Amikor a halál spoilerez

fleuriste | 2010. december 21. |

A-
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Fordította: M. Nagy Miklós

Ulpius-ház Kiadó, 2010. 598 oldal, 3999 Ft.

 


Elég sok könyv szól a halálról, de olyanra nem nagyon emlékszem, melyből közvetlenül maga a halál szólna a kedves olvasóhoz. Ez a mostani azonban ilyen. De nem kell megijedni, ez nem az a kaszás-csuklyás rettenet, a Zusak-féle halálfigura ugyanis meglepően emberi vonásokkal bír. Kikapcsolódást például a színek között keres („élét veszi nyugtalanságomnak”), ha teheti, messzire elkerüli a túlélőket, és mélyen együttérez a lelkekkel, melyeket azután ujjára akasztva vagy gyengéden karjára emelve magával visz.

„Nem vagyok gonosz” – mondja Zusaknál a halál. „Én csak egy következmény vagyok.”

Az az igazság, hogy ez a halál meglehetősen elcsigázott. Mondhatni fáradt, kimerült. De hát nem is csoda, hiszen történetünk idején nem tétlenkedett egyetlen percig sem. Lengyelország lerohanásától kezdve a sztálingrádi csatán és Dachaun keresztül a regénybeli Molching lebombázásáig akadt dolga épp elég.

„A náci Németországban a büntetést nem adták jegyre, de mindenkinek jutott belőle.”

A molchingi Himmel utcában él Liesel, a tíz év körüli kislány, akit – mint már a könyv fülszövegéből is kiderül, nagy poént tehát nem lövök le – háromszor látogat meg a halál. Ő a könyvtolvaj, akit egy harmonikás és egy zsidó bokszoló tanít meg a szavak szeretetére, a szavakéra, melyek – mint arra a gyorsan felnőni kénytelen Liesel is rájön – emberek millióinak halálát is okozhatják.

A lány szenvedélyesen lopja a könyveket. Az első a sírásók kézikönyve („egy ragyogó karrier kezdete”), melyet hamarosan követ a többi. Nem finnyás, lényegében jöhet bármi. Még akkor is, ha könyvtolvaji pályafutása kezdetén lényegében analfabéta szegény. A könyvek azonban menedéket nyújtanak a bizarr mindennapok elől.

Mert fura helyen él Liesel, ezt nagyon tagadni, de a történelmi háttér ismeretében akár csak taglalni is, felesleges. Egy olyan helyen, ahol a Mein Kampf az egyik legfontosabb könyv lesz egy menekülő zsidó életében. Ahol az anya a nap huszonnégy órájában válogatott szidalmakat vág az emberek fejéhez, különösen azokéhoz, akiket szeret és egy német kisfiú a berlini olimpia évében magát feketére mázolva Jesse Owens-i magaslatokra tör a helyi sportpályán. Egy olyan városban, ahol az emberek azért lesznek öngyilkosok, mert élni akarnak, az életerősek gyakorta meghalnak, a gyengék pedig paradox módon megmenekülhetnek. Egy olyan helyen, ahol a gyűlölet életet menthet, a szeretet pedig akár végzetes is lehet.

Markus Zusak alig harmincéves volt, amikor egy ausztráliai kiadó megjelentette A könyvtolvajt. Az inspirációig nem kellett messzire mennie: osztrák apja és német származású anyja épp eleget mesélt neki a náci Németországról, München bombázásáról, a városokon keresztül hajtott zsidók meneteiről, a kegyetlenkedésekről, de a segítőkészség és az emberiesség megnyilvánulásairól is ahhoz, hogy tudja, ezt a sztorit meg kell írnia.

De ez nem csak egy sztori, sok-sok személyes történet szövedéke, amiket a halál fog egybe, egy olyan narrátor, aki rendszeresen spoilerezi a regényt, és idejekorán tudatja az olvasóval, hogy ki, mikor és miként fog meghalni. A halál nem árul zsákbamacskát, nincs csattanó a végén. Hogy ez szerencsés megoldásnak tekinthető-e, azon lehet vitatkozni. Én annyira nem bántam.

Tény ugyanakkor, hogy a szöveg gyakorta elborít, sok az ismétlés, a leírás, a német kifejezések időnként erőltetett és felesleges használata, majd azok kényszeres fordítása. A nagyobb szerkesztői szigor nem ártott volna, Zusak azonban még így is elég feszes regényt írt, melyet kiszólásai, kis megjegyzései, szómagyarázatai sem akasztanak meg, sőt, még könnyedebbé is teszik a vaskos történet szövetét. Akárcsak a kötetet illusztráló rajzok.

A könyvet az Egyesült Államokban valamiért az ifjúsági irodalom kategóriájába gyömöszölték, a New York Times gyerekirodalmi listáját például vagy száz hétig vezette. Alapvetően nem gondolom, hogy kimondottan gyerekkönyvvel lenne dolgunk, ám a besorolással szembeni bizonytalanságot jól jelzi, hogy a briteknél egy felnőtteknek és egy tinédzsereknek szánt borítóval is megjelent a regény.

De ez csak marketing. Ami biztos, hogy A könyvtolvaj egyiküknek se fog megártani. Sőt.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.