Legújabb rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Hidvégi Annával beszélgettünk Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényének borítójáról.
Mágneshegy. Börönd Enikő, harmincas éveiben járó szociológus, 1999 nyarán tér vissza New Yorkból Budapestre. Kutatni és írni akar, most mégis leblokkolt. Miért nem jutsz végre egyről a kettőre, Enikő? Az ugyancsak szociológus Bogdán Tamás, első generációs értelmiségi szakmai karrierje szárnyal. Viszonyt kezd a tanítványaival, kapcsolatba bonyolódik Börönd Enikővel. Lehet ennek jó vége? Az egyetemista Réka az értelmiségivé válás és a nőként való írás buktatóiról töpreng. Mi a megoldás? Mán-Várhegyi Réka a Boldogtalanság az Auróra-telepen (2014) után ezúttal is nagy ívű tablót rajzolt. Párhuzamos vagy éppen egymást keresztező életek. Nézőpontok, amelyekből bárki látszódhat nevetségesnek vagy esendőnek. Érzékeny pillanatfelvételek sorozata, egyúttal súlyos állítás mindannyiunk tegnapjáról.
Hogyan készült el a borító?
Egy régebbi borító tervem (Lydia Davis: A történet vége, Magvető, 2017) tetszett meg Mán-Várhegyi Rékának és szerette volna, ha én tervezném meg a Mágneshegy borítóját is. Emiatt különösen jól esett a felkérése. A megkereséssel együtt kaptam egy inspirációs gyűjtést különböző borítókkal, amiket Réka válogatott össze nekem.
Általában van egy alap metódus ami minden borítótervezés munkámnál hasonló. Miközben olvasom a kéziratot vagy a nyers szöveget, ceruzával kiemelem azokat a részeket és gondolatokat, amiket vizuálisan jól megjeleníthetőnek érzek és amik már az első olvasás közben is rögtön megfognak. Ezeket a tervezés alatt újra és újra előveszem. Az esetek többségében az első körben eléggé intuitívan állok a feladathoz. Az elolvasott szöveg által kiváltott érzéseimet próbálom vizuálisan lefordítani. Sokszor az olvasás közben is előjönnek már olyan formák, betűtípusok vagy színek, amikkel szívesen foglalkozom a tervezés alatt. Amikor befejezem a kézirat olvasásást, rögtön megpróbálok minden ösztönös, friss érzést szavakkal vagy firkákkal megjeleníteni. Később visszatérek a kiemelt részekhez és akkor már gondolkodom is, az már a tudatosabb tervezési fázis. A kettő fúziójából szokott megszületni a végeredmény. Ez a Mágneshegy tervezése közben is hasonlóan zajlott.
Mán-Várhegyi Réka: Békásmegyer aszerint változott, hogy épp mit akartam megírni
Fotó: Valuska GáborA Boldogtalanság az Auróra-telepen (JAK-Prae, 2014) novellái és A szupermenők (Tilos az Á, 2015) ifjúsági kalandjai után újra visszatér a lakótelepre Mán-Várhegyi Réka, bár ő azt mondja, tulajdonképpen el sem jött onnan, és mindig ugyanarról a telepről ír. A Mágneshegyben épp...
Az első verzió amit elkdüldtem a kiadónak nagyon különbözött a végleges tervtől. Arra is pozitív visszajelzést kaptam, de végül úgy döntöttek, hogy szeretnének megnézni egy második tervet is tőlem. Réka inspirációs gyűjtése között is szerepelt már „nyulas borító”, illetve egy idézetet is kaptam segítségül, ami szintén egy nyúlról szól. Az idézet így hangzik:
“Végül apu mégis megenyhült, úgyhogy a nyúl egy ketrecben az erkélyre költözött. Innen sokkal messzebbre láthatott, mint azt valaha remélte. Aprócska lábai előtt hevert egész Békásmegyer, hullámzott a panelházak végtelen tengere.”
A négyzetekből álló minta, amiből a nyúl kiemelkedik, a panelházak ablakait és egyfajta, a lakótelepekre és a panelekre jellemző monotonitást szimbolizál. Mindig törekszem a letisztult képi megfogalmazásra, úgyhogy itt is egyszerű, de figyelemfelkeltő módon szerettem volna ezt az idézetet megjeleníteni.
Mennyire lett más a végeredmény, mint a legelső változat?
Az első terv egy elvontabb, absztarktabb borító volt. Nem egy szimbólumban, inkább különböző elemek összességében, geometriai formákban, vonalakban és erős színekben gondolkodtam. Ezt váltotta ki belőlem a regény elolvasása. Annyira komplexnek találtam a történetet, hogy nem szerettem volna csupán egy elemet kiemelni és azt rárakni a borítóra. A terv végül a grafikonok formavilága által inspirált, csúsztatottan megjelenített téglatestek kompozíciója lett. A szintvonalak pedig a regény szereplői között lévő „egyenetlenségeket”, valamint a Mágneshegyet szimbolizálták.
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítóját különösen izgalmasnak tartod, és miért?
Ez egy borzasztóan nehéz kérdés, annyi kedvencem van! Tényleg lehetetlen, de ha egyet szabad csak mondanom, akkor legyen egy – ugyan már pár évvel ezelőtt megjelent, szóval nem teljesen friss -– sorozat, a Peter Mendelsund és Oliver Munday által újratervezett Italo Calvino könyvek.
Absztrakt, érdekes, játékos, egyedi, figyelemfelkeltő, okos, letisztult, különleges és szép. Ezek azok a szavak amik eszembe jutnak ha ezekre a borítókra nézek, szerintem jól passzolnak a Calvino történetekhez.