Rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Gerhes Gáborral beszélgettünk Lugosi Viktória Vándorhomár című könyvéről.
Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük. De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket. „Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval."
Péterfy-Novák Éva
Hogyan készült el a borító, miből indultál ki a tervezéskor?
Gyakran fordul elő, hogy a szerző, könyve megjelenésének felfokozott izgalmában magát vizuális szakembernek is gondolva átmerészkedik olyan komplikált szakterületekre is mint a borítótervezés. Ilyenkor felborulnak a hatáskörök és a végeredmény a legjobb esetben valami zavaros hibrid, rosszabb esetben csak zavaros lesz. A legszerencsésebb az, ha a kiadó az, aki pontosan tudja, mit szeretne üzenni a könyvvel, ki az az olvasói kör, amit vizuálisan meg kíván érinteni. Szerencsére Lugosi Viktória Vándorhomár című csodás gördülékenységgel megírt, nagyon szórakoztató könyvének borítója egy pompás együttműködés eredménye volt. A könyv a magyarországi rendszerváltás körüli politikai és emberi helyzetek viccesen élesszemű látlelete, ahol karrierek és sorsok törnek a felszínre vagy tűnnek el a mélyben. Emiatt esett a választás egy illusztrációra, ahol egy többsávos metró mozgólépcsőn a legváltozatosabb életkorú és társadalmi helyzetű utasok fel- és alászállása a tartalom metaforájaként is értelmezhető. Könnyítette vagy épphogy komplikálta a tervezést, hogy a szerző évekkel ezelőtti hatalmas sikert befutott Ajvé című regénye is újra kiadásra került, és a Park Kiadó szeretett volna a két könyvnek együtt valami egységes, jól felismerhető és egymást erősítő vizuális megjelenést adni. Amíg a Vándorhomáron a fel- és lemenő mozgólépcső, addig az Ajvén mozaikszerűen töredezett, emberekkel teli utca látható felülről, a rájuk hulló csendes zápor nézőpontjából.
Az első ötletekhez, változatokhoz képest mennyire lett más a végeredmény?
Közel negyedszázada készítek borítókat a Park Kiadónak és mondhatni bensőséges a munkakapcsolatunk. Ez azzal is jár, hogy minimális a közöttünk levő nézetkülönbség, így a feleslegesen eltöltött munkaórák száma is csekély. Ebből adódik, hogy elég nagy hatásfokkal eltaláljuk egymás ízlését, így az esetek nagy részében az első tervek valósulnak meg, legfeljebb csekély igazítás kell. Így volt ez ebben az esetben is, ami kiegészült a szerző, Lugosi Viktória igazán együttműködő és nagyon pozitív hozzáállásával.
Méltóságuk utolsó morzsáit próbálják összekaparni a Vándorhomár hősei
Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogni, hogy miről szól Lugosi Viktória új regénye, azt mondanám, hogy a Vándorhomár a lecsúszástörténetek könyve. Persze sokkal több ennél, de nem könnyű megmondani, hogy mitől olyan megrázóak azok az élettörténetek, amikből összeáll a könyv. Talán attól, hogy viszontlátjuk bennük önmagunkat és családtagjainkat, hogy olyan közeliek és ismerősek a sorsok, amiket megrajzolt.
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítóját különösen izgalmasnak tartod, és miért?
Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy folyamatosan vizslatom a külföldi könyvborító trendeket, sőt, de a Penguin borítói csaknem minden esetben megborzolják a libidómat. Egyszerre klasszikusak és formabontók, csodásan szakszerűek, ugyanakkor vagányak is. Szerencsémre folyamatosan megerősítenek, hogy a látszat ellenére a borítótervezésben még mindig rejlik lehetőség, még ha csak rövid tizedpillanatokra is, de képes magára vonni a figyelmet korunk rettentő vizuális zajában.
