(Egy tökéletesnek tűnő házasság hátborzongató lenyomatát tárja olvasói elé debütáló kötetében B.A. Paris. Jack és Grace a mintapár, Mr. és Mrs. Tökély, akik alig várják, hogy magukhoz vegyék a nő Down-kóros húgát, és immáron hármasban élhessék tovább perfekcionistának látszó életüket. Apró jelek, alig észrevehető rezdülések utalnak csak arra, hogy a házasság talán mégsem kerek, és a címben is szereplő zárt ajtók mögött – a zár kattanása után – leolvad a tökéletesség máza. Jacknek a lehető leghétköznapibb módon sikerül elérnie, hogy a felesége lényegében a foglya legyen: akaratát visszafogja, álmait megnyesi, és olyan dolgokra veszi rá, melyek ellen a nőnek minden porcikája berzenkedik.
Az Angliában nevelkedett, de felnőtt élete java részét Franciaországban töltő B.A. Paris – aki emailben válaszolt kérdéseinkre – azt mondja, hogy bár szereplői valamennyien a képzeletének szüleményei, a könyvet mégis valós benyomások, élmények inspirálták.
„Néhány évvel ezelőtt az egyik barátom házassága keltette fel a gyanakvásomat. Egy-két dolog volt csupán, mely elgondolkodtatott azon, hogy a férj vajon kontroll alatt tartja-e a feleségét, és a Zárt ajtók mögött ötlete ebből nőtt ki”
– hangsúlyozta.
A kötet jól illeszkedik abba a könyvpiaci trendbe, melyet az elmúlt években a Holtodiglan indított el. A thrillerek között a domestic noir külön műfajjá nőtte ki magát, és olyan bestsellerek tartoznak alá, mint A lány a vonaton vagy Az özvegy. Ezek a könyvek rendszerint női szempontból mutatják meg az otthonok és a párkapcsolatok fullasztó, nem ritkán gyilkos mindennapjait, és nincs ez másként a Zárt ajtók mögött esetében sem. Ám hogy miért az áldozat perspektíváját választotta a szerző, annak magyarázata viszonylag egyszerű. „Túlságosan megterhelő lett volna Jack nézőpontjából megírni ezt a történetet, hiszen azzal egy pszichológiai manipulátor elméjébe kellett volna bújnom."
B.A. Paris: Zárt ajtók mögött
Fordította: Gálvölgyi Judit, Művelt Nép Könyvkiadó, 2016, 319 oldal, 3490 HUF
A pszichológiai befolyásolás és annak művelője ugyanakkor kulcsszerepet kap a regényben. „Nagyon fontos volt, hogy Jack vonzó és elbűvölő legyen, így el tudta hitetni az emberekkel, hogy jó ember” – jellemzi főszereplőjét Paris, aki saját bevallása szerint már rögtön az elején eldöntötte, hogy a külvilág szemében mesebeli királyfinak tűnő Jackből szörnyeteget farag. Jack a regényben igazi pszichopata, akinek amúgy mindenki a lába alatt hever, és ismerőseiben fel sem merül, hogy a férfi terrorban tartja a feleségét. Grace nem szól, mert nem is szólhat senkinek. Ez általában is igaz a családi erőszak áldozataira. Egy rejtett és rejtegetett jelenségről beszélünk, az érintettek számáról pedig legfeljebb becslések állnak rendelkezésre.
Egy tavalyi brit felmérés szerint például az azt megelőző évben a nők 8, a férfiak 4 százaléka szenvedett a családon belüli erőszak valamilyen formájától. Számokra lefordítva ez a vizsgált időszakban 1,3 millió női és 600 ezer férfi áldozatot jelentett. Paris szerint is több jel utalhat arra, ha egy párkapcsolatban valami félremegy, az egyik fél visszaél helyzetével, és bármilyen módon korlátozza a másik szabadságát. Árulkodó jel lehet,
„ha nem engedik, hogy eljárjon, ha csak korlátozottan tarthatja a kapcsolatot a családtagjaival és a barátaival, vagy ha a pénzügyi függetlensége csekély. Mindezek nyilvánvalóan azt mutatják, hogy az illetőt kontroll alatt tartják”.
Az írónő mindenesetre azt tanácsolja a családon belüli erőszak áldozatainak, hogy mindenképpen mondják el valakinek, mi történt velük, és kérjenek segítséget. „Ez nem mindig könnyű, különösen pszichológiai zaklatás esetén, amikor a bántalmazásnak nincs külső jele, például ütés vagy horzsolás nyoma, ami azt bizonyítaná, hogy baj van. Ám már sok olyan szervezet van, amely segítséget tud nyújtani azoknak, akik bántalmazó kapcsolatban élnek” – teszi hozzá.
Kapcsolódó cikk:
Miért kerül rács a tökéletes pár hálószobájának ablakára? (részlet)
Az elmúlt évek ugyanakkor azt mutatják, hogy felfutóban vannak azok a könyvek, amelyek végérvényesen leszámolnak a tündérmesékkel, és könyékig nyúlnak a párkapcsolati mocsokba. „A domestic noir a házasság olyan vetületéről mesél, amelyről az esküvőszervezők, a legjobb barátnők és a romantikus filmek mélyen hallgatnak. A külvilág előtt egymást boldogan ölelő férjek és feleségek a négy fal között józanabbak, kiábrándultabbak és kegyetlenebbek, mint azt a Facebook- és Instagram-generáció tagjai bármikor is elismernék a nagy nyilvánosság előtt. Náluk a holtodiglan-holtomiglan nem ígéretet, sokkal inkább fenyegetést jelent, az ásó-kapa-nagyharang hármas első két eleme pedig akár tárgyi bizonyítékként is szerepelhet egy rendőrségi eljárásban” – írtuk annak idején a domestic noirról. A műfaj népszerűségét Paris a következőkkel magyarázza:
„Szerintem az emberek természetnél fogva kíváncsiak mások életére, arra, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött. Az emberek nagyon jól tudják tettetni, hogy minden rendben van, miközben semmi sincs, így üdítő lehet arra rádöbbenni, hogy a dolgok mégsem működnek mindig olyan jól, mint ahogyan az látszik, és hogy valójában minden párnak akad valamilyen problémája. És különben is, senki sem szereti azokat, akik túlságosan tökéletesek”.
B.A. Paris magáról még annyit elárult, hogy bár mindig is szeretett volna könyvet írni, sokáig erre nem volt lehetősége. „Tulajdonképpen mindig is írni akartam, de öt lány felnevelése mellett nem volt rá időm. Ez akkor változott meg, amikor a két legidősebb lányom egyetemre ment, és végre lett egy kis időm magamra”. Amikor az öt lánygyermeket felnevelő szerzőtől azt kérdeztük, mi volt a leghasznosabb tanács, melyet életében adott a gyerekeinek, a párkapcsolati okosságoktól kezdve az önvédelmi tippekig sok mindenre felkészültünk, válasza ugyanakkor viszonylag egyszerű és célra törő volt:
„Soha ne ítélj első látásra!”
