Milyen a tapintása egy Arany János-kéziratnak? Van-e szaga Rákosi aláírásának? Hogyan kerül a Mechanikus narancs Burgess által írt forgatókönyve a Petőfi Irodalmi Múzeum szomszédságába? Például ilyen kérdésekre keressük majd a választ budapesti antikváriumokat bemutató sorozatunkban, melynek első részével rögtön le is romboljuk a rejtett zugokkal, titkos átjárókkal, színben harmonizáló könyvtornyokkal, és nehéz, dohos betűszaggal operáló antikvárium-sztereotípiát. Nem minden antikvárium megelevenedett Pinterest-fotó, sőt az antikvárius sem csak bajszos, de minimum szemüveges öregúr lehet, aki csukott szemmel is épp a hőn áhított könyvet húzza elő egy embernagyságú kupac aljáról. A Földvári Books olyan formában, ahogy eddig egy antikváriumot képzeltünk, nem is létezik. Nem sétálhatunk be hétköznap délután, hogy vegyünk egy Kőszívű embert a gyereknek, már csak azért sem, mert nincs hová besétálni. A Földvári Booksnak ugyanis nincs utcai boltja, ha vásárolni szeretnénk, ahhoz előbb időpontot kell egyeztetnünk. A kínálat az avantgárdtól, a természettudományon át az irodalomig, művészetig, történelemig terjed, de kötelező olvasmányt nem találunk - hacsak nem dedikálta a szerzője csalfa szerelmesnek, rég látott unokahúgnak, kopaszodó, kommunista pártvezérnek. A Régi első részében a két munkatárssal Földvári Zoltánnal és Szabó Lóránttal beszélgettünk. Egyikük még gimnáziumba járt, amikor antik könyveket kezdett gyűjteni, másikuk pedig az egyetemről pártolt át végleg a ritka könyvek terepére. Ketten együtt alig hatvan évesek, szemüvegük csak egy van, bajszuk még annyi sem.
Földvári Zoltán és Szabó Lóránt (fotó: Valuska Gábor)
„Nem tudom, másokból hogyan lesz antikvárius, de belőlem úgy lett, hogy elkezdtem gyűjteni.” – meséli Földvári, aki 2007-ben egyedül alapította a Földvári Books-t, hogy legyen valamilyen professzionális háttér is az adásvételek mögött. „Ha valaki gyűjtöget valamit, akkor egy idő után rájön, hogy azt el is lehet adni, sőt meg is lehet élni belőle. Én főleg húszas- harmincas évekbeli avantgárdot gyűjtöttem, de már nem emlékszem, mi volt az első könyv, amit megvettem. Amit gyűjtöttem, annak van valamennyi nemzetközi relevanciája, úgyhogy megnéztem, milyenek a nemzetközi vásárok, kapcsolatokat szereztem. A gyűjteményem nagy része még most is megvan, néhány száz tételből áll.” Szabó az egyetem mellett keresett értelmesebb munkát. „Szerettem volna antikváriumban dolgozni, de ez abban az időben kihalásos alapon működött, és alapvetően most is így megy. A Bookline- nál kezdtem dolgozni, ami akkor még jóval kisebb volt, mint most. Ugyanaz volt a tulajdonosa, mint a Központi Antikváriumnak, sőt ott, az antikváriumban is működött. Végül úgy alakult az életem, hogy inkább az egyetemet csináltam a munka mellet, mint fordítva. A könyvek jobban érdekeltek.” Kettejük barátsága is a Központi Antikváriumban kezdődött, ahol Földvári egy időben nagyon gyakran megfordult. A Földvári Books végül 2011-ben bővült kéttagúvá.
„Olyan könyveket veszünk, amikről azt gondoljuk, hogy valamilyen szempontból érdekesek lehetnek. Igazából ebben az a logika, hogy ha nekünk megtetszik, akkor biztos van még egy ember a világon, aki hasonlóan gondolkodik, és neki el is lehet adni.” – vázolja az üzleti stratégiát Földvári. Bár az antikvárium kínálatának 80-85 százaléka nem magyar nyelvű, a külföldi vásárokra is visznek magyar szerzőket, mert vannak köztük olyanok, akik a nemzetközi színtéren is érdekesek lehetnek - például Stein Aurél vagy Moholy-Nagy László. Egy nemzetközi vásárra körülbelül száz tétellel készül az antikvárium, és teljes gyűjteményük sem nagyobb ezer darabosnál. Európában a párizsi és a londoni a legfontosabb vásár, de a Földvári Books inkább a három nagy amerikaira (New York, Kalifornia, Boston) koncentrál. 2016 fontos éve lesz a magyar antikváriusoknak, ugyanis Budapest adhat otthont az ILAB (International League of Antiquarian Booksellers, vagyis az Antikváriusok Nemzetközi Szövetség) kétévente megrendezett kongresszusának és vásárának. A legjobb nemzetközi vásárok mind az ILAB alá tartoznak, és csak olyan ország antikváriusai állíthatnak ki rajtuk, akik tagjai a szervezetnek. Magyarország négy éve tag, ám a magyar antikvárius még mindig olyan ritka a nemzetközi porondon, mint a kortárs irodalom a Földvári Booksban.
Földvárinak a Mechanikus narancs forgatókönyve a kedvenc tétele a kínálatból. Ennek nem csak az az érdekessége, hogy a film egyik producerének, Si Litvinoff-nak példánya volt, és tőle is vásárolták, de az is, hogy nem Kubrick, hanem Anthony Burgess írta. Kubricknak nem tetszett a forgatókönyv, ezért írt helyette egy másikat, egy sokkal rövidebbet, amiből végül az 1971-es kultfilm is készült. Szabó a hónapokig tárgyalt, 1918-as breszt-litovszki béke menükártyáit tartja a legizgalmasabb tételnek, melyek között két dedikált példány is található. „Nagyon mélyre lehetett ásni miattuk, kisilabizálni az aláírásokat, kinyomozni, hogy melyik nap ki vett részt a tárgyaláson, miért épp az adott napon írták alá a békeszerződést. A legtöbb szovjet delegált halálozási időpontja 1938 vagy 1939, ők voltak a legfontosabb bolsevik vezetők, és amikor a menükártyákkal találkoztak, már nem volt túl sok hátra az életükből.”
„Azt, hogy az e-könyvek eltörlik a piacot, már öt éve is mondták. Szerintem azért még van egy kis idő.” – vélekedik az antikváriumok jövőjéről Földvári. „Az emberek mindenféle dolgot gyűjtenek, úgyhogy ezt is gyűjtik majd, évek múlva is.” Szabó szerint külön kell választani a használt könyv, és az antik vagy gyűjtői könyv kategóriáját. „A használt könyvek piaca előbb-utóbb meg fog szűnni, de mindenesetre nagyon össze fog zsugorodni. Az IKEA-t kellene megkérdezni, hogy az utóbbi tíz évben hogy csökkent a könyvespolceladásaik száma.” Az antik könyvekkel szerinte más a helyzet, és ennek alátámasztásaként a vinyl-CD párhuzamot hozza például. „Amikor a CD megjelent, azonnal temetni kezdték a vinylt. Nyilván kisebb lett a piaca, de az igényes zenét most is kiadják vinylen, és gyűjtői is vannak.” (A vinyleladások 2006 óta folyamatosan emelkednek – a szerk.)
„Szerintem jó szép tárgyak között élni, és ebbe a könyv is beletartozik.” – vallja Szabó, ám a kortárs könyvekről egész más a véleménye. „A könyv alapvetően használati tárgy. Más dolog olvasni és gyűjteni. Felkészülni sem lehet rá, hogy mennyi lesz az értéke a piacon egy mai könyvnek.” És hogy melyik kortárs író könyveit lehet majd értékesíteni évtizedek múlva a gyűjtői könyvek piacát? Egy Nádast talán, mondja Földvári, majd bevallja, hogy Bodor Ádám könyveinek első kiadását azért eltette. Hátha.
