Forrás: Facebook
Teljes mértékig sajnos semmi sem garantálhatja a boldogságot - állítja Matthew Norman, aki szerint elégedetlen nemzedék az övé, pedig a boldogság lehet, hogy időnként csak elhatározás kérdése lenne. Házas-társas című regénye a borító tanúsága szerint egy igazi „pasisan csajos” könyv, ő viszont azt mondja, könyve nem csak a házasságról és a családról szól, hanem arról is, hogyan befolyásolja az életünket a munkánk, emellett nagyon fontos szerep jut benne az apa-fiú dinamikának is. Az íróval a szlogen helytállóságáról, a multiknál dolgozó emberek boldogtalanságáról és a „happy end” létjogosultságáról is beszélgettünk.
A könyv elején leszögezed: a történet fikció. Miért volt ez annyira fontos?
Számomra egyáltalán nem volt fontos. Nem sokkal azelőtt, hogy a könyv a nyomdába került volna, a Harper Collins-os szerkesztőm megkért, hogy a könyv elején írjam le néhány sorban: a benne lévő történések a képzelet szüleményei. A kiadó ugyanis aggódott, hogy az olvasókat esetleg megzavarhatja, hogy a regényben elég szabadon kezeltem egyes történelmi eseményeket. Például megváltoztattam néhány dolgot az Obama/McCain elnöki kampány leírásakor, és a Pulitzer-díjátadó időpontját is eltoltam egy kicsit. Továbbá a szövegben szerepelnek létező személyiségek, mint például a műsorvezető David Letterman, de az ő jelenete is teljesen kitalált. Szóval a kiadó biztos akart lenni abban, hogy ezek kapcsán nem lesznek félreértések.
Magyarországon a „pasisan csajos” szlogennel árulják a könyvet. Egyetértesz ezzel a definícióval?
Most hallom először ezt a szlogent, de azt hiszem, van benne valami. A könyv a házasságról és a családról szól, ezek a témák pedig általában inkább a nőknek szóló regényekben jelennek meg. Viszont az elbeszélői hang és a nézőpont nagyon is férfias. Egyébként kétségtelen, hogy a könyvet elég nehéz elhelyezni a könyvpiacon – ez itt, az Államokban is kihívás elé állított minket, amikor a borítót terveztük. Azt hiszem, a magyar kiadó ezzel azt próbálja üzenni az embereknek: „Ne aggódjatok, ez a könyv egyaránt szól férfiaknak ÉS nőknek is!”
Matthew Norman: Házas-társas
Fordította: Laik Eszter, Erawan, 2014, 424 oldal, 2990 HUF
A Házas-társas főszereplőjének gyakorlatilag megvan mindene: szép feleség, aranyos kislány, ház Washington egyik jobb környékén, és egy munkahely, ahol gyakorlatilag a semmiért kap pénzt. Aztán kiderül: a kényelmes élet nem egyenlő a boldog élettel. De mi garantálhatja a boldogságot? Az önkifejezés? Az új kihívások? A megújulni képes szerelem?
Minden igaz, amit említesz. Viszont azt hiszem, sajnos teljes mértékig semmi sem garantálhatja a boldogságot. Az a tapasztalatom, hogy az emberek megtalálják a módját, hogy elégedetlenek legyenek az életükkel, bármilyen legyen is az. Ez különösen igaz az én generációmra. Elégedetlen nemzedék vagyunk. A feleségemnek van egy elmélete, miszerint a boldogság mindössze döntés kérdése: el kell határoznunk, hogy igenis boldogok akarunk lenni, és folyamatosan dolgoznunk kell rajta, hogy fenn is tartsuk ezt a állapotot. Azt hiszem, elég jó kis elmélet.
A regényben elég komor képet festesz a multicégeknél dolgozó modern emberek életéről. Van ebből valami kiút? Végül is nem mehet mindenki írónak vagy tanárnak, mint Tom.
Amikor írtam a könyvet, nagyon izgatott az a kérdés, hogyan befolyásolja az állásunk az életünket. Abban az időben olyan munkám volt, amit nagyon utáltam, és ami nagyon, nagyon boldogtalanná tett. És ezzel természetesen nem voltam egyedül. A legtöbb munkatársam élete ugyanolyan nyomorúságos volt, mint az enyém, és a barátaim nagy része is szenvedett a munkahelyén. A regényben ezt próbáltam feltárni. Rengeteg ember van, aki nap mint nap olyan helyre jár be dolgozni, amit ki nem állhat. Biztos vagyok benne, hogy ez nem egészséges.
Amíg fiatalok vagyunk, az élet tele van lehetőségekkel. Ám ahogy idősebbek leszünk, ezek a lehetőségek egyre szűkülnek. Egy napon egy íróasztalnál ülve találjuk magunkat egy hatalmas irodaházban, és rádöbbenünk, mennyire gyűlöljük azt, amiből élünk. Olyan érzés, mintha börtönbe lennénk zárva. A könyvben olyasvalakiről akartam írni, akinek sikerül kiszabadulnia ebből a börtönből. Azt gondolom, emberi lényekként az a feladatunk, hogy megkeressük a kiutat, bármi történjék is.
Az eredetileg Domestic Violets című regényed Magyarországon Házas-társas címmel jelent meg. Ez a címválasztás kiemeli a történet egyik szálát, a házassági válság kérdését, pedig a könyvet ugyanilyen joggal olvashatjuk apa-regénynek, vagy akár az íróvá válás regényének is. Te melyik aspektust tartod a legfontosabbnak?
Igazad van, a könyv egy csomó mindenről szól. Egyrészt a házasságról és a családról, másrészt arról, hogyan befolyásolja az életünket a munkánk, ahogy azt már korábban is említettem. De azt hiszem, az érzelmek szintjén az apa-fiú dinamika tartja egyben a kötetet, Amikor elkezdtem írni a könyvet, még nem tudtam, kik lesznek pontosan a szereplők, de nagyon izgatott egy olyan férfi-figura, aki rossz férj, de nem feltétlenül rossz apa. Így született meg Curtis Violet. Curtis fiának lenni Tom számára folyamatos feszültséggel jár. Sok tekintetben idealizálja az apját, de elég okos ahhoz, hogy megértse, hogy az örege ezzel együtt egy elég problémás figura. Szeretem a kettejük kapcsolatának a bonyolultságát.
Curtis Violet, a Pulitzer-díjas író a történetben szinte rocksztárként van ábrázolva: Porschéval jár, talk-showkban szerepel, felismerik az utcán, a könyvei pedig megtalálhatók minden könyvespolcon. Amerikában tényleg ennyire népszerűek az írók?
Úgy képzeltem el, hogy Curtis körülbelül annyira híres, mint Philip Roth, John Irving, vagy a kései Kurt Vonnegut. Azaz elég híres. Van egy csomó pénze, és időről időre felismerik az olyan irodalmi városokban, mint Washington. De azért nem azon a módon híres, mint mondjuk Stephen King, Bono vagy éppen George Clooney.
A főszereplő, Tom rengeteg problémával néz szembe a történet során – olyan problémákkal, melyekkel az olvasók is könnyen azonosulhatnak. A végére viszont minden megoldódik. Ennyire optimista vagy? Vagy ez inkább egy tanmese: Tom mindvégig próbált helyesen cselekedni, ezért elnyerte méltó jutalmát?
Azt gondolom, a művészet és a való élet eléggé különbözik egymástól. A valóságban a magam részéről inkább egy kissé pesszimista vagyok, és nem nagyon szoktam meglepődni, ha a dolgok rosszul sülnek el. De íróként hiszek abban, hogy a regényeknek jól kell végződniük. Itt persze nem egészen a tündérmesei végre gondolok, ahol mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Az élet ennél sokkal bonyolultabb. Mindenesetre azt hiszem, hogy ha már arra kéred az embereket, hogy üljenek le és olvassák végig azt a több száz oldalt, amit írtál, akkor mindent meg kell tenned azért, hogy ezt az élményt olyan pozitívvá és reménykeltővé tedd számukra, amennyire csak lehet.
Kapcsolódó cikk:
Miért ne csaljuk meg a feleségünket, ha az apánk sokkal sikeresebb nálunk? (részlet)
Miközben olvastam a történetet, azon gondolkoztam, milyen könnyű lenne a könyvből egy szerethető romantikus vígjátékot rendezni. Kaptál esetleg ilyen ajánlatot?
Eladtam a filmes jogokat nem sokkal azután, hogy a regény megjelent az Államokban. De még nincs semmi konkrétum. Jelenleg egy másik filmes csapat is érdeklődik, úgyhogy jó esély van arra, hogy a munkálatok már 2015-ben elkezdődnek. Én is azt gondolom, hogy a Házas-társasból jó film készülhetne. Remélhetőleg fog is. De mostanában a filmszakma elég lassan működik, úgyhogy ez akár évekbe is telhet.
Most dolgozol valamin?
Igen. Már majdnem befejeztem a következő regényem, a címe Mind el vagyunk átkozva. Jelen pillanatban már az utolsó simításokat végzem rajta. A jövő hét elejére le kell adnom az első tervezetet az ügynökömnek. Nem hagyja, hogy pontatlan legyek és hogy lustálkodjam, és azt hiszem, igazából ez jó dolog. Szóval, remélhetőleg a regény nemsokára már Amerikában és Magyarországon is a könyvesboltok polcaira kerülhet.
