A 88. Ünnepi Könyvhét alatt egy különleges installációval kedveskedik az Írók Boltja a kortárs magyar irodalomat kedvelőknek. Nemes Péter képzőművész megkeresett 49 írót, hogy az általa készített, hét oldalpárból álló jegyzetfüzetekbe írjanak egy-egy történetet. Ezekkel a füzetekkel találkozhatunk június 7-13-ig az Írók Boltjának egyik kirakatában. 7 napon át egyszerre olvashatunk 49 kézzel írt történetet úgy, hogy minden reggel lapoznak egyet a füzetekben amíg a történetek végére nem érünk. Az egyes füzetekhez tartozó szerzők nevei csak a füzetek címlapján szerepelnek, ahhoz tehát, hogy megtudjuk, melyik szerzemény kinek a tollából származik, óhatatlanul be kell térnünk az Írók Boltjába és leolvasnunk a megfelelő füzet borítójáról az alkotó nevét.
A 7x7 kortárs magyar jegyzetfüzet teleírói:
Baksa-Soós Attila, Bánki György, Bartis Attila, Benedek Szabolcs, Bódis Kriszta, Bojár Iván András, Can Togay János, Cseh András, Cserna-Szabó András, Czinki Ferenc, Dániel András, Darvasi László, Dragomán György, Erdős Virág, Filó Vera, Forgách András, Garaczi László, Gerlóczy Márton, Háy János, Hidas Judit, Jászberényi Sándor, Jeles András, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Kollár-Klemencz László, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Mán-Várhegyi Réka, Mosonyi Aliz, Németh Gábor, Nyáry Krisztián, Pajor Kristóf, Pajor Tamás, Pál Dániel Levente, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Podmaniczky Szilárd, Rutkai Bori, Sajó László, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Szűcs Krisztián, Tarr Hajnalka, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna, Varró Dániel, Závada Péter
Emlékszel, hogy mi volt az az alapötlet, amiből ez a projekt kialakult?
Itt mindenképp Esterházy Pétert kell, hogy említsem, akinek évekkel ezelőtt adtam már egy hasonló füzetet, ismerve az ő alkotói folyamatát, de akkor (sajnos) ebből még nem lett folyamat, nem lett egy projekt, hogy ezt a furcsa szót használjam. Aztán teltek az évek, és a Károlyi-kert mellett megláttam az egykori Retrock Deluxe üzlet - ami akkor már más funkciót töltött be - kirakatában egy fotót Esterházy Péterről és a fiáról, Marciról. Egész pontosan akkor ugrott be ez az egész ötlet. De még érleltem magamban egy kicsit, hogy most végre tálalhassam.
Hogyan válogattad össze a 49 íróembert?
A kortárs magyar irodalmat többé-kevésbé nyomon követő emberként nem volt nehéz feladat a névsor összeállítása. Számos igazán jó író él ebben az országban, akiket személyesen is ismerek. Legelőször őket kerestem meg, hogy hajlandóak lennének-e részt venni ebben a projektben, és miután egytől-egyig pozitív visszajelzést adtak, felbátorodtam, hogy olyan írókat is megkeressek, akiket nem ismerek személyesen, de a munkásságuk nagyon közel áll hozzám.
Voltak-e speciális szempontok vagy kritériumok az írókat illetően?
Azzal tisztában voltam, hogy ilyen rövid idő, egy hónap alatt, főleg a Könyvhét előtt, nagyon nehéz egy teljesen új történetet megírni. Hamar eldöntöttem tehát, hogy nem lesznek kötöttségek, mindenkinek szabad kezet adok abban, hogy egy meglévő művét másolja-e be, vagy hogy egy korábban még nem publikált művel rukkol-e elő.
Vannak, akiket más művészeti területekről "delegáltál"? Miért nem csak "hivatásos" írók vesznek részt a projektben?
Fontos volt számomra a sokszínűség bemutatása, hogy nem csupán egy írónak lehet jegyzetfüzete, hanem egy illusztrátornak, egy slágereket író zeneszerzőnek, egy operatőrnek vagy egy képzőművésznek is, akik ugyanúgy szavakban, képekben is megnyilvánulnak. Számomra ez egy különleges jelenség, hogy ezeknek az embereknek az adott szakmájukból beleivódik valami az írásaikba, a rögzüléseikbe, ami még izgalmasabbá teszi őket. Szerintem ebben az időszakban ez a kirakat lesz Budapest legizgalmasabb négy négyzetmétere.
Ha nem ismertél valakit személyesen, illetve ő sem téged, akkor milyen stratégiához fordultál, hogy meggyőzd, csatlakozzon?
Eleinte gördülékenyen ment a dolog, mindenki kézhez kapta a füzetét és írt, mint a kisangyal. A dolog ott kezdett bonyolódni, amikor elkezdett fogyni az idő, és valaki egy túl bonyolult tervvel állt elő. Ilyenkor az egyszerűbben kivitelezhető ötletek felé sarkalltam őket, mondván, ez egy szimbolikus értékű alkotás, amit közösen hozunk létre. Így történt, hogy sikerült átlendülni a holtpontokon.
Volt, aki elutasított? Milyen indokkal?
Elutasításnak nem nevezném, inkább annak, hogy elfoglaltságuk és az időfaktor miatt nem fért bele egyes szerzőknek, hogy beszálljanak ebbe az alkotói folyamatba. De még az ő részükről is dicséret érkezett az ötlet kitalálásáért.
Volt, akinek a munkái közelebb kerültek hozzád a személyes megismerkedés miatt? Lett-e új kedvenced?
Nehéz lenne egy ekkora merítésből kiemelni bárkit is, mert a maga módján mindenki valami egyedit hozott létre. Viszont dicséretet érdemelnek azok, aki kifejezetten erre az alkalomra írtak egy új novellát, verset, vagy versciklust, vagy éppenséggel egy leendő slágert rögzítettek kitűnő illusztrációkkal övezve.
Rengeteg logisztikával, telefonálással, emilezéssel és személyes találkozással járhatott ez a munka, egymagad intézted a 49 füzet útját?
Igen, saját magam intéztem mindent. A füzetek gyártását, a levelezést, a postára adást, az ellenőrzést, hogy rendben megérkezett-e a küldemény, a füzettel kapcsolatos feladatok ismertetését, végül az esetek többségében a füzetek személyes begyűjtését is. A legtöbb kis füzet Magyarországon íródott, de volt köztük olyan is, amit külföldre postáztam, sőt akadt olyan is, aki magával vitte külhonba egy felolvasására, és ott teljesítette a füzetbe való írás feladatát. Számomra ez is egy fantasztikus élmény, hogy ezek a hasonló küllemű füzetek mekkora utat jártak be, és miként változtak át egyedivé, teljesen különbözőkké a kézírások által.
Melyik íróval volt a legkülönösebb kontaktusod a füzetprojekt kapcsán?
A szerzők címeinek megismerésével egy elképzelt térképre helyeztem a füzeteket magamban. Azt figyeltem meg, hogy több olyan jegyzetfüzet is volt a negyvenkilenc közül, ami egymáshoz közeli helyeken íródott. De például a véletlen műveként akadt olyan is, amelyik ugyanabban a háztömbben íródott, ahol életemben először laktam. Épp ezért talán ez volt a legkülönlegesebb élményem az összes közül ezen a téren.
A potenciális nézőseregnek mit üzensz ezzel a munkáddal?
Az egyik legfontosabb üzenete természetesen maga az írás. A kézzel megírt történetekben, versekben ugyanis van valami tartalmi többlet. Fontos volt számomra, hogy egy-egy író munkásságát ne csak Times New Roman, Palatino, Garamond, és sorolhatnám betűtípusok képében olvashassuk, hanem sokkal inkább a saját finom megnyilvánulásaik, a saját kézírásuk által. Egy másik fontos üzenete az installációban rejlik, és ami a saját alkotói tevékenységem általános jellemzője is egyben. Ez nem más, mint az applikatív alkotás, vagyis, hogy apró egységekből építkezve hozunk létre valami nagyobbat. Jelen esetben a szerzők bevonásával létrehozott, különböző kézírásokból kialakuló szövet nagyon izgalmas vizuális élmény. Ennyi történetet egyszerre olvasni hét napon át, ráadásul sokszor kusza kézírásokat böngészve bizony nagyfokú türelmet és odafigyelést igényel. Ezek a tulajdonságok a mai rohanó világban már kihaló fogalmak. Épp ezért, aki erre rá tud hangolódni, az bizony egy nagy ajándékkal lesz gazdagabb.
Mi lesz a füzetek sorsa a Könyvhét után?
A jegyzetfüzeteket elárverezzük valamikor az ősz folyamán és az így befolyt összegből hátrányos helyzetűek írás- és olvasásoktatását szeretnénk támogatni.
A füzeteket tároló polcot saját magad készítetted, hiszen szobrász is vagy. Tervezed, hogy megtöltsd másféle füzetekkel? Tervezel-e hasonló installációt még?
Noha napokkal ezelőtt még javában gyűjtöttem be a szerzőktől a füzeteket, már eszembe jutott, hogyan hasznosíthatnám az állványt, amit kifejezetten erre a célra készítettem, és nem szeretném, ha utána csak porosodna egy raktárban. A következő körben kisiskolásokat szeretnék felkérni az ország különböző pontjairól, hogy egy adott témában írjanak valamit. Azt viszont még nem árulom el, hogy mi az a téma, legyen meglepetés.
Szobrászként nemrég lett bemutatva Gordius nevű hajlított fákból készült alkotásod. Úgy tűnik, kedveled a rejtvényeket, szeretsz nehéz feladatokat adni magadnak, amiket precízen és gondosan véghezviszel és derűsen tálalsz. Mi lesz a következő missziód?
Az idei évet a "kitalálta, megcsinálta" évnek szeneltem magamban. Aki ismer, tudja, hogy nap, mint nap tele vagyok ötletekkel, amik korábban úgy néztek ki, hogy csak nagyon ritkán lett belőlük valami. Fontosnak tartom, hogy ezek a gondolatok idehaza valósuljanak meg ezentúl, impulzust és színt, kreativitásra való ösztökélést víve az itt élők mindennapjaiba. És ha ezt olyan emberekkel tehetem, akiknek a munkássága fontos nekem, akkor mindez hatványozottan működik. De hogy konkrétumokat is említsek: tíz éve dolgozom egy életrajzi könyvön, ami Amerigo Tot magyar származású, de Rómában élt szobrászművész életregénye. Szeretném, ha sokakhoz eljutna ez a teljes huszadik századot átívelő, gazdag életút. Ezzel már a célegyenesben vagyok. Egy másik izgalmas munkám Balatonfüreden kerül megvalósításra. Füred mólójáról biztosan mindenki ismeri Pásztor János ikonokus figuráit: a Halászt és a Pákászt, amik Párizst is megjárták az 1936-os Világkiállításon. A két szobor között található egy pad, amit Metky Ödön szobrászművész faragott a Várbazárban, ami akkoriban még szobrászműtermeknek adott otthont. Ennek a padnak az oldalán egy Erdély Miklós-vers fut körbe. A pad közelmúltban átesett egy felújításon, aminek folyományaként a körben futó versből egy betű eltűnt. Ezt a hiányzó betűt tervezem pótolni úgy, hogy közben megszereztem a vers eredeti kéziratát, amit a kőpadba rejtenék, hogy találkozzon az idea a megvalósulással.
Szerző: Rutkai Bori
