Molnár T. Eszter műfajilag tud és szeret is kísérletezni, két ifjúsági és egy novellakötet után egy krimivel jelent meg a Könyvhétre, ami sok szempontból öröm. Teljesen érthetetlen módon ugyanis a magyar írók valamiért nem szeretnek/akarnak bűnügyi regényt írni, miközben a külföldi trendeket, eladásokat, kritikai és olvasói visszajelzéseket figyelve azt látni, hogy ez az a műfaj, melynek révén igenis fontos és aktuális, a társadalmat, családot feszítő, és az egyén szempontjából sem mellékes kérdések egész sorát ki lehet vesézni. Közben itthon nagyjából egy kézen meg lehet számolni azokat a szerzőket, akik ebben a műfajban több számottevő könyvet is le tudtak tenni az asztalra. Csak remélni lehet, hogy Molnár T. Eszterrel eggyel nőni fog a számuk, még ha a műfaj vállalásait a Szabadesés több tekintetben sem teljesítette.
Molnár T. Eszter: Szabadesés
PRAE.HU+PALIMPSZESZT, 2017, 325 oldal, 3500 HUF
A szerző korábban elmesélte, hogy egy megtörtént bűneset inspirálta a regény cselekményét, melynek megítélése első pillantásra elég egyértelműnek tűnik. A neves idős professzort holtan találják, az első számú gyanúsított pedig az ex-heroinista, ex-prosti felesége. Aki sokkal fiatalabb a férfinál. Akinek nyilván több – és az öreg halála esetén súlyos eurószázezrekre váltható – indítéka lehetett megölni a férfit. Aki nyilván kelet-európai, és aki nyilván bepalizta a derék német polgárt. És aztán még jól meg is gyilkolta. A rendőrség már-már lefutott ügyként kezeli az esetet, akárcsak a közvélemény, amely boldogan tör pálcát a gyanúsított felett. A Magdalena nevű nő védelmét meglepő mód egy neves ügyvédi iroda látja el (meglepő azért, mert az iroda tehetős, felső-középosztálybeli vezetője jó kapcsolatot ápolt a megölt proffal), az irodavezető pedig a védelemmel az ambiciózus Peter Brennert bízza meg.
Elöljáróban annyit, hogy Peter Brenner ritka antipatikus főhős, amivel alapvetően nagy baj nincs, sőt. Még az se akkora baj, hogy a környezetében élők se nagyon tudnak rokonszenvet ébreszteni: sznob és szívtelen feleségével egyetértésben robognak a házassági válság felé, munkatársai mind a saját pecsenyéjüket sütögetik, szeretőjével is kihűlőben a kapcsolatuk, így a mellékszereplők közül az egyetlen kivétel talán Peter nővére, aki a fullasztó német pedantériából szó szerint világgá ment, és csak időről időre tér haza. A helyszín Heidelberg, ami elsőre fura választásnak tűnhet egy magyar írótól, viszont Molnár T. Eszter évek óta Németországban él, innentől kezdve otthonról írt az itthoniaknak, hitelesen mozgatja a szereplőit egy a magyar olvasó számára alapvetően idegen közegben, és ez különösen igaz azokra a jelenetekre, amelyek a kutatólaboratórium falai között történnek, hiszen a Szabadesés írója biológusként végzett és dolgozott, nyilván minden apró részlet, mozzanat egyszer már megtörtént vagy megtörténhetett egy laborban (ha nem itt, akkor másutt).
A regény másik kulcsszereplője a Tusnádról gyerekként Németországba került Magdalena, aki korán elveszítette a szüleit, majd családi-társadalmi-érzelmi fogódzó nélkül olyan mélyre süllyedt, ahonnan csak kevesen tudnak kikeveredni. Neki is csak azért sikerült, mert felkarolta a Becker nevű professzor. Hogy mégis hogyan jutott el oda az egykori junkie-ból medikává, majd végzett orvossá lett Magdalena, hogy a pincéjükben meggyilkolja azt a férfit, aki lényegében megmentette az életét, csak a második legérdekesebb felvetése a regénynek. Az első, hogy miért marad valaki ott, ahol teste és lelke egyetlen porcikájával sem akar maradni. A Szabadesés alapvetően – magánéleti szálként – az ügyvéd, Peter Brenner családi életének széthullására összpontosít, nála viszont százszor érdekesebb Magdalena, és az, ami az ő otthonának a falai között történt. Hogy utóbbi mi is volt, azt főleg az asszony narrációjából ismerhetjük meg, és ez a Szabadesés legnagyobb kihagyott ziccere.
Azzal ugyanis, hogy Magdalena viszonylag szűk keretek között elmeséli Peternek, mi történt vele az elmúlt cirka tíz évben, egyszerűen elillan mindaz a feszültség, amit ez a rendkívül fullasztó, alá-fölérendeltségre épülő és a társadalmi előítéletekre kíméletlenül építő kapcsolat rejt magában. Pedig a sztoriban benne van a dinamika, de a lassú építkezés miatt a regény jó kétharmadáig kell várni, hogy az első – az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk így – akciójelenetre sor kerüljön, ami már csak azért is feltűnő, mert addig jobbára csak másodkézből értesülünk a múltbeli eseményekről, ami Magdalena narrációjában egyszerűen erejét veszti.
Molnár T. Eszter korábban azt mondta, hogy nem egyszerű krimisémák követésére törekedett, hanem egyedi történetet igyekezett felépíteni. Ritka az, amikor valaki csak a véres részletek miatt olvas egy krimit, hiszen egy jól megírt bűnügyi regény mindig rólunk mond el valamit, függetlenül attól, hogy azt egy magyar, angol vagy norvég szerző jegyzi-e. A Szabadesés ebben a tekintetben kíméletlenül szembesít azokkal a – félinformációkból, szimpátiamorzsákból és hasonlókból táplálkozó – előítéletekkel, melyek alól mi sem tudjuk kivonni magunkat, közben viszont elmulaszt a velejéig menni egy olyan emberi drámának, melynek egyetlen napjában több elfojtott feszültség és tragédia lappang, mint egy kellemetlen pár hosszasan halódó kapcsolatában.
