Nagy fotó háború robert capa

Capa több volt a saját legendájánál

Robert Capa Hollywood egyik felével pókerezett, a másik felét ágyba vitte – ezt állította legalábbis a világhírű magyar származású fotósról egyik barátja. Személyét már életében sok legenda övezte, amit talán annyira nem is bánt. Kalandor volt, a világ végén is egy kedves pesti vagány, aki a huszadik század több jelentős katonai konfliktusát az első sorból fotózta végig. Ha élne, ma lenne száz éves.

Robert Capa a harmincas évek közepén született, Párizsban. Nem tévedés. Robert Capa egy híres amerikai fotós volt, elfoglalt, sokat utazott, nem is lehetett közvetlenül elérni, csak ügynökén, Gerda Tarón keresztül. Így tudták legalábbis a francia lapok szerkesztői, akiktől korábban hiába várta a budapesti születésű fiatal Friedmann Endre, hogy munkát adjanak neki.

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK

Magyar volt, zseni volt (Nagykép)

Beszámoló a Capa-kiállításról

Tizennyolc éves volt mindössze, amikor villámgyorsan maga mögött kellett hagynia szülővárosát: részt vett egy Horthy-ellenes tüntetésen, letartóztatták, és csak egy ismerős közbenjárásának köszönhetően szabadult, igaz, ennek feltétele az volt, hogy 24 órán belül el kellett hagynia az országot. Megjárta Berlint, ahol Besnyő Éva megismerteti a fotográfiával, és innen kapja első fontos megbízását, Trockij lefotózását. A menekültekkel tömött Párizsban azonban kezdetben nem kapkodtak utána.

Barátnője, Gerda Pohorylle azonban igazi marketingzseni volt. Tudta, nem elég jónak lenni, mindezt el kell tudni adni. Ezért közösen találták ki a mesét a sikeres amerikai fotósról, egy bizonyos Robert Capáról (a név részben utalt a kor híres rendezőjére, Frank Caprára, részben pedig Capa iskolai gúnynevére, a cápára). Friedmannból tehát Capa lett, Pohorylléből pedig Taro. Ő tárgyalt a szerkesztőkkel, ő intézte Capa ügyeit is.

Sokkal több volt, mint egy barátnő: támasz, ügynök, partner az élet minden területén. Capa maga indította útjára saját legendáját, ami utóbb egyfajta önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Sikerét az sem tudta megingatni, hogy idővel kiderült a turpisság – a képei jók voltak, és csak ez számított.

A haditudósító Capa Spanyolországban született meg, ahol Taróval együtt végigfényképezték a polgárháborút. És nem csak a harcok alatt fotóztak (A milicista halála, melynek eredetiségét utóbb sokan vitatták, a spanyol polgárháború ikonikus képe lett), hanem bevetették magukat a lövészárkokba, és megörökítették az alvó, sakkozó, szeretteiknek levelet író katonákat is. Capa arcot adott az ismeretlen és névtelen katonáknak, legyőzte a távolságot, és elérhető, szinte tapintható közelségbe hozta az embereket. Mindketten személyes ügyüknek érezték a spanyol polgárháborút, Taro pedig életét is adta érte. 1937 nyarán a brunetei csatát fotózta, amikor egy tank elsodorta, másnap pedig belehalt a sérüléseibe. Életrajzírója szerint Capa a hírről az újságból értesült, melyet egy fogorvosi váróban lapozgatott. Van, aki szerint a fotós sosem heverte ki Taro halálát, Jimmy Fox, aki annak idején a Magnumnál együtt dolgozott Capával, azonban azt mondja, hogy Taro Ted Allan újságíróban találta meg élete szerelmét, aki akkor is mellette volt, amikor a végzetes sebesülést szerezte. Ezek után talán nem meglepő, hogy eléggé kiakadt Susana Fortes Robert Capára várva című könyvén, amely Capa és Taro szerelmének állít emléket; Jimmy Fox ugyanis sziruposnak nevezte a történetet, és szerinte Susana Fortes hibát követett el, amikor ennyire rózsaszínben ábrázolta a kapcsolatukat.

A nők mindenesetre egész életében imádták Capát, de még egy olyan fénylő csillag sem tudta maga mellé kötni, mint Ingrid Bergman. (A legenda szerint Capa és Bergman kapcsolata inspirálta Hitchcock a Hátsó ablak című filmjének sztoriját.) Capának egyetlen igazi élethosszig tartó nagy szerelme maradt, a fotózás.

A spanyol polgárháborút követően szinte nem is volt olyan jelentős katonai konfliktus, melyben ne vett volna részt. Ott volt a japán-kínai háborúban, és a második világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban. Ott volt Normandiában, amikor a szövetséges csapatok partra szálltak. „Tudom, hogy a haditudósító több alkoholt, több lányt, több pénzt és nagyobb szabadságot kap, mint a katona. A véres játék minden stádiumában maga választja meg a helyét, és gyáva lehet anélkül, hogy ezért kivégeznék. Önmaga gondoskodik gyötrelmeiről. A haditudósítónak saját kezében a tétje: az élete. Felteheti erre a lóra is, meg arra is, és akár az utolsó pillanatban is meggondolhatja magát. Én játékos vagyok. Úgy döntöttem, hogy az első hullámban, az E-hadtesttel megyek” – írta erről Kissé elmosódva című könyvében. Az akkor készült képekből egy ügyetlen és kapkodó laboráns miatt csak tizenegy maradt fent. A világ ma mégis Capa szemén keresztül emlékezik a normandiai partraszállásra. Utóbb Steven Spielberg is azt mondta, hogy amikor a Ryan közlegény megmentése nyitóképsorait tervezte, igyekezett hű maradni „Bob Capa képeihez”.

Capa egy spanyol köztársasági tankon vonult be a Párizsba, amikor a város felszabadult. Barátja, John Morris elmondása szerint a fotós egyenesen a Ritzbe ment, ahol a szállót működtető Hemingway a legjobb szoba kulcsát nyújtotta át neki – nem sokkal korábban egy maroknyi „irregulárissal” az író szabadította fel a helyet, és első intézkedéseként pezsgőt rendelt mindenkinek.

A háború után két nagyszabású körutat tett. John Steinbeckkel elutaztak a Szovjetunióba, ahol közös kötetük, az Orosz napló előszava szerint az átlagemberek mindennapjait akarták megörökíteni („Hogyan öltözködnek ott az emberek? Mit esznek vacsorára? Szoktak-e mulatni? Milyen ételeik vannak? Hogyan szeretkeznek és hogyan halnak meg? Miről beszélgetnek? Szoktak-e táncolni, énekelni, játszani?”). Irwin Shaw-val 1949-ben találkozott Izraelben, és együtt utazták be az országot. Közös munkájuk eredménye lett az Izraeli riportok című kötet, benne Capa 94 fotójával. Budapestre is visszatért még, közvetlenül a háború után. Békeidőben szívesen fotózta a kor hírességeit, Picassót, Dalít, Hemingwayt, Rita Hayworth-t, fotósorozatot készített a Tour de France-ról, közben pedig arra is volt ideje, hogy néhány kollégájával (így mások mellett David „Chim” Seymourral és Henri Cartier-Bressonnal) megalapítsa a ma is működő Magnum fotóügynökséget.

1954-ben meghívást kapott Japánba, ahol kiállítás nyílt a képeiből. Rengeteget fotózott itt is, képein feltűnően sok gyerek szerepel. Itt érte a telefonhívás, hogy valaki helyett be kellene ugrania: a Life magazin ugyanis fotósorozatot szeretett volna a franciák indokínai háborújáról. Capa május 25-én egy katonai konvojjal haladt, amikor a parancsnok figyelmeztetése ellenére előresietett. Taposóaknára lépett, a kórházba szállítása közben halt meg. Még Hanoiban eltemették (ő volt az első amerikai haditudósító, aki Vietnamban veszítette életét), később pedig az Egyesült Államokban helyezték örök nyugalomra. Az amerikai hadsereg felajánlotta, hogy az arlingtoni katonai temetőben temessék el, de Friedmann Júlia azt mondta, a fia nem volt katona, hanem a béke embere. És valóban. Robert Capa fegyver helyett mindig kamerát fogott a kezébe, ő így harcolt. Azt mondogatta, reméli, hogy haditudósítóként élete végéig munkanélküli marad. Nem rajta múlt, hogy nem így lett.

(Cikkünkhöz a Guardian, a Financial Times, az International Center of Photography, a Sabotage Times anyagait használtuk fel.)

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.

Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!

Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.

Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.

Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.

Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.

Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.

A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK

Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!