„A költészetnek vége. Az európai műveltségnek vége”

.konyvesblog. | 2014. július 27. |

 

Babits Mihály és Ady Endre (Fotó: Székely Aladár)

Krúdy, Juhász és Móricz lelkesedtek, Babits tanácstalan volt, Ady és Kosztolányi a magyarságot, Kaffka Margit pedig a férjét féltette – így fogadták nyugatos íróink az első világháború hírét.

1914. július 28-án, egy hónappal Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása után kitört háború. A szarajevói merénylet tulajdonképpen csak a casus belli volt, hiszen nemzetközi konfliktusok ekkor már évtizedek óta éleződtek, és csak idő kérdése volt, hogy a „balkáni lőporos-hordó” felrobbanjon. A háború kitörésére tehát számítani lehetett, a következményeket azonban még a szakértők sem tudták pontosan megjósolni. Mindkét fél a gyors győzelemben reménykedett: „Mire a falevelek lehullanak, itthon lesztek!” ígérte Vilmos császár a központi hatalmak katonáinak. Mi tudjuk: nem így történt, az akkoriak közül azonban sokakat megtévesztettek az ígéretek és hazafias jelszavak. Budapest ünnepelt: „Éjen a háború!” „Vesszen az orosz cár!” „Megállj, megállj, kutya Szerbia!” – ezeket a kiáltásokat lehetett hallani leggyakrabban az utcákon. A lelkesedés-hullám bizony még legnagyobb íróink, költőink némelyikét is megérintette.

Akik lelkesedtek

A háború éltetői közé tartozott többek között Krúdy Gyula, aki a háború kitörésétől a magyarság összefogását várta. 1914. augusztusában például ezt írta:

„Magyarok lettünk újra – még az is, aki nem szívesen teszi. Ebben az országban, amelynek határait most északról és délről a magyar bajonett védelmezi, nincs másnak helye, mint magyarnak. A magyar kar és magyar vitézség, amelyet évtizedek óta „rozsda marja, nem ragyog” ismét fölemelkedett az elidegenedett, elpuhult és elnemzetietlenedett országnak a védelmére. Ez az ország a miénk, magyaroké, a mi vérünk omlott érte ezer esztendeig, és hűségesen, önfeláldozással kínáljuk fel életünket újra, meg újra, midőn a nemzet becsületét oltalmazni kell.

Hallgassátok meg e katonavonatokról felhangzó másvilágiasan dörgő dalt: magyar.

Kérdezzétek meg a határon elesett sebesülteket: magyar szó és magyar éljen zendült fel a szuronyhalmokban. Tudakozódjatok, elmaradt –e egyetlen magyar is a harcmezőkről, akit a felséges úr hívott? Széles ez országban kardot szeretnének kötni még a nyomorékok is és az anyák könnytelen szemmel eresztették el fiaikat.”

A lelkes szavak ellenére egyébként maga Krúdy (három fivérével ellentétben) sosem vonult be katonának – a kaszárnya helyett inkább a Royal Szállóba költözött, ahol aztán különféle szerelmi bonyodalmakba keveredett.

Móricz Zsigmond

Juhász Gyula is örült a hadüzenet hírének – igaz, csak egy darabig, a valós harcok kirobbanásakor hamar rádöbbent a háború borzalmasságára. Addig azonban ilyen verseket írt:

Csodálatos napok! Magára lelt a lelkünk,
Mely meddő és beteg békében veszni tért,
Ó első, legnagyobb és tiszta győzedelmünk,
Meglelte a magyar szavát, szívét, hitét!

Rákóczi-induló! Ott zeng ma lelkeinkben,
Mint föltámadt erő, mint újult diadal
S békülten néz reánk az égből a nagy Isten:
Ez áldott nép enyém, e hű, e szép, magyar!

Ó hol van már a bús, fásult és léha szellem,
A fanyar Budapest, a már-már idegen?
Az ország szíve ma a világ szíve, melyben
Ott dobban a dicső Világtörténelem!

Fenséges nagy napok! Új csillagok születnek
S a régi csillagok új lánggal fénylenek.
Vonuljatok dalos, harcos, népregimentek,
Új törvényt vés Klió és új történetet!

Ma forróbb lett a csók és fénylőbb a tekintet,
Ma zengőbb az ige és a világon át
Egy igazabb Jövő érctrombitái zengnek
S e Jövő őrei ti vagytok, Katonák!

Dicső nehéz napok! Virasszunk és vigyázzunk!
Legyen mindenki egy és föl a sziveket!
Egész világ reánk, sorsdöntő népre, bámul
S Hadúr figyel reánk a csillagok felett.

Szeged, 1914. augusztus

Móricz Zsigmondot a Duna közepén érte a trónörökös halálának híre. Lánya, Móricz Virág így ír erről:

„Ebéd után lementek a Duna-partra, beültek a ladikba, melyet evezővel hajtott a révész. A pócsmegyeri református paphoz készültek. Mikor a ladik a folyó közepén csobogott, valaki bekiáltott a partról: megölték a trónörököst! A krónika szerint apám azt mondta: „Kitört a háború” (...) de még senki nem hitt neki. Az egész ország gyűlölte a komisz királyjelöltet, valóságos mámor tört ki, hogy megszabadultak tőle.”

Később, mikor Móricz jóslata beteljesedett, ő is átvett valamit környezete lelkesedéséből:

"Kigyúlt a lélek lámpása, a fantázia: valótlan hírek röpülnek, mint álomsirályok az árbocon, s egyszerre mindenki vitatkozik, és meghallgat, meggyőz és megért s olyan üdék a koponyák, hogy szinte foszforeszkál az ész… Már nem elég az igazság, már szárnya kél a semmiségeknek, már bugyborékolnak a hadi virtusok: „egy rezervista tiszt beugrik az úton egy kocsiba s rászól a kocsisra, hajtson a Lehel-kaszárnyába...Csupa költemény, csodálatos a rég latin ige: inter arma-silent Musae… Ime, a fegyverzajban szárnyal a képzelet… S az ember úgy érzi az életet, mint soha. S az ember úgy érzi az életet, mint soha. A Halál templomában lihegjük az Élet imáját legbuzgóbban…."

Egy röpke pillanatra még a később pacifizmusáról elhíresült Babits is megingott, legalábbis júliusi, Gyermekek és háború című cikkében ezt írta:

"Ó vajha az elesettek testei a jövő béke útját szőnyegeznék puhára! De legalább változik a világ: jobb?! rosszabb?! Kell a más! Kell már erőnknek, lelkünknek, szemeinknek! Kell, máskép nem volna! Jaj most, te puha ember, gyenge ölni, gyáva halni! Most érezze méltóságát, aki férfiú! Veszélyből, halálból, ki akarna asszonnyá menekülni? Maradhat-e Achilles a lányok között?"

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Babits inkább tanácstalan volt, mint lelkes, hiszen már az idézett cikk is ellentmondásos érzelmeket fejez ki a háborúval kapcsolatban, augusztustól pedig már egyértelműen pacifista verseket írt.

Egyébként a „lelkesedők” is nagyon hamar, legfeljebb egy-két hónapon belül kiábrándultak, és onnantól kezdve a béke érdekében szólaltak fel. Érdemes kiemelni Móricz későbbi munkásságát, akit háború-ellenes novelláiért írótársai még Nobel-békedíjra is jelöltek – igaz, nem hivatalosan.

Akik rettegtek

Voltak azért olyan íróink is, akik már a legelső pillanattól kezdve ellenezték a háborút és rettegtek a következményeitől. Közéjük tartozott természetesen Ady Endre, akire már korábban is jellemző volt, hogy szokatlan éleslátással szemlélte az ország és Európa problémáit - ő volt az, aki már a boldog békeidők látványos fejlődéseinek közepette is a „magyar Ugarról” beszélt verseiben és cikkeiben. A háború az első pillanattól fogva iszonyattal töltötte el, költészetének középpontjába pedig a magyarság féltése került – persze sok iróniával és a legtöbbször ostorozó hangnemben:

A mesebeli János

(...)

Kellesz a nagy arénára
Akkor is, ha életednek
Életed lesz majd az ára.

Ha már egyszer idegenbe
Valamikor ide bujtál,
Rohanj jól kimelegedve.

A király-lyány: mese, János,
De nincs élőbb a mesénél
S mese ellen minden káros.

Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.

1914

Meglepő módon Ady nagy ellenlábasa, Kosztolányi Dezső is nagyon hasonlóan reagált a háború kitörésének hírére. Felesége így emlékezik:

„Nyárra ismét Párizsba indulunk, de szerencsére már nem merünk egészen odáig menni. Velencében maradunk. Az uram itt egyre az olasz napilapokat bújja, állandó feszültségben él. Háború lesz – mondogatja. – Egészen biztosan háború lesz. Vége az életünknek. A magyarságnak vége. A mi életünknek már vége. A költészetnek vége. Az európai műveltségnek vége.”

Kosztolányihoz hasonlóan Karinthy is gyűlölte a háború gondolatát – olyannyira, hogy még saját, ép vakbelét is megműttette, hogy ne vigyék el katonának. Azért legendás humorérzéke a nehéz időkben sem hagyta el: a rettegő Kosztolányinak például több ízben „hivatalos” behívót küldött postán...

Kaffka Margitot Perugiában ért a háború híre, ahol Bauer Ervinnel volt nem hivatalos nászúton – ekkor ugyanis papíron még nem voltak házasok. A háború meghozta ezt is: bár a rettegő Kaffka először a közös öngyilkosságot javasolta szerelmének, végül mégis inkább a gyors esküvő mellett döntöttek, hiszen így az írónő a szegedi kaszárnyában lakó férje közelében maradhatott. Kaffka Margit 1914-es naplóját főleg Ervin és a kettejük szerelmének féltése tölti ki, de az emberiség sorsa iránt érzett aggodalom is megjelenik:

„Telis tele vagyok részvéttel valamennyi szenvedő, vérző ember iránt, valamennyi elszomorodott homo sapiense iránt a világnak – és halálos aggodalommal várom az enyéim sorsát. Nem értem meg a bombavető asszonyokat.”

Nem Kaffka Margit volt az egyetlen, akinek a háború magánéleti változást hozott: Ady például éppen júniusban-júliusban vívta a maga személyes háborúját Csinszka kezéért a lány apjával (és persze őrlődő, tanácstalan önmagával is); Kosztolányi pedig a harcok kitörésekor döntött úgy: mégis szeretne gyermeket. Egyébként a nyugatosok nagy része végül – többnyire egészségügyi okokból kifolyólag – sohasem lett katona; az említett írók közül egyedül Móricz töltött el hosszabb időt a fronton önkéntes haditudósítóként.

Szerző: Illés Zsófia

 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.