B
Pókember - A Vadász lelke
Írta: J.M. DeMatteis, rajzolta: Mike Zeck, Bob McLeod
Kingpin, 2009, 50 oldal, 1800 Ft.
1987-ben J.M. DeMatteis író Mike Zeck rajzolóval az oldalán összehozta minden idők egyik legjobb Pókember-sztoriját, a William Blake-idézetekkel és esős temetői jelenetekkel telezsúfolt Kraven utolsó vadászatát. DeMatteis nemcsak azzal hozott újat a poénkodó hálószövő kalandjaiba, hogy mindkét címszereplőt megölte (bár Pókember később feltámadt), de az elsők között vetett fel olyan - korántsem megszokott gyerekektémákat - mint a drogok hatása, az öngyilkosság, a megszállotság, vagy a zsigeri irígység.
Ebben a történetben Szergej Kravinov, "az orosz Tarzan" bedrogoztatja, majd eltemeti régi nemeziszét, a Pókembert, és lenyúlja a fekete sztreccsruháját, hogy bebizonyítsa: ő is van olyan tökös igazságosztó, mint a hálószövő. Lenyomja a patkány kinézetű Vermint, akit Pókember sosem tudott elcsípni, de ezzel meg is szűnik mindaz, ami addig éltette: oda a nemes versengés, nincs már űzött vad, se kínzó sóvárgás Peter Parker földbe döngölése után.
Ahogy Batman és Joker is örökre begolyózna, ha valamelyikük megölné a másikat, Kraven sem tud magával mit kezdeni a diadalittas győzelem után - ezért Hunter S. Thompson után szabadon puskacsövet dug a szájába, és fejbe lövi magát. Na ehhez a sztorihoz készült '92-ben egy 48 oldalas folytatás.
A Vadász lelke sosem lesz akkora klasszikus, mint a Kraven, ahhoz túl rövid és kiszámítható. Viszont érdekes kérdéseket vet fel a halálról, a lélekvándorlásról az öngyilkosságról, az eleve elrendelésről meg a szabad akaratról. Pókember egy barátja anyjának temetésén újraéli azt, amikor Kraven őt kaparta el a föld alá, ráadásul fura zombik és csuklyás alakok jelennek meg neki álmában.
A régi rajzolópáros, Mike Zeck és Bob McLeod gótikus rémregényeket idéző hóeséses-temetős jeleneteiben maga a Halál keresi meg Pókembert, hogy spiritiszta kiselőadást tartson az olvasónak: minden léleknek van egy kijelölt útja a bölcsőtől a sírig, de ha valaki lefordul erről az útról - az öngyilkosok ugye - annak a lelke örökké szellemként bolyong a két világ között. Azt már a kísértetes filmek óta tudjuk, hogy minden ilyen gyötrődő lélek rendelkezik valami kapoccsal, ami a földi világhoz köti, és emiatt lesznek álmokban kísértő, ajtókon kopogó, hazajáró szellemek. Kraven egész élete a Pókember elleni küzdelemről szólt, így nála a kapocs, az egyetlen ember aki segíteni tud rajta, maga Peter Parker.
Kissé banális persze, hogy az egyszerre elgondolkodtató és kísérteties felvezető után Pókember egy zombi hülyére püfölésével segít Kraven szellemén. De ebben a ZS-kategóriás akciójelenetben is észre lehet venni a lényeget: tanulni kell a hibáinkból, nem elfutni a konfliktusok elől. Peter sosem bocsátja meg magának, hogy anno futni hagyta a rablót, aki később megölte a bácsikáját, és Kraven is gyávaságból végzett magával. A kötet Nagy Szájbarágott Tanulsága tehát: hogy a mennyben érezhesd magad, a legményebb poklokat is túl kell tudni élni, nyavalygás nélkül - és ha ezt meg tudod csinálni, már igazi szuperhős vagy. És még csak a lángba borult New Yorkot sem kellett megmentened hozzá, kívül hordott alsógatyában.
