Május közepén kiderül, ki kapja a második Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. Előbbit egy öttagú szakmai zsűri ítéli oda, utóbbit a közönség, aki április 30-ig szavazhat a kedvencére. A mezőny idén is nagyon színes, gyűjteményes verseskötet versenyez nonfictionnel, novelláskötet kisregénnyel. A zsűri újoncát, Beck Zoltánt kérdeztük az elvárásairól és arról, hogy a szakma vagy a közönség véleménye-e a fontosabb.
Idén te vagy az új tag a Libri irodalmi díj zsűrijében. Milyen elvárásokkal vágtál neki a feladatnak?
Nem voltak bennem elvárások – legalábbis a könyveket illetően. Inkább az volt a számomra a kérdés, hogy képes vagyok-e úgy az élményszerű, laikus olvasásra, hogy közben mégiscsak tudom, voksolnom kell a könyvekre.
Milyen egyéni szempontokat állítottál fel a zsűrizés előtt? Milyen szempontok alapján olvastad a könyveket?
A saját élmény, a rám gyakorolt hatása a szövegnek: ez lehet az egyetlen kritérium. Ugyanis nem nagyon tudok objektívebb pozíciót ennél, bármennyire is tűnik ez paradoxonnak.
A mezőny idén is elég színes lett, Kepes András nonfictionjétől Térey János összegyűjtött verseiig. Hogyan lehet összehasonlítani ennyire különböző könyveket?
Látod, éppen erről van szó – milyen szempontok szerint vetsz össze ilyen távoli szövegeket? Egy verseskönyvet egy nagyprózával, mint amilyen a Krasznahorkaié? Vagy egy tényirodalmi szöveget egy novelláskötettel? Esszénaplót egy dokumentumregénnyel? Ráadásul a szerzők saját életműve is kontextusa ezeknek a könyveknek – oda is beszél egy szöveg, nem tudod a Nádast mondjuk úgy olvasni, hogy ne legyen jelen az egész Nádas-recepció, vagy Szabó T. Annát, hogy ne kattogjon az az előzetesség, hogy egy lírikus prózáját olvasod, és sorolhatnám. Szóval egyáltalán nem akarok irodalmárként olvasni: a saját olvasói élményem érdekel, annak az intenzitása és az eredője – úgy hiszem, hogy ezekről fogunk beszélgetni akkor, amikor összeülünk május elején öten.
Szilágyi Zsófia: Hiányérzet mindig van, de ez a kortárs irodalom gazdagságát mutatja
Második alkalommal adják át idén a Libri irodalmi díjat és a Libri közönségdíjat. Ismét nagyon színes mezőny jött össze, találunk benne gyűjteményes verseskötetet, debütáló novelláskötetet és világutazó nonfictiönt is. A közönség még egy hétig, április 30-ig szavazhat a kedvencére, a díjazottakat...
Egy alkotó embernek mit jelent a versengés, az év végi, vagy az év legjobbjait bemutató lista?
A díj a számomra inkább a magyar irodalomról szól. Azt mondja, hogy „nézd, állati sok jó könyv van, jó dolog olvasni bátor és igazi szövegeket!” Szóval a számomra ez nem verseny – inkább a magyar írók, a magyar nyelvű irodalom ünnepe.
A szakmai zsűri vagy a közönségdíj ér-e többet?
Mindegyik, abban az értelemben biztosan, hogy az író munkáját segíti a díj: ténylegesen pénzzel. Másrészt ez egy nagyszerű, tekintélybontó, igazán demokratikus gyakorlat: az ún. zsűri díja semmivel nem jelent többet, mint a közönségé – olvasók vagyunk mindannyian.