Michael Chabon Ragyog a holdjában minden megvan, ami egy jó memoárhoz kell. Karakán visszaemlékező, lelkes narrátor, alaposan dokumentált kutatómunka, és az angolszász kánonon kívül is értelmezhető, ám könnyen hollywoodiasítható sztorik. Mégis épp annyira vehetjük készpénznek a benne olvasottakat, amennyire a Fargóban látottakat annak vesszük, miután a főcímet követően felvillan a felirat: Ez egy igaz történet. A memoár ugyanis csak egy hitelesen előadott, valós dokumentumokkal megtámogatott fikció, bárki is meséli. A hét könyve egy háborús regény, egy traumatikus szerelmi történet, egy zsidó sorstörténet, egy alternatív történelmi és egy kifordított családregény fúziójából született. Hashtag: Pynchon, Vonnegut, űrepülés, II. világháború, popkultúra.
Az egész egy régi hirdetéssel kezdődött, amire Chabon az Esquire egyik 1958-as számában bukkant. Az amerikai haditengerészet Aerobee-Hi kutatórakétájának pontos 1/20 arányú modelljét reklámozta, amit a Chabon Scientific Co. kínál eladásra mindössze 9,95-ért. Chabon korábban sosem hallott a vállalatról, pedig ahogy egy interjúban hangsúlyozta, kevesen mászkálnak a világban olyan vezetéknévvel, mint az övé. A vállalatról az internet sem hallott, tökéletes alapanyag volt tehát, hogy az írói fantázia kisajátítsa magának. Chabon választott mellé egy családi anekdotát édesanyja nagybátyjáról, akit azért bocsájtottak el az állásából, hogy helyet csináljanak a börtönből kiszabaduló Alger Hiss-nek (washingtoni kormánytisztviselő, akit Whittaker Chambers, az Amerikai Kommunista Párt egyik extagja szovjet kémnek bélyegzett – a szerk.). A két történetszál a nagyapja élettörténeteként talált egymásra a könyvben, aki a halálos ágyán valóban mesélt az akkor 26 éves unokájának múltjáról. Chabon szerint nem kell sötét titkokra és évtizedekig elhallgatott igazságokra gondolni, ám miközben hallgatta a férfit, lehetősége volt más szemmel látni, mint egy nagyapát. A Ragyog a hold eredettörténetének megismeréséhez nem elég végigolvasni a könyvet, ám Chabon olyan mesterien és zavarba ejtően mos egymásba valóságot és fikciót, hogy szinte rákényszeríti az olvasót, derítse ki, mi is az igazság.
Michael Chabon: Ragyog a hold
Fordította: Pék Zoltán, 21. Század, 2017, 3990 HUF
Pedig már a műfajmegjelöléstől nyílt lapokkal játszik, és az angolszász irodalomban szokásos módon a cím mellé biggyeszti, hogy ő bizony regényt írt. A szerzői előszóban ugyanakkor emlékiratként hivatkozik a könyvre, ám pár sorral lejjebb figyelmezteti az olvasót, figyeld a kezem, mert csalok, hogy aztán a köszönetnyilvánításban elismerje, könyve nem más, mint „sok összehordott hazugság”.
A regény hazugság. Az egyetlen jóféle
- mondta egy interjúban, a Ragyog a hold pedig az egyik legjobb féle, amit író mesélhet.
Narrátora egy Mike Chabon nevű író, aki épp úgy viszonyul Michael Chabonhoz, ahogy a Megint hazavárunk Kun Árpádja a valódihoz. Pontatlan alteregó, prózai énnek látszó fiktív identitás. Mike tíz napig üldögél csontrákban haldokló nagyapja mellett, akinek a napi 20 mg hidromorfon hatására megered a nyelve. A nagypapa gyerekként kíváncsiságból kismacskát hajított ki az ablakon, felszökött és bekopogott mindenhová, ahová nem lett volna szabad. A katonaságnál hídrobbantásért vették elő, megjárta a II. világháborút, 20 hónap börtönre ítélték, mert telefonzsinórral akarta megfojtani az elnökét a vállalatnak, ahonnan elbocsájtották, megpróbálta levadászni a valaha élt „legmázlistább náci rohadékot”, és egy kígyót, ami állítólag az időskori szeretőjére, Sallyre maradt macska haláláért felelős. Ebből a masszív élményanyagból akár két-három nagyon erős sorozatévad is kijönne, de a 450 oldalnak, és a nem kronologikus narrációnak köszönhetően olvasva sem hat túl töménynek.
A memoárregény további fontos szereplője Mike francia/belga-zsidó nagyanyja, aki a családi legendárium szerint holokauszttúlélőként került Baltimore-ba, ahol egy zsinagógában megismerkedett a leendő férjével, majd a háborúban átélt szörnyűségek és a túlélői bűntudat hatására megháborodott és többször is pszichiátriai kezelésre szorult. Őrülete egy Bőrtelen Ló nevű fiktív lény alakjában jelentkezett, és egy hikoridiófa felgyújtásában csúcsosodott ki. (Erre a jelenetre reflektál a regény eredeti borítója, amit szerencsére a magyar változathoz is megtartott a kiadó.) A nagymama a lányával együtt érkezett Amerikába, akit Mike édesanyjaként ismerhetünk meg, és akit Mike nagyapja a regényben a sajátjaként nevel.
Chabon azt akarta, hogy a könyve épp olyan hangulatba hozza az olvasót, amilyenbe Benny Goodman Moonglow-ja hozza, ami egy nagyon lágy melódia, erős érzelmi töltettel.
Csakúgy, mint az egyetlen magyarul olvasható Chabon-regény (Jiddis rendőrök szövetsége, Carthaphilus, 2012), a Ragyog a hold is virtuóz módon keveri a különböző zsánereket: a nagypapa II. világháborús megpróbáltatásai, köztük a Dora-Mittelbau koncentrációs tábor felszabadításánál megélt állapotok, majd a hajtóvadászat a náci űrmérnök, Werhner von Braun után, Vonnegutot és Pynchont hívja elő. A Súlyszivárvány bizonyos jelenetei olyan szépen illeszkednek a nagypapa által elhallgatott részletek helyére, hogy Chabon maga előzi meg a hasonlítgatást, és többször is beleírja Pynchont a könyvbe. A háború nemcsak egzotikus helyszínként van jelen a történetben, hanem egy olyan jelenségként, amelynek hatása az élet minden területén jelentkezik - a gazdaságtól a kultúráig. Chabon szerint minden visszavezethető a II. világháborúra, még a regénybeli nagyszülők házassága is. A poszttraumás stressz szindrómában szenvedő nagypapa, és a Bőrtelen Lovat hallucináló nagymama szerelmét bemutató jelenetek líraian ábrázolják két traumatizált ember kapcsolatát, és felvázolják a lehetséges menekülőutakat a holokauszttal kapcsolatba került zsidók számára. A nagymama egy apácazárdában és az elmegyógyintézetben, a nagypapa a Holdon találja, találná meg a menedéket.
A Ragyog a hold legérdekesebb és legunorthodoxabb jelenetei a mérnök nagyapa rakétamániájáról mesélnek: a férfi az űrrepülés megszállottjává válik, még a börtönhónapjai alatt is rakétát bütyköl a rácsok mögött, majd időskorában megbízást kap a NASA-tól, hogy készítsen rakétamodelleket kutatási és oktatási céllal. Chabon regénye egy megszállott guglizónak kész életveszély, órákat lehet tölteni az amerikai űrkutatás különböző állomásainak tanulmányozásával, vagy a SS-Sturmbannführer rangig jutott von Braun utáni nyomozással, akinek háborús bűnei fölött egyszerűen szemet hunyt Amerika, és tudását a saját űrprogramjának felvirágoztatására használta. Houston, we have a problem.
Bár a Ragyog a holdnak is megvan a saját sötét családi titka, Chabon nem követi el azt a hibát, hogy ennek a titoknak rendel alá mindent, hogy eköré kanyarít klasszikus családregényt – remek arányérzékkel csak a könyv vége felé lebbenti fel róla a fátylat, és hagyja, hogy az olvasó végezze el a munkát.
– A tiéd lehet. Neked adom. Ha már nem leszek, írd le. Magyarázz meg mindent. Rejts mögé jelentést. Használj benne sok olyan flancos metaforát. Tedd az egészet időrendbe, ne ilyen összevissza, ahogy én. Kezdd azzal az éjszakával, amikor születtem. 1915. március másodika. Akkor éjjel holdfogyatkozás volt. Tudod, mi az?
– Amikor a Föld árnyéka eltakarja a Holdat.
– Nagyon jelentőségteljes. Biztos tökéletes metafora lesz valamire. Kezdd azzal.
– Elég közhelyes – mondtam. (257. o.)
- teszi az unokája kezébe élete történetét a nagypapa, ám Mike a kérése ellenére félredobja a kronológiát, bár tényleg szükségét érzi néhány flancos, és felesleges költői képnek („A bükkfák összeverődtek a ködben, annak titkosírásába csavarták törzsüket”; „Olyan szaga volt, mint a szentség szó hangzása.”), amit Chabon részéről akár biztonsági játéknak is minősíthetünk. Lehetetlen eldönteni, hogy a saját, kevésbé jól sikerült képei-e ezek, vagy csak Mike szájába adta őket.
A közhelyes metaforát sem sikerül teljesen elkerülnie. Bár a regény látszólag a nagypapa életének krónikája, középpontjában valójában nem az amerikai zsidó sors áll, hanem az emlékezés problematikája, lehetetlensége, az emlékek megbízhatatlansága, valamint a hazugság mint az emlékezés egyik formája. Egy jelenetben Mike anyja előkeresi az egyetlen emléket, ami a nagymama európai múltjából megmaradt: egy fényképalbumot, benne négy fényképpel; ám amikor kinyitja, rájön, hogy a fotóknak nyomuk veszett. Mike arra kéri az anyját, hogy mesélje el, mi volt rajtuk, ezzel pedig gyakorlatilag megmagyarázza, hogyan tölti ki a memoáríró a lyukakat, amiket valós dokumentumokkal és a túlélők visszaemlékezéseivel nem volt képes.
Chabon nemcsak létező és elveszett fényképeket használ szemléltetőeszközül, de a kitüntetett figyelmet kapó lábjegyzetekben tájékoztatja az olvasót Mike kutatásainak sikereiről és sikertelenségéről, elképzeli, mit mondott az anyja, amikor először olvasta a kéziratot és rendszerezi a nagyszüleiről elraktározott tudást („Az öt legkorábbi emlékem nagyanyámról”). A valóságosság látszatának fenntartása rendkívül hatásos írói eszköz, melyre olyan apróságokkal játszik rá, mint saját első feleségének, vagy a szülei válásának emlegetése. A Ragyog a hold egyszerre fricska a prózai ént és a szerzőt összemosni hajlamos olvasónak és a skatulyákban gondolkodó kritikának; egy olyan hazugság, amit bármeddig elhallgatna az ember.
