Akik nem kaptak meghívót Roxfortba

aprobuba | 2013. január 09. |

A
J.K. Rowling: Átmeneti üresedés

Gabo Kiadó, 576 oldal, 2012.

J.K. Rowling megírta Harry Potter főszereplésével minden idők legsikeresebb könyvsorozatát, majd 2007 óta hallgatott. Az Átmeneti üresedéssel törte meg a csendet, amely az írónő első, hangsúlyozottan felnőtteknek szóló regénye, nálunk karácsony előtt jelent meg (itt érdemes beleolvasni).

Az Átmeneti üresedés tündérmese azokról a mugligyerekekről, akik nem kaptak meghívót a Roxfortba, és senki sem menti meg őket borzasztó szüleiktől és a dementoroktól, akik kiszippantják belőlük a maradék reményt és boldogságot, kilátástalanságot és átmeneti üresedést hagyva maguk után. Rowling öt évig nem írt semmit, ezt a könyvet saját bevallása szerint nagyon akarta, de ennyi idő alatt pedig a legfiatalabb Potter-rajongók is felnőttek annyira, hogy potenciális olvasóközönség lehessenek a Rowling-féle felnőttirodalom számára, az Átmeneti üresedés pedig pont nekik szól.

A marketing pedig jól működik, hiszen az első héten több fogyott a keménytáblás kötésű változatából, mint 2009-ben a megjelenését követően Dan Brown Az elveszett jelképéből, a megfilmesítési jogokra pedig le is csapott a BBC, sorozat készül az Átmeneti üresedésből. A közel hatszáz oldalas történet hatalmas vállalás: egy olyan társadalmi tabló, amelyben Rowling mindent el akar mondani a világról, mintha egy kamasznak szeretné elmagyarázni rendkívül didaktikusan, milyen is a gonosz felnőttek világa manapság. A történet sötétsége nem meglepő a sorozat végére horrorba hajló Harry Potteren szocializálódottak számára, és Rowling világképének pólusossága sem: a romlott, hatalomvágytól fűtött, középszerű felnőttek állnak szemben a velük harcoló dacos tinédzserekkel, akik mind szüleik áldozatai. Menekvés vagy feloldás azonban nincs, a történetnek a halál ad keretet. Az egyetlen pozitív felnőtt hős, aki hidat tudott képezni a gyerekek és a felnőttek között, a regény első oldalain meghal, védencei pedig magukra maradnak, akárcsak Dumbledore halálakor. Fairbrother a kisvárosi tanács tagja volt, megüresedett helyére pedig több pályázó is akad, akik egymást fúrva próbálnak minél közelebb kerülni a hatalomhoz.

A politika természetét bemutató történet leghitelesebb része Parlag története. Rowling itt azt csinálja, amit a legjobban tud: mesél. A fiktív, messziről idilli, konzervatív angol kisvárosnak, Pagfordnak, ahogy Miskolcnak mondjuk, megvan a saját Avas lakótelepe, amelyet akarata ellenére csatoltak hozzá, és amit úgy kezel, mint egy csúnya nemi betegséget, rejtegetni, szégyellni való, és minél előbb eltávolítandó foltot. A társadalom perifériáján lévők által lakott városrész drogambulanciájával együtt a helyi politikai diskurzus és a közbeszéd középpontjában áll, a magyar olvasó számára pedig az otthonosság érzését hozza a valós problémákkal szembenézni nem tudó, ellenségeskedő és előítéletes Pagford, ahol épp csak tüntetést nem tartanak a problémás városrész ellen.

Rowling viszont itt követi el a legnagyobb hibát is: saját maga sem mer legszerencsétlenebb sorsú szereplői szemébe nézni, sűrű káromkodásokkal fedi el azt, amilyen mélyre nem lát a nyomorban. Karakterei ezért hitelüket vesztik, felvázolt bábok lesznek a nagy szociális színpadon, akiket középszerűségük hangsúlyozása közben mintha elfelejtettek volna megtölteni tartalommal, és csak bólogatva felmondanák a rájuk osztott társadalmi szerep szerinti mondókát. Rowling pedig kínosan figyel rá, hogy minden csoport képviseltesse magát a drogos anyától a pakisztáni orvospáron át az angol nemességet idéző kúriatulajdonosig. Még egy leszbikus epizódszereplő is kerül a történetbe, de ekkor már végképp az az érzés kerít hatalmába, hogy ő csak azért van ott, hogy az írónő feltartott mutatóujjal megmutathassa: ilyen emberek is léteznek, ők is emberek.

A tanítónénis hangnemre pedig ráerősít a mindentudó narrátor, aki el is dönti helyettünk, melyik szereplőről és társadalmi kérdésről hogyan kell gondolkodnunk. Annyira, hogy Rowling még vallást is választ nekünk, mikor a kiközösített, önmarcangoló kislánnyal a sikh vallásáról meséltet osztályának (ez a vallásportré amúgy megosztotta a sikheket). Mindemellett gyerek szereplők sokkal jobban működnek, összetettebbek és hihetőbbek, mint a felnőttek. Egyszerre ártatlanok és kegyetlenek egymással és szüleikkel is, több felelősséget vállalnak, mint bárki más, majd mégis elbuknak felelőtlenségükben. A Szutyok-szerű Krystal Weedon egyedül küzd drogfüggő anyjával, elhanyagolt kistestvérével és a szinte levakarhatatlan családi mintákkal, amelyek determinálják a sorsát.

A kamaszfiúk pornót néznek a padláson, a lányok pedig önértékelési zavarokkal küzdenek. A gyerekek közötti viszonyrendszer és feszültség működteti a regényt, ám a nyelv és a sokszor döcögős párbeszédek ezeket a jeleneteket is megakasztják.
Tótiszosan

Az Átmeneti üresedés szeptember 27-én jelent meg angolul, magyarul pedig december 11-én adták ki. A bestsellerekre jellemző villámfordítás pedig itt is érezteti a hatását: míg a magyar nyelvű Harry Potterek fordítását a nyelvi leleményesség jellemezte, addig az Átmeneti üresedésnél a Rowling által hangsúlyozott (bár a Guardian szerint angolul is kissé mesterkélt) különböző nyelvi regisztereket nem találja el a fordítópáros, így a hangsúlyosan ma játszódó sztoriban a tinik úgy beszélnek, mintha a saját nagyszüleik próbálnának káromkodva menőzni. A szürke ötven árnyalatában is gyakran használt döfködni szó itt is előkerül a bögyörő mellett, a lecsúszott, lakótelepi Weedéket pedig falusi jellegű tájszólással különböztetik meg, és mintha ez a család stigmája lenne, a déditől a legkisebb unokáig mindenki ugyanúgy beszél. Emellett pedig eltörpül az a kérdés, hogy hogyan értelmezhető az angol kisvárosban Piripócs. A nyelvi egyenetlenség eltávolítja az olvasót a történettől, hiteltelenné teszi szereplői megszólalásait, így a rossz fordítás közben elveszik a regény valódi tragikuma, a túlélésért küzdő gyerekek világa, akik életét szüleik előre elrontották, és varázslópálcájuk nélkül nem menekülhetnek el a valóság elől.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!