Több mint száz év telt el azóta, hogy Coco Chanel a Cambon utcai kalapüzlete megnyitásával megtette az első kísérletét a modern nő definiálására. A fűző radikális elutasítása, a kis fekete ruha, a kétrészes tweedkosztüm, a láncos táska, a No. 5, a bizsuk, különösen a hamis gyöngyök és a rövid frizura divatba hozása mind alkotóelemei ennek a definíciónak. Coco sikere az egyszerűségben, a minőségi alapanyagok felhasználásában és a legjobb munkatársak leszerződtetésében rejlett: Vera Bate, Teck herceg házasságon kívül született lánya volt a londoni és párizsi sajtókapcsolatainak intézője, Mária Romanov nagyhercegnő, a Kitmir cég alapítója felelt a selyemblúzok hímzéséért. Noha nem volt a klasszikus értelemben vett szépség, magabiztosságával, csípős nyelvével és könnyed eleganciájával egy pillanat alatt a bűvkörébe vonta az embereket: Churchillt éppúgy elvarázsolta, mint Cocteau-t, Reverdyt, Picassót vagy Dalít. („Arra született, hogy uralkodjon, akár egy férfin, akár egy birodalmon” – ezt Churchill mondta róla.)
Marie-Dominique Lelièvre: Chanel & Co. Coco és a barátnők
Fordította: Balla Katalin, Európa Könyvkiadó, 2015, 288 oldal, 3590 HUFB-
Coco Chanel életét és munkásságát sokan sokféleképpen feldolgozták már. Marie-Dominique Lelièvre Cocót mint társasági embert, szeretőt, üzletasszonyt és barátot láttatja, az aubazine-i zárdától egészen a Ritz csillogó lakosztályáig végigkövetve a történetét. A kötet erénye és hiányossága voltaképpen ugyanaz: az írónő példás alapossággal járta végig Chanel életének állomásait, ellátogatott az egyes helyszínekre, interjúkat készített, könyvtárakban és levéltárakban kutatott, hogy az életrajzzal kapcsolatos minden apró részletet feltárjon. Ugyanakkor megfeledkezett arról a tényről, hogy az olvasók között lesznek laikusok is, akik a mára közhelyessé vált információkon túl semmit sem tudnak Chanelről – az ő számukra meg fogják nehezíteni az olvasást a félszavas utalások, a feloldatlan becenevek, a rengeteg kataforikus kijelentés, melyeket sokszor csak oldalakkal később old fel a szerző. Az írás lendülete sok helyen megtörik, a stílus esetenként mesterkélt. Mindettől függetlenül azonban kétségtelen, hogy ha az olvasó hajlandó megbirkózni az említett nehézségekkel, a kötet végére érve valóban megismeri Chanelt – nemcsak mint a modern nő megteremtőjét, hanem mint embert is.
1. Az 1900-as évek elején megjelent a Claudine az iskolában című, pornográf elemeket tartalmazó botránykönyv, amely egy fiatal diáklánynak a csinos tanárnője iránt érzett szerelméről szólt. A regény mély benyomást tett Cocóra: azonosult a címszereplővel, akinek a züllött lányok iránti vonzalmában és a lázadásra való hajlamában magára ismert. A regény írónője, Colette egyszerű stílusa alapozta meg Coco későbbi stílusát, általa tanulta meg ugyanis, hogy mekkora hatásuk van a kiegészítőknek.
2. Misia Sert, a kor ünnepelt asszonya, aki a művészetek, a politika, az üzleti élet és az arisztokrácia világában is otthonosan mozgott, és akiért Toulouse-Lautrec, Renoir, Proust, Mallarmé, Sztravinszkij és Gyagilev rajongott, vezette be Cocót a felső tízezer köreibe. Chanel volt az első kereskedő, akit a sznob előkelőségek befogadtak.
3. Rengeteg híres szeretője volt (Dmitrij Romanov nagyherceg, Westminster hercege, Sztravinszkij, Reverdy, Étienne Balsan), szerelme azonban csak egy. Arthur Capel, a jóképű pólós, aki a háború alatt szerezte hatalmas vagyonát, éveken át volt Chanel szeretője, akivel a házasságkötése után sem szakított: nyíltan megmondta feleségének, hogy szereti Cocót, és nem fogja elhagyni. Amikor 1919-ben autóbalesetben meghalt, Chanel kibérelte szerelme özvegye, Diana Capel házát, feketére festette az ablaktáblákat és a hálószoba falait, és elfoglalta az özvegy helyét. Mély depressziójából Misia rángatta ki, aki Velencébe vitte Chanelt kikapcsolódni.
4. Karrierje csúcsán építtette meg háromszintes villáját, a La Pausát, amelyben Picassónak saját szobája volt.
5. Gyűlölte Christian Dior ruháit, mert szerinte azok „léghajónak álcázzák a nőket”. Az egyetlen divattervező, akit valaha is kedvelt, és aki közeli barátja lett, Cristobal Balenciaga volt.
6. A második világháború idején a német Hans Günther von Dincklage báró, vagyis Spatz szeretője volt. Amikor Spatz visszatért Németországba, Coco nagyon várta, hogy híreket halljon felőle, de szinte semmilyen információ nem jutott el hozzá. Amikor egy Németországba tartó fiatal amerikai katona felkereste a Ritzben, Coco megkérte, hogy szerezzen neki híreket Spatzról. Cserealapként az információért egy zsák No. 5 parfümöt adott a katonának.
7. Közös ügyvédje volt Charlie Chaplinnel.
8. 1956-ban, hetvenhárom évesen mutatta be az életműve szintéziseként aposztrofált kétrészes, paszományszegélyes blézerből és térd alá érő szoknyából álló tweedkosztümöt, melyet négy éven át tökéletesített, és amely a dolgozó nő egyenruhájává vált. A kosztüm az egyszerűségének és a kényelmének hála óriási sikert aratott, aminek köszönhetően rengetegen igyekeztek lekoppintani a mintát – Coco asszisztensének anyja rendszeresen készített hamis Chanel kosztümöt a barátnőinek. Coco el volt ragadtatva, amikor megtudta, hogy a beosztottja anyja másolja a kosztümét, mi több, felszólította az asszonyt, hogy menjen el a műhelyébe, és nézze meg a saját szemével, hogyan készülnek ezek a ruhák, hogy még hitelesebb másolatot készíthessen – nyilvánvaló volt, hogy a minden részletében kidolgozott, méregdrága kosztümök utánozhatatlanok.
9.Chanel öltöztette Romy Schneidert a Visconti rendezte Boccaccio '70 című filmben. Mivel Romy alacsonyabb és teltebb volt, mint a Chanel-modellek, ezért a ruhákon több átalakítást is végre kellett hajtani, hogy tökéletesen álljanak a színésznőn – ezekkel a költségekkel Visconti nem számolt, így erősen túllépték volna a költségvetést. Chanel kölcsönadta Romynak a ruhákat, cserébe azt kérte Viscontitól, hogy mutassa meg a rendező a No. 5-öt a filmben.
10. Paul Iribe 1935-ös halálakor kezdte el magát injekciózni, hogy el tudjon aludni. Rászokott a morfiumra, függősége haláláig tartott.
+1. Élete legvégén, amikor már fel volt készülve rá, hogy bármikor meghalhat, Chanel utasítására a szobalánya minden este felkötötte az állát egy kendővel lefekvés után, mert Coco nem akarta, hogy nyitva legyen a szája, ha holtan találják.
Szerző: Moller Barbara
