Az internet előtti időkben még számított a méret

Rostás Eni | 2017. július 24. |

A Sorvezető fókuszában ezúttal az elutasítás, ami akkor fáj a legkevésbé, ha gyors és egyértelmű, mint egy letépett gyantacsík. Elsőként Benedek Szabolcs válaszát olvashatjátok. 

wp_20160924_12_26_26_pro_2_1.jpgFeltételezem, nem csupán az én tapasztalatom, hogy ahogy halad előre az ember az írói pályán, úgy egyre kevesebb visszautasításban lesz része. Ennek három oka lehet. A legkézenfekvőbb, hogy egyre jobbakat ír. A másik, hogy a megjelent műveinek számával és minőségével párhuzamosan a reputációja is nagyobb lesz. A harmadik, hogy idővel türelmesebbé válik, nem bombázza a szerkesztőségeket, inkább bölcsen kivár, amíg egy-egy írása valóban közlésre csiszolt nem lesz.

Az internet előtti időkben, amikor még postán kellett elküldeni a műveket a szerkesztőségeknek, azok sorsára következtetni lehetett az ugyancsak postán érkezett válaszlevél borítékjának vaskosságából. Mert bár több lap impresszumában is szerepelt a kijelentés, miszerint kéziratokat nem küldenek vissza, a szerkesztők is tisztában voltak a sokszorosítás nehézségeivel – valamint azzal, hogy egy-egy elutasított kézirat a gyűrődések kisimítása és a cigarettafüst kiszellőztetése után általában útnak indul egy másik lap felé –, és visszajuttatták a közlésre be nem fogadott műveket. A vékony boríték elfogadást jelentett és lehetett örülni, a vaskos borítékban benne volt a visszaadott kézirat. Huszonegynéhány éves koromban, amikor kitartóan ostromoltam egy folyóiratot irományaimmal, egyszer napokig nem nyitottam ki a méretes borítékot, mondván, minek okozzak magamnak több keserűséget, a lényeget úgyis tudom. Aztán mégse dobtam ki az egészet bontatlanul – szerencsére, a novellát ugyanis elfogadták, de egy fél mondatot kihúzásra javasoltak, ezért jött vissza a kézirat.

Könyves Magazin 2017/3.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 79 oldal, 490 HUF vagy 5 pont + 199 HUF

 

A legfrappánsabb visszautasítás amúgy, amit valaha is kaptam, az volt, amikor a szerkesztő arról tájékoztatott, hogy a novellámmal nincs különösebb gond, akár közölhetnék is – csak éppen minek? A kérdés olyan esztétikai és metafizikai magasságokba vezet, hogy azóta is gyakran eszembe jut, és hosszú évek távlatából is fejet hajtok előtte.

 

A válasz eredetileg a Könyves magazin 2017/3. számában jelent meg. 

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.