J.R.R. Tolkien: a Gyűrűk Ura I-III.
Agave Könyvek, Budapest, 2013, 1836 oldal oldal, 7282 Ft Ft
Bár A hobbit filmadaptációjának második felvonása már fut a mozikban, a könyv új kiadására még várnunk kell néhány hónapot. De már csak azért is érdemes, mert a legutóbbi változat javított szövege mellé ismét megkapjuk Alan Lee illusztrációit, 2006 óta először - márpedig az a (gyönyörű és méregdrága) verzió már közel beszerezhetetlen. Hasonlóan A Gyűrűk Ura szintén Lee által illusztrált, 2000-es, egykötetes kiadásához. Ez utóbbi hiányt az Európa már most pótolta: november óta kapható Tolkien halhatatlan művének új, sorban hetedik magyar kiadása, és a második, ami Lee festményeit tartalmazza. 
A Gyűrűk Ura először 1981-ben volt olvasható magyar nyelven, a Gondolat Kiadó gondozásában, szerény 27 évvel az első kötet, A Gyűrű szövetsége eredeti megjelenése után, keményfedélben. Az Árkádia kilenc évvel később dobta piacra az új verziót, puhafedélben, a Gondolat gyerekes stílusú, komolytalanságot türköző borítóinál jóval illőbb, stílusosabb vizuális csomagolásban, ami már inkább méltó volt Tolkien fantasy-eposzához. Öt évvel később kerültek a regény jogai az Európához, és először akkor, 1995-ben, majd 2000-ben adták ki újra – a két verzió közt lényegében csak az volt a különbség, hogy az előbbi puha-, az utóbbi keményfedeles volt. Az én korosztályom többsége valószínűleg ezekből a verziókból ismerte meg a történetet, főleg a keményfedelesből, amit a filmadaptációk idején úgy vittek, mint a cukrot.
Az eddigi legszebb kiadás azonban kétségkívül a szintén akkoriban megjelent, nagyalakú, egykötetes verzió. Ez tartalmazta először Alan Lee híres illusztrációit, amelyeket a könyv 1991-es, Tolkien 100. születésnapjához időzített megjelenéséhez rendelt az amerikai kiadó. A Lee festette borítón Frodó, Samu és Gollam rejtőzködnek egy sereg elől, ami a háttérben elterülő Mordor Fekete Kapuja felé menetel. Az Európa háromkötetes kiadásával mindig is az volt a legfőbb problémám, hogy a borítói egyszerűen rondák, és egyébként is, semennyire nem illenek Tolkien világához. Az egykötetes verzió végre ezt is szépen kiküszöbölte, csak az volt vele a baj, hogy csak otthon lehetett olvasni, fotelben ülve, vagy ágyon fekve – a gondolata is abszurd volt, hogy valaki metrón vagy buszon forgassa, de hát az exkluzivitásért áldozatokat kell hozni. 
A 2008-as, rendkívül ízléses, minimalista borítókkal ellátott, háromkötetes kiadás már a Harper-Collins 2004-es, ötvenéves jubileumi köteteit vette alapul, amiknek szövegén Tolkien fia, Christopher javaslatait követve sok kisebb szerkesztői módosítást is végeztek. A magyar változatban szintén kijavítottak néhány régi hibát, és megejtettek kisebb-nagyobb névbeli változtatásokat Göncz Árpád és Réz Ádám eredeti fordításán (Tolkien eredeti szándékához igazodva, a Magyar Tolkien Társaság felügyelete alatt). A legfrissebb, keményfedeles és szintén háromkötetes verzió ugyanezzel a szöveggel dolgozik, viszont végre ismét helyet kapnak a kötetekben Alan Lee gyönyörű illusztrációi is (a borítófestményeket is ezek közül válogatták). Ezek persze a hagyományosabb regényformátumból adódóan kisebb méretűek, mint a korábbi verzióban, viszont cserébe a könyvek könnyebben kézbe vehetőek.
Tolkien A hobbitot még ugyan maga illusztrálta, de A Gyűrűk Ura eredetileg képek nélkül jelent meg, és a szerző nem is tervezett ezen változtatni, annak ellenére, hogy kezdettől fogva, kéretlenül is kapott a műve által inspirált rajzokat és festményeket, nem keveset a felhasználásuk reményével. Elhatározása olykor azért meg-megingott. Például amikor meglátta Mary Fairburn illusztrációit (ezek csak két évvel ezelőtt bukkantak fel a neten), és annyira lenyűgözték őt, hogy megpróbálta rávenni akkori kiadóját, hogy azokkal együtt jelentesse meg a könyveket. A dolog valamiért sosem valósult meg, és Tolkien 1973-as haláláig semmilyen hivatalos, általa jóváhagyott illusztrált verzió nem jelent meg angol nyelven, és valószínűleg más nyelven sem. De 1977-ben például már egy angol kiadás is a jelenlegi dán királynő, II. Margit képeivel látott napvilágot. 
Tolkien halála után a munkásságához kapcsolódó hivatalos illusztrációk száma megsokszorozódott. Bélyegek, naptárak, képeskönyvek születtek, olyan alkotóktól, mint Alan Lee vagy John Howe, akik mindketten részt vettek a 2001-2003-as filmadaptációk (és A hobbit-trilógia) látványtervezésében is. (De érdemes megjegyezni, hogy a legendás Frank Frazetta is készített Középfölde-illusztrációkat, még 1975-ben.) A kiadók és a közönség Lee-t ölelte keblére: mostanra számtalan angol és egyéb nyelvű kiadást díszítenek az illusztrációi – képeiben van valami felemelő és gyönyörű vagy (a témától függően) ijesztő és komor másvilágiság, amit külön kiemel, hogy sokszor legfeljebb két-három színnel (de azoknak sok árnyalatával) dolgozik. Ott van bennük a fantasy varázsa, de nem nélkülözik azt a komolyságot, fenyegetettséget sem, ami a történet sajátja. Howe hozzá képest általában földhözragadtabb, jobban visszanyúl a középkori Európához, de például Minas Morgul rémálomszerű ábrázolásával fantasztikus munkát végzett, designját (ahogy Lee számtalan festményét, pl. Vasudvardról, Sarumán otthonáról) a filmekhez szinte egy az egyben átvették. Lee egyébként A király visszatér adaptációjában való közreműködéséért Oscar-díjat is kapott 2004-ben.
A mostani kiadás egyetlen hibája (bár ez már a korábbi, egykötetes verzióban is jelen volt), hogy az illusztrációk mintha teljesen esetlegesen lennének szétszórva benne, egy-egy kép sokszor akár több száz oldalra van attól a szövegrésztől, amit ábrázol (mint pl. a festmény Gandalfról és Theodenről A két torony végén). Hagyján, hogy ez eleve zavaró a régi rajongóknak is, de egy olyan olvasónak, aki sem a könyveket, sem a filmeket nem ismeri (bár fogalmam sincs, miért létezne ilyen ember, illetve, ha létezik, akkor miért jó neki), adott esetben még spoileres is lehet. Mindettől függetlenül ez a legjobb, de legalábbis a legjobb elérhető magyar nyelvű kiadása A Gyűrűk Urának. Szép, masszív, ízléses, polcra és kézbe való.
