Fotó: Valuska Gábor
A Távozó fa című verseskötetéért Oravecz Imre nyerte el a 2016-os Aegon Művészeti Díjat. Az Aegon munkatársainak nem volt könnyű dolguk, hiszen, amikor néhány napja személyesen akarták közölni az örömhírt a díjazottal, akkor hiába csöngettek a költő szajlai otthonában. A nehézségeken egy kis csel és a szomszéd Laci bácsi segített átlendülni. Mindez abból a kisfilmből derült ki, melyet szerda délután az Aegon-székházban vetítettek le, miután kiderült, hogy Oravecz Imre lett a 11. Aegon-díjazott.
„Az Imre szinte mindig itthon van” – mondta Marika néni Winkler Nórának és munkatársainak, akik néhány napja tanácstalanul ácsorogtak Szajlán, néhány méterre Oravecz Imre házától. Az lehet, hogy szinte mindig, de akkor éppen nem volt otthon, amikor közölni szerették volna vele a jó hírt: ő lett 2016 Aegon-díjasa. Winkler Nóra végül a szomszéd Laci bácsi és egy csomagszállítós mese révén nyugtázta, hogy hamarosan megérkezik a díjazott is. Akin, amikor átadták neki az üveg pezsgőt, egyszerre látszott öröm és hitetlenkedés: „Ehhez kell egy kis idő, hogy felfogjam”.
Mindez abból a kisfilmből derül ki, melyet az Aegon munkatársai forgattak néhány napja Oravecz Imre falujában, Szajlán. Azt már Budapesten, a szerda délutáni sajtótájékoztatón ismeri el az író-költő, hogy valóban el kellett telnie némi időnek, mire tudatosult benne a dolog („Felmerült bennem: lehet, hogy egy vicc!”), addig pedig elpakolt ezt-azt, ellátta a kutyát, a macskát, végül átjött hozzá a kisfilmben is felbukkanó Laci bácsi, és akkor koccintottak az örömhírre.
Még több fotóért kattints a képre!
Oravecz Imre szerdán elmesélte azt is, hogy a Távozó fában megjelent versek nagy része már akkor megvolt, amikor elkezdett regényt írni. A Kaliforniai fürj után (ennek megjelenését követően interjúztunk vele, katt IDE!) elővette ezeket a verseket, melyeket újabbakkal egészített ki. Kulcsár-Szabó Ernő irodalomtörténész, az idei zsűri elnöke szerint Oravecz kötete olyan üzenetet formál az emberi életről, mely szerint azt minden ideológiától mentesen kellene értelmezni. Tehát nem utazásként, nem álomként, hanem olyannak kellene tekinteni, amilyen. „Ez önmagunk megértésének is az üzenete” – tette hozzá. Kulcsár-Szabó Ernő elmondta azt is, hogy alapvetően három szempontot vettek figyelembe a zsűrizéskor, így a nyelvművészeti és a tematikai szempontok mellett fontos volt az is, hogy a nyertes művet innovatív erő, újító eredetiség jellemezze.
A Távozó fa az év elején a hét könyve is volt nálunk, akkor ezt írtuk róla:
Az év egyik legszebb verseskötete arról szól, hogy valaki megöregszik, és ennek a szomorú és magányos tapasztalatnak a megragadásához keresi a nyelvet. Oravecz Imre kötetét a 2015-ös év végi listánk legjobb 10 kötete közé választottuk. A Távozó fa az öregedésről írt szomorúan csodálatos esettanulmány fákkal, madarakkal, kisgyerekkel, egyben időutazás, amiből megtudhatjuk, hogyan szűkül össze az életünk. Honnan tudjuk, hogy milyen öregnek lenni? - teszi fel a kérdést Oravecz, mi meg pontosan az ö versei segítségével juthatunk közelebb a válaszhoz. A hét könyve nem a politikailag korrekt szépkorúak világát ábrázolja, hanem a a veszteségekkel teli valódi öregkort.
A szakmai zsűri minden évben új tagokból áll, idén a zsűrielnök Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár mellett a zsűri tagjai Bán Magda újságíró, kritikus, Csuhai István kritikus-szerkesztő, Kúnos László műfordító, egyetemi tanár, László Ferenc újságíró, Schiller Mariann, középiskolai magyartanár és Rostás Eni újságíró, a Könyvesblog munkatársa voltak.
Az Aegon Művészeti Díj ünnepélyes díjátadó gálája és a szerző köszöntése április 20-án 19 órakor lesz a Katona József Színházban.
A 2016-os Ageon rövidített, tízes listáján amúgy a következő kötetek szerepeltek:
Bartis Attila: A vége (Magvető)
Danyi Zoltán: A dögeltakarító (Magvető)
Dragomán György: Oroszlánkórus (Magvető)
Esterházy Péter: A bűnös (Magvető)
Marno János: Hideghullám (Magvető)
Oravecz Imre: Távozó fa (Magvető)
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan (Magvető)
Réz Pál: Bokáig pezsgőben (Magvető)
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra (Magvető)
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak (Jelenkor)