Sherlock Holmes atyját mindenhol Mikszáth-bajszos, jóságos nagypapa-arcú, joviális karosszékírónak állítják be, pedig a majdnem két méteres magasságával, az ökölvívás, a fegyverek, a vadászat és a márkás szivarok iránti olthatatlan rajongásával igazi századfordulós brit kalandornak számított. Volt bálnavadász Grönland partjainál, hajóorvos a Nyugat-Afrikába tartó utakon, rendszeresen síelt, horgászott, vadászott, és ugyanolyan jó játékosnak számított golfban, mint rögbiben és krikettben (az első száz meccsén használt krikettütője is pont annyira megbecsült ereklyének számított sussexi kúriájában, mint a híres bokszolók képei, vagy a Napóleon-korabeli fegyverek).
Arthur Conan Doyle 1859-ben született a skóciai Edinburghben, ír szülők gyermekeként. Itt tanult orvosnak 1876 és 1881 között, majd Pylmouthban kezdett praktizálni. Ez a város volt a Királyi Haditengerészet egyik legfontosabb dél-angliai támaszpontja, így nem csoda, hogy a betegek híján unatkozó, fiatal orvos egy legendás kísértethajóról, a Mary Celeste-ről írta meg első novelláját, a J. Habakuk Jephson's Statement-et, ami 1883-ban jelent meg nyomtatásban.
Első Sherlock Holmes-története, a Bíborvörös dolgozószoba már a Southsea-ben megnyitott orvosi rendelő magányában született, 1887-ben jelentette meg nyomtatásban a Beeton's Christmas Annualban. Már ebben a történetben is megvoltak Holmes ikonikus tulajdonságai: a pipázás, a kifogástalan modor, a hegedűdallamokra meditálás, a kábítószer-függőség, a kérlelhetetlen vaslogika, valamint a kiváló megfigyelésen és brilliáns következtetéseken alapuló nyomozati munka, amivel mindig leiskolázza a szerényebb képességű Watson doktort és a Scotland Yard rendőreit.
Doyle a zseniális detektívet egyetemi tanáráról, Dr. Joseph Bellről mintázta, bár Holmes boksz- és vívótudása természetesen a teremtője kedvteléseiből lett átmentve. Doyle persze Dr. Watson karakterébe is beleírt egy kicsit saját magából: Holmes állandó segítőtársa az afganisztáni brit hadjárat veterán katonaorvosa volt, és persze a Sidney Paget-illusztrációkon látható bajszát is az írótól kapta. (Paget, a viktoriánus kor legünnepeltebb londoni grafikusa egyébként 356 rajzot készített a Sherlock Holmes történetekhez: a detektív jellegzetes vadászkalapja, viharkabátja, pipája és nagyítója azóta is etalon az illusztrátori műfajban.)
Mivel Arthur Conan Doyle bevallottan csak unaloműzésként és könnyű pénzkereseti forrásként írta meg Sherlock Holmes korai kalandjait (1891-től már egy londoni orvosi rendelőben praktizált), az 1893-as Az utolsó eset című sztoriban a legendás vízesésbe zuhanós jelenettel megölte hősét, és annak legfőbb nemeziszét, Moriarty professzort is. A rajongók és a kiadó nyomására persze később feltámasztotta mindkettőjüket. Így Sherlock Holmes 1927-ig összesen 56 novellában és 4 regényben szerepelt. Ezek többsége - H.G. Wells, Kipling és Agatha Christie műveihez hasonlóan - a The Strand Magazine-ban jelent meg. Később számos író és képregényíró folytatta a mesterdetektív történetét újabb és újabb bűnügyekkel, ezek közül egyértelműen azok a legjobbak, ahol Holmes olyan híres viktoriánus regényalakokkal találkozik, mint Drakula és Van Helsing.
Bár Conan Doyle a történelmi témájú regényei miatt hanyagolta Holmest, az utókor nem ezket, hanem a viktoriánus dinóvadászokról szóló történeteit olvassa legszívesebben a mesterdetektív bűnügyei mellett. A puskát és jegyzetfüzetet szorongató, megvadult ősemberhordák és T-Rexek elől menekülő felfedezők kalandjai Doyle 1912-es Az elveszett világ óta lettek igazán népszerűek, és eme klasszikus előtti tisztelgés miatt azóta is "lost world"-ként emlegetik a dinóvadász zsánert a ponyvairodalomban.
A sztorit a rengeteg film és tévésorozat miatt valószínűleg mindenki ismeri: az enyhén zakkant Challanger professzor Summerlee professzorral, egy Ned Malone nevű újságíróval és a neves vadászként ismert Lord John Roxtonnal expedíciót szervez Dél-Amerikába, hogy egy eldugott fennsík dzsungeleiben dinoszauruszokat és más egzotikus élőlényeket tanulmányozhassanak.
Doyle a főszereplők megalkotásához természetesen most is hús-vér embereket használt fel: E. D. Morel újságírót és a diplomata Roger Casementet (akikkel később megromlott a barátsága, mert őt jó hazafiként lovaggá ütötték, Morel viszont pacifistaként tiltakozta végig az első világháborút, Casement pedig halálbüntetést kapott az ír függetlenségi mozgalomhoz való csatlakozása miatt). Az Elveszett világ 1913 és 1928 között négy folytatást is kapott, egyre misztikusabb scifi-adalékokkal, és spiritualista utalásokkal.
Érdekes, hogy az orvos Arthur Conan Doyle a századforduló után a legnagyobb parasztvakításokat is borotvaéles logikával lebuktató Holmes krimijeitől fokozatosan átpártolt a korszak hihetetlenül népszerű "üreges Föld" elméletével, a marslakókkal, az okkultizmussal és a spiritizmussal foglalkozó, gyakran alkoholista, drogos, és a könyveiket tényfeltáró munkának gondoló, félőrült sci-fi írók közé.
Doyle váltása nem divat volt, inkább elkeseredettség: az első világháborúban elveszítette az egyik fiát, Kingsley-t, valamint a testvérét, két sógorát és két unokaöccsét is. Mély depresszióba zuhant, amiből csak a második feleségén, a médium Jean Leckie-n keresztül felfedezett spiritszta tanok jelentettek számára kiutat: az ő segítségével tudta meghallgatni Kingsley üzenetét a túlvilágról. Doyle hamarosan az angliai szellemidéző szeánszok vezéralakja lett, és egy népszerű összeesküvás-elmélet szerint a piltdowni ember néven hírhedtté vált, 1912-ben hamisított ősemberlelettel ált bosszút az őt körberöhögőkön: a koponya, ami valójában egy majom és egy ember csontjaiból lett összerakva, több mint 40 éven keresztül tartotta lázban a tudományos világot.
Doyle a spiritizmuson keresztül ismerte meg a korszak magyar születésű bűvészkirályát, a halottlátás és szellemidézés iránt csak presztízsokokból érdeklődő Harry Houdinit. Az író és Houdini éveken keresztül nagyon jó barátok voltak, annak ellenére, hogy az amerikai szabadulóművész a spanyol inkvizíció haragjával és hatékonyságával buktatta le sorra a csaló médiumokat, akik különféle asztaltáncoltatós trükkökkel szédítették a londoni szalonok előkelőségeit. Doyle persze végig azt bizonygatta, hogy Houdini természetfeletti erővel rendelkezik, és ezt a The Edge of the Unknown című könyvében is megírta.
A Bilincskirály képtelen volt meggyőzni az írót arról, hogy a mutatványai valójában bűvésztrükkök, és nagyon megsértődött, amikor a Doyle-házaspár egy spiritiszta szeánszon azt akarta elhitetni vele, hogy a halott anyja üzen neki Lady Doyle-on keresztül. Houdini azzal is magára haragította Doyle-t hogy hamisítványnak titulálta a korszak egyik leghíresebb "szellemfotóját", a cottingley-i tündéreket. Mivel a kép valóban olcsó hamisitvány volt, a két férfi a 20-as évek végén már szóba sem állt egymással.
Sir Arthur Conan Doyle 1930-ban, 71 évesen halt meg szívrohamban. A minsteadi temetőben temették el, az angliai Hampshire-ben. Szobrot emeltek a tiszteletére Crowboroughban és Edinburghben is, és bár Sherlock Holmes képzeletbeli házát, a londoni Baker Street 221/B-et nem tudták megszerezni a Doyle-rajongók a tulajdonostól, a 239-ben berendeztek egy XIX. századi hangulatot idéző Sherlock Holmes múzeumot.
Doyle neve és munkássága örökre egybeforrt a brilliáns nyomozó, a dinóvadász kalandor és a spiritiszta tudós alakjaival, így nem csoda, ha megihlette a Twin Peaks társíróját, Mark Frostot is, aki magából Conan Doyle-ból csinált főszereplőt a viktoriánus környezetben játszódó, okkult nyomozásról szóló kalandregényeiben (ezek közül sajnos csak az első kötetet, a Sötét szövetséget adták ki magyarul).
