A boldogság a legfőbb jó

barraban | 2014. április 28. |

Szendi Gábor: Az értelmes szenvedés: boldogság

Jaffa Kiadó, 2014, 290 oldal, 2792 HUF

Szendi Gábor a boldogsághoz is ért. A könyvfesztiválon mutatta be új könyvét, amely az utóbbi évek egyik legtrendibb témáját lovagolja meg azt ígérve az alulboldogított olvasóknak, hogy segít a lelkükben felhalmozódott pesszimista mocsoktól megszabadulni. A Jaffa Kiadótól Megyeri Zsuzsa Dóra beszélgetett vele.

A Supka Géza terem a könyvfesztivál egyik kellemetlen pontja volt. Bent békésen üldögélt a közönség, lentről azonban harsogott a hömpölygő tömeg, percenként hangosbeszélő törte meg a beszélgetés ritmusát. Megyeri Zsuzsa Dóra a viharos körülmények közepette sem vesztette el optimizmusát és pozitív hozzáállását: mintha csak Szendi könyvének illusztrációja lenne, megállás nélkül mosolygott, és minden kérdésébe beleszőtte az „érdekes”, „nagyon tetszik”, „jó”, és hasonló kifejezéseket.

Rögtön azzal kezdte, hogy a boldogság milyen érdekes téma. Le lehet írni vajon, mi az? Szendi leszögezte, hogy nem tudja definiálni, mivel a boldogságkutatás is ezzel vergődik már mióta. Ő a maga részéről a könyvben arra tesz kísérletet, hogy újradefiniálja a fogalmat, mondja, majd gyorsan hozzáteszi: „Persze nem találtam ki semmi újat.”  

Ennek szellemében folytatódott a beszélgetés. Hajlok rá, hogy egyetértsek Szendivel (már ami az új gondolatokat illeti). A 40 perces könyvbemutató alatt megtudhattuk tőle, hogy:

- Alapfeltevése annyi volt, hogy az ember egy bizonyos fajta boldogságra születik, de ettől eltávolítja a fogyasztói társadalom, hamis boldogságképet kínálva számára. Ezáltal sajnabajna összezsugorodik bennünk az eredeti fogalom, szem elől tévesztjük az ősi képet.

- Az eudaimonia fogalmát Arisztotelész használta. A szó az erényes életet jelenti, melynek során az ember a közösség respektusáért dolgozik, küzd, fejlődik, tanul, műveli magát folyamatosan. Ellentéte a hedonizmus, ami a pillanatnyi örömöket (dőzsölés, evés, ivás, szex) jelenti. Az első közelebb visz a boldogsághoz, a második gyorsan elhalványul.

- A pénz nem boldogít. A kutatások kimutatták, hogy a boldogság nem a jövedelemtől függ: hiába nő az életszínvonal, a boldogságszint ugyanolyan marad. Ezt nevezik a boldogság taposómalmának: bármi jó történik velünk, gyorsan megszokjuk. Például ha öttalálatosunk volt a lottón, egy év múlva már csak bágyadtan vonunk vállat a medencénk és a homárvacsoránk mellett.

- Az emberek a haláluk előtt megbánnak dolgokat. Bronnie Ware ausztrál szerző könyvet írt arról, mi fáj a leggyakrabban a haldoklóknak. Az egyik keservesen megbánt tényező, hogy mindig másokhoz alkalmazkodtak, nem törődtek önmagukkal. A másik, hogy csak a munkának éltek. Természetesen olyan munkákról van szó, amik során az ember nem épül, csak kis csavarokként forog könyörtelen multigépezetekben.

- A kapitalizmusban a szerencsét tekintik a boldogság alapjának, a teljesítménynek köszönhető boldogság fogalma elsorvadt.

- A kőgazdag Monet olyan környezetet teremtett magának, amiben képes volt nyugodtan alkotni. Ezzel szemben Van Gogh árral szemben úszott: azért küzdött, hogy festhessen, vállalta érte a nyomort, az éhezést is (mégis mindkettő boldog volt, gondolom, ez lehetett az üzenete a kis példának).

- Olyan, hogy szerencse csak egyszer-egyszer akad az ember életében. Szerencsesorozat azokkal történik, akik megdolgoznak érte, akik nyitottak arra, hogy a lehetőségeket felismerjék, sőt, ők maguk is megteremtik a lehetőségeiket.

- Az ember bármikor dönthet úgy, hogy húz az életében egy vonalat. Ha felismerjük azokat a tényezőket, amik kirakják a sorsunkat, tudunk változtatni gondolkodásunkon, viselkedésünkön, és akkor az életünk is más lesz.

- Ruhaviselet, fejtartás, testtartás, szemkontaktus: állásinterjún, vizsgahelyzetekben ezek a tényezők meghatározóak. Egész életünkben folyamatosan benyomásokat keltünk magunkról, a nonverbális kommunikáción múlik, hogyan viszonyulnak majd hozzánk a többiek.

- Sok ember nem mer úgy öltözni, ahogy kéne. Például nőknél, ha valaki nem csinos, „nem emeli ki a kiemelendőket” (sic!), akkor hátrányt szenved a többi nőtől, akik viszont igen.

- A neurolingvisztikai programozás egy terápiás eljárás. A vágyainkat ki tudjuk vetíteni a jövőbe, és a jövőbeli énünk tanácsokkal tud minket ellátni. Például elképzelhetjük, hogy találkozunk öt évvel későbbi önmagunkkal, és várjuk a biztatását. Tudsz te írni, fogj neki, mondja a jövőbeli én a jelenbelinek (feltéve, ha írók szeretnénk lenni), a jelenlegi én azonban fél, bizonytalan, nem mer. A jövőbeli azonban tovább biztatja: hidd el, hogy jót fogsz írni. És így tovább.

- A negatív gondolatok, akár a depresszió, gyulladást okoznak a szervezetben, a pesszimistáknál ennek nagyobb a kockázata. Már az is gyulladáscsökkentő hatású, ha megtanuljuk a negatív gondolatainkat megkérdőjelezni, felülírni. Ennek egy lehetséges technikája, ha az ember írásban kezd vitatkozni önmagával („Ezt én találtam ki – mondja Szendi, és elmeséli, hogyan trenírozta húszéves félénk önmagát a csodamódszerrel).

- Az ember végezzen mindennap hálagyakorlatokat. Tanuljon meg elégedett lenni azzal, amije van, például hogy lát, hall, van keze-lába stb. Ennek az elégedettségnek a növelését célozza ez a technika. „A világ csodás, a mi életünk is az.”

- Ha valaki pesszimista, először alakítsa át a szókincsét. A pesszimista arra emlékszik, hogy a bajok elkezdődnek, az optimista arra, hogy megoldódnak – ez a különbség. Át kell alakítani a gondolkodást, nincs mese. Kudarc nem létezik, kudarcnak azt nevezzük, ha megpróbáltunk valamit és nem sikerült. Nem jól próbáltuk, az a gond.

- Ahhoz, hogy az ember elégedett legyen az életével, kell egy „idői” dimenzió. Az epizodikus emlékezet az embernél a legfejlettebb. A depressziósok nem tudnak jövőbeli dolgokkal foglalkozni, azok az emberek pedig, akiknek nincs epizodikus emlékezetük, boldogtalanok, szoronganak, sivár életet élnek. Holott a hedonizmus elmélete alapján ugrálniuk kéne örömükben az örökös jelen kellős közepén.

- A közösség szeretete mindenkinek lételeme, ezért fontos olyan munkákat végezni, amiben elismernek minket.  Persze a multiknál a közösségépítés pusztán manipulatív technika, hisz azok csak azt akarják, hogy a dolgozók növeljék a termelékenységet, és ez a hozzáállás a boldogtalan egyén személyiségét egyáltalán nem fejleszti.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.