Rainer M. János, Murányi Gábor, Földes Anita, Schreiber Tamás, Károlyi György (fotó: Scolar)
"A magam részéről nem hiszek a kártékony igazságokban" (Fejtő, 1936)
A forradalomról, az utókorról, és a prófétáról, vagyis a magyar-francia kapcsolatok emblematikus figurájáról, Fejtő Ferencről beszélgettek barátai, tisztelői a Francia Intézetben. Az emberről, aki 105 évesen akkor is él, ha már hat éve halott, és aki annyira pontosan szálazta szét a történelem egymásba gabalyodó szálait, hogy H. Balázs Éva történész csak annyit mondott róla, A fene ezt a Fejtőt, én öt évig ültem egy bécsi levéltárban, ő pár hétig dolgozott levéltár nélkül, és ugyanarra a következtetésre jutott, mint én. Nagyon nehéz néhány percben mesélni Fejtőről, vázolja a problémát már a beszélgetés legelején az egyik résztvevő, és igaza is lesz. A beszélgetés végére nagyon bánjuk majd, hogy mi sosem hallottuk József Atilláról, a Rajk-perről vagy ’56-ról beszélni a francia emigráció doyenjét, és nem csodálkozhattunk rá évekkel ezelőtt a kortárs politikára vonatkozó tűpontos megjegyzéseire.
A beszélgetés résztvevői
Földes Anita - a Fejtő Ferenc utolsó interjúit tartalmazó Átéltem egy évszázadot szerzője
Schreiber Tamás - újságíró, aki a Le Monde tudósítójaként írta végig az ’56-os eseményeket
Rainer M. János - történész, az OSZK 1956-os Intézet és Oral History Archívum vezetője
Károlyi György - a fehérvárcsurgói Károlyi- kastély felújítója, a Fejtő Ferenc Könyvtár életre hívója, a Fejtő-hagyaték egy részének őrzője, Károlyi Mihály leszármazottja
Murányi Gábor - a HVG újságírója
Személyes élmények
Fejtő az egyik első közéleti figura volt, akivel valaha találkoztam, meséli Schreiber, aki 1949 májusában, úton Amerika felé érkezett Párizsba, és évtizedekre ott is ragadt. A francia szenátus mögött állt egy kis kávézó, ami keddenként a városban rekedt magyar fiatalok gyülekezőhely volt. Mivel franciául nem beszélt, magyar kapcsolatokat keresett, Fejtővel pedig néhány nappal a Rajk-per kezdete előtt találkozott először. Számára Fejtő példakép volt, de nem csak, mint ember, és mint újságíró, hanem mint demokrata. Károlyi György egyéves korában hagyta el Magyarországot, de szülőhelye iránt egész életében élénken érdeklődött. Fejtő a nyolcvanas években a párizsi politikatudományi intézetben tanított, csakúgy, mint Károlyi felesége. Első találkozásukra egy munkavacsorán került sor, melynek végén Károlyi hazakísérte Fejtőt, és az alig 20 perces úton számos kérdéssel bombázta hazájuk fejlődéséről. Rainer először Budapesten, az OSZK zárt anyag csoportjában találkozott vele, szakdolgozó egyetemistaként, aki az ötvenhatos eseményekhez vezető szellemi mozgalmak történetét vizsgálja. Egy másik találkozó viszont sokkal élesebben megmaradt az emlékezetében - 1996-ban, a forradalom 40. évfordulójára rendezett konferencián vettek részt, ő pedig látta, ahogy Fejtőt a kelet-európai történelem doyenjeként adják kézről-kézre az elismert, nemzetközi ’56-kutatók.
1945 utáni remények és elhamvadásuk
Fejtő Ferenc volt az első, aki bebizonyította a Rajk-per koncepciós jellegét, mégpedig alig két hónappal az 1949 szeptemberében kimondott ítéletet követően. Schreiber szerint Fejtő ’56-os cikke, ami a francia Espritben jelent meg, az egyik legjelentősebb munkájának tekinthető, és bár nem tartózkodott Budapesten az események idején, jobban megértette, hogy mi történik Magyarországon, mint bárki más. Fejtő 1946-tól Károlyi Mihály (volt miniszter- majd köztársasági elnök) párizsi követ sajtótitkáraként dolgozott, ám a Rajk-per után mindketten szembefordultak a magyar politikával. A követnek remek hírszerzői kapcsolatai voltak, jóban volt például Titóval, aki nagyon hatékony kémszolgálatot működtetett Magyarországon, így Fejtőnek sem kellett sokat várnia a hírekre. Károlyi György elmesélte, hogy dédnagybátyjának két koncepciós per is kellett, hogy kiábránduljon a magyar politikából – a Mindszenty-pernél még nem tudta, hogy mit gondoljon a történtekről, ám Rajk László ügye felnyitotta a szemét.
(fotó: Kollányi Péter MTI)
Fejtő Esprit-cikkének kibővítette változata nem kerülhetett nyomtatásba. A per idején a francia hírügynökségnél, az AFP-nél dolgozott, ahol szimultán tudta hallgatni a rádióban a magyarországi eseményeket. Rajkot jól ismerte, egyetemi cimborák voltak, ezért rögtön megütötte a fülét az a rezignált hangnem, amivel a magát hallhatóan védeni nem akaró, a történtekbe belenyugvó barátja sorolta neki kiosztott bűneit. Fejtő egy párhuzamos pert akart Franciaországban, hogy megcáfolja a magyar per állításait, ám amikor a francia ügyvédi kamara képviselője megkérdezte tőle, hogy ellenkező esetben Rajk megtenné-e ugyanezt Rákosival, muszáj volt szembenéznie az igazsággal. Tudta, hogy Rajk sem riadt volna vissza egy Rákosi ellen összetákolt koncepciós pertől, ezért elvetette az ellenper ötletét. Mikor Fejtő megmutatta 62 oldalas tanulmányát a Le Figaro főpublicistájának, Raymond Aronnak, aki szerint egyébként ’56 volt a 20. század egyetlen szovjetellenes szocialista forradalma, azt a választ kapta, hogy ez a magyar események nem elég érdekesek, sokkal érdekesebb lenne, ha az egész térségről készülne egy hasonló anyag. Így született A népi demokráciák története című kötet, amit Fejtő addig írt, amíg volt népi demokrácia. (Az 1952-es első verzió után 1968 és a rendszerváltás hatására újabb két kötet készült a könyvhöz.)
A magyar tragédia 1965
Fejtő Ferenc ’56-ról szóló könyve, A magyar tragédia 1956 volt az első kiadvány a világon, ami mélyrehatóan elemezte a Budapesten történteket – pedig szerzője a forradalom idején is Párizsban tartózkodott. Fejtő már 5-6 hónappal az októberi események előtt írni kezdte a könyvet, mert érezte, valami készül az országban. Mindig az emberek történetei érdekelték, és nagyon gyorsan reagált az eseményekre írásban, elemző módon. Egyéni módon nézett szembe olyasmikkel, amikkel addig csak egyfajta, markáns baloldali diskurzus foglalkozott. Szuverén hangja sokaknak nem tetszett, mert nem volt szovjetbarát, de egyértelműen szovjetellenes sem - példaképéhez, Albert Camus-höz hasonlóan ő is az igazságot kereste a tettek között.
A könyv
Földes Anita 2006-ban csöngetett be először az akkor 97 éves, naponta 3-4 vendéget fogadó Fejtő Ferenc párizsi lakásának ajtaján. Korábban rengeteg embertől hallott róla, ami nem is csoda, hiszen francia körökben még Puskás Öcsinél is híresebb magyarnak számított. Mikor az egyetemen elé kerültek az ’56-os elemzései, azt gondolta, külföldről biztos könnyű ilyeneket írogatni, ám később teljesen megváltozott a véleménye. Fejtőt kedves, allűröktől mentes embernek ismerte meg, életvidámságára pedig 1942-es naplójában talált választ. Fejtő arról írt, régi trükkje, hogy úgy hengereli le az embereket, hogy a lehető legnagyobb könnyedséggel meséli nekik régi történeteit - legyenek azok a József Attilával való barátságáról szólóak, vagy az, amikor Radnótival vitatkozott, hogy felvállalja-e a zsidóságát. Néhány kihagyott hónap után Földes egy egészen más Fejtőt talált a lakásban, mint akit megismert- egy megtört öregurat. Annak, hogy a találkozók végül rendszeressé váltak, és kutatni kezdte a hatalmas életművet, az újságíró nagymamája volt az oka. Családjával fél évig ápolta a nagybeteg nagymamát, ám az utolsó nap nem volt mellette. Mikor megpillantotta a hirtelen megöregedett Fejtőt, nem a legendát, hanem csak egy öregembert látott benne, aki ápolásra szorul. Akkor még nem tudta, hogy a nagymamája miatt érzett lelkiismeret-furdalása munkálkodott benne, csak azt tudta, hogy el akarja kísérni az utolsó napig. Több tízórányi beszélgetésüket kezdetben főleg az elemi érdeklődés vezérelte, mert Földes csak felszínesen tudott mindarról, amit Fejtő elmesélt. Épp ez a nemtudás csalta elő Fejtőből, hogy még egyszer utoljára elmagyarázza az összefüggéseket és az egész életét. Földes azt mondja, nagyon sokat kapott és tanult Fejtőtől, a tanultakat pedig a privát életében is kamatoztatni tudja. Az Átéltem egy évszázadot két évnyi interjú és öt évnyi kutatómunka eredménye, báját pedig Murányi szerint az adja, hogy Fejtő pontatlanságai is benne maradtak a könyvben - nemrég például Hatvany Bertalan unokája, Helga kért pontosítást. A második, javított kiadás jelenleg is készül. (Az első kiadás 2013-ban jelent meg a Scolarnál.)
Schreiber Tamás már a forradalom előtti hetekben Budapesten járt – követte a Petőfi Kör tevékenységét, és részt vett Rajk László temetésén, ami szerinte nem volt más, mint a forradalom főpróbája. 1956. október 13-án a L'Express-ben publikálta Magyarországról szóló cikkét, ami álnéven jelent meg, mert édesanyja akkoriban még az országban tartózkodott, és ami megalapozta újságírói karrierjét. Október 25-én tért volna vissza Budapestre, ám végül kénytelen volt négy napot Bécsben tölteni – ezalatt az idő alatt minden nap tárgyalt telefonon Fejtővel a történtekről. Mivel november 4-ig jól működött a telefonvonal Párizs és Budapest között, Fejtőnek ez jelentette a legfontosabb összeköttetést az országgal. Rajk Júliával telefonozott, Béccsel és Belgráddal beszélt, és bármilyen apró információdarabkát azonnal a helyére tudott illeszteni a nagy történelemi puzzle-ben. Schreiber végül november elsején, egy francia futárkocsin jutott be Budapestre, később interjúzott például Mindszentyvel, Maléterrel. Úgy véli, a forradalom elkerülhetetlen volt, ahogy az is, hogy nem állt meg félúton, és az is, hogy a nyugat és Amerika nem avatkozhatott bele. Fejtő szerinte mindenkinél élesebben látta a dolgokat, mindezt úgy, hogy soha egyik politikai pártoz sem tartozott. Sokat tett a forradalom szerepének életben tartásáért és a bebörtönzöttek kiszabadításáért, és látta, hogy mi volt elfogadató, és mi elutasítandó a Kádár-rendszerből.
A diskurzus embere
Fejtő szinte mindenkit ismert, aki számított a francia politikában, és mindenkit, aki számításba jöhet - kivételt ez alól talán csak a szélsőbal és a szélsőjobb képezett. Elsősorban európainak tartotta magát, a diskurzus emberének, akivel érdemes volt vitatkozni. Sosem csinált ideológiai kérdést abból, hogy kivel keveredik ismerettségbe, a tőle jobbra és balra állókkal is szívesen vitázott. Francia és magyar címlistáján rajta volt mindenki, aki fontos volt a politikában, a gazdaságban és a szellemi életben. Ha most köztünk lenne, mint ahogy Schreiber és Földes szerint köztünk is van (hogy fentről vagy lentről néz minket, az szerintük teljesen mindegy), biztos, hogy vitába keveredne a felszólalókkal. Vagy az lenne a baja, hogy túl sok, amit róla mondanak, vagy az, hogy túl kevés.
Kádár keze
1978-ban Kádár János egy fogadáson vett részt a párizsi Élysée-palotában. A fogadásra többek közt Fejtőt is meghívták (és Kende Pétert, Molnár Miklóst, valamit Mérei Tibort is, aki végül nem ment el), ő pedig a francia közvélemény legnagyobb felháborodására kezet is fogott Kádárral. Idegenbe szakadt neves hazánkfiaként írtak rólunk, meséli Schreiber, aki szintén részt vett az eseményen, és aki szerint ez volt a legpozitívabb, ahogy egy magyar lap nyilatkozhatott róluk. Négy évvel később került sor az első hivatalos látogatásra, amit francia köztársasági elnök magyar földön megejtett, és bár Fejtőt is hívták akkoriban, ő mégsem látogatott Budapestre. A kézfogás után viszont valami megváltozott – nem jelent meg több útszéli, bíráló cikk Fejtőről, a magyar politika pedig kereste vele a kapcsolatot. Ahogy egy hallgatói kérdésből kiderült, Kádár és Fejtő nem Párizsban találkoztak először. József Attila barátnője, Szántó Judit esernyők készítésével foglalkozott, a kész esernyőket pedig egy fiatal kifutófiú szállította a vásárlókhoz. A kifutófiú pedig, akit Kádár Jánosnak hívtak, az egyik ilyen alkalommal Fejtő társaságában találta a költőt.
Párizsból Fehérvárcsurgóra
Károlyi György a kilencvenes években létrehozott egy alapítványt nagyapja, Károlyi József nevére, és nekiállt a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély felújítósénak valamint egy kulturális központ létrehozásának. Akkoriban sokat találkozott Fejtővel, aki tudott a felújításról, és látta, hogy nagyon európai szemszögből állnak a projektez. Mikor Fejtő a párizsi lakásából egyre nehezebben mozgó felesége miatt a párizsi lakásából egy másikba költözött, el kellett döntenie, hogy mi legyen hatezer tételes könyvtárával. Az volt a kívánsága, hogy könyvei Magyarországra kerüljenek, de nem akarta, hogy egy állami könyvtárban porosodjanak, ezért felajánlotta őket a kastély számára. A könyvek, és a 950 cipősdoboz, amiben Fejtő az levelezését, feljegyzéseit és újságkivágásait csoportosította, 1998-ban érkeztek Magyarországra. A fehérvárcsurgói könyvtárat végül öt évvel később nyitotta meg hivatalosan az akkori francia nagykövet, aki arról is mesélt, hogy számos francia könyvtár haragudott meg, amiért a hagyaték nem náluk talált otthonra. Károlyi viszont úgy véli, a történtekre nem úgy kell tekinteni, mint ha a könyvek Franciaországból Magyarországra kerültek volna, hanem úgy, mint ha egyik európai régióból a másikba.
Rendszerváltás utáni politika
Fejtő nem csak az ’56-os eseményeket jósolta meg előre, de a kétezres években történteket is. Nagyon sarkosan és tisztán látta, hogy mi következik - előre megmondta például, hogy az MSZP megköti majd Gyurcsány kezét, de ha őt eltávolítják a hatalomból, az a párt szétzilálódásához vezet. Ha a miniszterelnök távozik, a párt népszerűsége jelentősen csökken majd. Mikor Orbán Viktor (aki korábban Párizsban látogatta meg Fejtőt) 2005-ben a hisz-e a parlamentáris demokráciában kérdésre egy interjúban azt válaszolta, hogy a demokráciában igen, Fejtő már tudta, hogy Orbán hamarosan komoly személyiségváltozáson fog átesni. 2007-ben pedig, mikor Orbán még bőven az ellenzékben ült, azt jósolta, hogy ha a Horthy-rendszert akarja majd visszaállítani, az súlyosan veszélyeztetni fogja Magyarország EU-tagságát – Földes szerint az idő a prófétát igazolja.
