Anna Kim hősének el kell mondania mindazt, amire nincsenek szavaink

.konyvesblog. | 2017. június 10. |

kim-1.jpgFotó: Valuska Gábor

Anna Kim volt a Bécs-Budapest Transit – az Osztrák Kulturális Fórum és a PIM közös programjának – júniusi vendége a Margó fesztivál keretében. Magyarul 2016-ban megjelent regénye, a Jéggé dermedt idő kapcsán kérdezte Kovács Edit az írónőt és a fordítót, Tatár Sándort. A Jéggé dermedt idő egy olyan krízisről szól, mely egész Európát érintette, nevezetesen a délszláv háborúról, illetve annak következményeiről. A regény főszereplője egy Luan nevű koszovói albán férfi, aki a háború elől menekülve végül Bécsben talál menedéket, és ott a Vöröskereszt Nemzetközi Keresőszolgálatához fordul, mert a háborúban felesége, Fahrie, nyomtalanul eltűnt.

Anna Kim: Jéggé dermedt idő

Fordította: Tatár Sándor, Jelenkor Kiadó, 2016, 168 oldal, 2499 HUF

 

Így ismerkedik meg Norával, aki a szervezetnél dolgozik, és megpróbál segíteni Luannak – nem csak a keresésben. Nora azon igyekszik, hogy a férfi a némaságból kilépve meg tudja találni azt a nyelvet, melyen beszélni lehet mindarról, amire nincs nyelvünk. Ez nem könnyű feladat, először neki is meg kell értenie a férfit, azt, amit mondani akar, és le kell fordítania önmaga számára. Mindeközben ő is változik, mélyen megérinti Luan, és az a számára teljesen idegen helyzet, amivel szembesülnie kell: tud a koszovói eltűntekről, tudja a számukat, de azzal nincs tisztában, hogy ez az egyes emberek számára mit jelent.

Tatár Sándor, a Jéggé dermedt idő fordítója megjegyezte, nem volt könnyű dolga a regénnyel. Luan nyelvkereséséből fakadóan Kim regénynyelvének metaforikája áthatolhatatlanul sűrű, ezért sokáig nem értette annak szerkezetét – gyakran fordult kérdéseivel az írónőhöz, de a válaszai nem mindig segítettek. A metaforizálás által Kimet individuális nyelvhasználat jellemzi, aminek az osztrák irodalomban hagyománya van: a nyelv keresése nyelvi szkepszisből fakad, a konvenciók és a határok ledöntésének igényéből.

Visszatérve Luanra, a férfinak volt előképe, egy albán férfi, aki hajlandó volt – és tudott is – mesélni magáról Kimnek. Sőt, az egész regény tényeken alapszik: Kim még 2006-ban Koszovóba utazott. Prekoncepciója volt, hogy fikció helyett a tényekre támaszkodjon – akkor, mondta, az ENSZ image-problémákkal küszködött, ezért készségesen mindenhová elvezették. Járt Pristinában és a regény összes helyszínén, jelen volt exhumáláson, boncoláson, és akkor, amikor a földi maradványokat visszaadták a hozzátartozóknak. Jegyzőkönyveket és jogi aktákat nézett át, és egyre kísértetiesebbnek tűnt, hogy a holttesteket tárgyiasítva azokat a csontok mérete vagy a fogak koponyában való elhelyezkedése alapján próbálják meg azonosítani. Ezek a tények elárulnak valamit? – tette fel a kérdést Kim, a beszélgetés során és a regényében egyaránt.

De mégis, közel harmincévesen mi vette rá arra, hogy Koszovóba utazzon? A butaság – válaszolta Kim nevetve. Úgy érezte, el kell végeznie egy munkát ahhoz, hogy írhasson. A téma nem volt személyes, és a megértéshez személyes tapasztalatokat kellett gyűjtenie. És a tények abszurditásához képest teljesen mást tapasztalt meg az érzéki benyomások, szagok, beszélgetések által. Sőt, teljesen mást ahhoz képest, amit az interneten keresztül megtapasztalhat, mert az mindennek csak egy szűk szeletét teszi elérhetővé a néző számára.

A beszélgetés végén legújabb regényéről kérdezték, ami már önéletrajzi ihletettségű. A családja kalandos történetét dolgozta fel benne: Koreában, a hidegháború idején játszódik, akkor, amikor már véglegessé vált az ország kettészakadása. A hidegháborúnak azonban más következményei is voltak Kim családjára nézve: 1977-ben született Dél-Koreában, szülei nem sokkal ezután kivándoroltak. Úgy vélték, gyermeküknek nem diktatúrában, hanem egy nyugati demokratikus értékeket képviselő államban kell felnőnie. Röviden összefoglalva, a regénnyel kapcsolatos dilemmákban Kimet az érdekelte leginkább, miért lett ő ő. Elárulta, hogy egyébként nyelvtudása mára megkopott, konyha- és gyerek-koreai nyelvet beszél, és van egy nagyon sajátos akcentusa, ami valahol az észak-koreai és a japán közt helyezkedik el.

Szerző: Szmerka Dániel

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!