval talán mégsem. Meglátjuk.
