Erdős Attila a kilencvenes évek elején négy évig dolgozott kórboncnokként. Hogy ez sok vagy kevés, azt laikusként nyilván nehéz eldönteni, ahhoz mindenesetre eleget látott, hogy egy egész könyvet kitegyenek azok a sztorik, élmények, agymenések, melyeket vagy megélt, vagy amelyek eszébe jutottak az akkori időszakról. Az orvosból lett üzletemberből lett szerző ugyanis amellett, hogy a Felvágós könyvben szélesre tárja az átlagember által erősen misztifikált boncterem ajtaját, a skorbut gyógyításától a fuck szó eredetén át a betépett elefántig egy csomó olyan vicces vagy bizarr sztorit, anekdotát is felidéz, melyek a patológiához lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódnak. A legérdekesebbek azonban talán mégis azok, amelyek a bonctermen belül estek meg; Erdős Attila ugyanis amellett, hogy olvasóit szisztematikusan végigvezeti a boncolás minden egyes fázisán, azokat az embereket sem hagyja ki történeteiből, akik a munkaidejüket nap mint nap halottak mellett töltik. Ez is csak egy szakma, mutat rá azonban a szerző, aki fontosnak tartotta leszögezni azt is, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem azért lesz kórboncnok valaki, mert nekrofil perverz. A munkájukat végzik, melynek során azt igyekeznek kideríteni, hogy az illető miben és miért hunyt el. Ebből pedig csakis az élők profitálhatnak. A Felvágós könyvet mi is felboncoltuk, és kiszedtünk belőle nektek öt bizarr, vicces vagy érdekes sztorit.
Erdős Attila: Felvágós könyv
SFS.HU Kft., 2014, 280 oldal, 3392 HUF
1) Vannak orvosok, akik előszeretettel dobják be a medikusokat a mélyvízbe. Ennek talán egyik extrém példája, amikor a talpig puccba öltözött elsőéveseknek az ünnepélyes tanévnyitó előtt kellett megjelenniük a boncteremben. A bádogasztalon néhány csonkolt kar várta őket, melyeken az ízületek és szalagok vizsgálatát kellett volna elvégezniük. A tanárt nem érdekelte, hogy tájékoztatás hiányában a diákok még egy pár kesztyűt sem hoztak magukkal. A feladatot el kellett végezni, igaz, a lányoknak felhívták a figyelmét arra: jobb, ha leveszik a gyűrűiket és rövidre vágják a körmüket, különben „alatta marad a cucc”. A boncolásnak több olyan fázisa van, amely alaposan próbára teszi a gólyákat, de ha a nyaki szervek kivételénél és a koponya felnyitásánál még állva maradtak, akkor nagy eséllyel már nem fognak összeesni.
Munkában
2) Robin Cook Kóma című könyvéből Michael Crichton rendezett 1978-ban filmet, melynek egyik jelenetében a szereplő a boncteremben falatozik. Erdős Attila állítja, hogy ő maga soha nem vetemedett ilyesmire, de ahol dolgozott, volt erre is példa. Sőt, volt olyan tanár, aki a vizsgák alatt a boncterembe hozatta a kávéját is. Pedig a bonctermi evés néha komoly veszélyekkel is járhat, jól példázza ezt a „patológia talán egyik legnagyobb alakjának” esete is, aki tbc-s lett. A tbc-baktérium rendkívül fertőzőképes, igazi mumus a boncteremben, hiszen a tbc-s gócba belevágva a baktériumok belekerülnek a levegőbe, a kórboncnok meg belélegzi, és kész a baj. A patológia nagy alakja azonban nem így betegedett meg, ő a boncolásnál használt csipesszel piszkálta ki a fogai közé szorult ételmaradékokat.
Egyeseknek menzakaja, másoknak „teratóma koktél”
3) Minden tudománynak megvan a maga szaknyelve, ezen belül az orvoslásnak is van saját terminus technicusa. Vannak azután persze, akik saját nyelvet fejlesztenek ki, például az az orvos, aki ha valamilyen műszert kért a műtősnőtől, csak két szót használt: a „kislófaszt” és a „nagybaszást”. És aztán persze időként eljön az a pillanat is, amikor munka közben az orvos sem tudja elfojtani az indulatait. Így történt annál az esetnél is, amelynél az elhunyt kartotékjára annyi került, hogy a műtét során néminemű vérzés lépett fel. A kórboncnok az aneszteziológust faggatta a részletekről, akinél ezen a ponton elszakadt a cérna: „Néminemű vérzést? Tényleg ez van odaírva? Biztosíthatlak, kérlek szépen, hogy még a tökömről is vér folyt, ami nem volt az enyém.”
4) A könyv több megfellebbezhetetlennek tűnő kitételt tartalmaz. Ezek egyike, hogy „majdnem minden elhunyt gyomrában van répa”. A másik, hogy rutinszerűen nem boncolják a péniszt.
Ha a nyaki szervek kivételénél és a koponya felnyitásánál a diákok még állva maradtak, akkor nagy eséllyel már nem fognak összeesni
5) A szerző egyik barátja a szakdolgozatát a baleseti sebészeten írta, ahol az volt a feladata, hogy egy újonnan kikísérletezett anyagú, a nyaki csigolya rögzítésére szolgáló lemezről megállapítsa, mennyit bír ki elhajlás nélkül. A boncteremben – miután beszerezte az összes szükséges engedélyt – megoperált egy halottat, azaz rögzítette a csigolyára az úgynevezett H-lemezt, ezt követően pedig nekiállt az elhunyt fejét bólogtatni. Ez azonban nagyon fárasztó és egyben eredménytelen volt: ezek után lyukat fúrt a koponya bal oldalába, ebbe egy sebészeti csavart helyezett el, melyhez egy vékony fémrudat rögzített. A fémrúd másik végét egy kis áttéten keresztül egy régi mosógép forgótárcsájára rögzítette, majd bekapcsolta a gépet: „A forgótárcsa folyamatosan és konstans sebességgel forogva mozgatta a fejet, percenként jól meghatározható számú terhelést róva a nyaki csigolyát rögzítő H-lemezre.”
+1
A Felvágós könyv borítója egy fényesre suvickolt bádogasztalt idéz, a kötet lapjai pedig hemzsegnek az anatómiai tájékozódást segítő, sokszor vicces, meg persze vérpettyes, parázs égette grafikáktól, firkálgatásoktól, nyilazásoktól, térképektől és fotóktól. Az illusztrációt Nemes Anita készítette.
