Beleolvasó magvető závada pál d:book weiss manfréd

Závada Pál megírta a Weiss Manfréd Művek örököseinek történetét

Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik.

Závada Pál: Hajó a ködben

Magvető Könyvkiadó, 2019, 416 oldal, 4299 HUF

Ezt a történetet híven próbálja követni a Hajó a ködben - műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. És miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti – és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában – vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.

Olvass bele:

Kohner Artúr többször is beszélt Valériusz Lolának a Ráckevei-Duna egyik elsüllyedt szigetéről, amely valaha keskeny földnyelvként Csepel és Pestszenterzsébet között, a Gubacsi híd tövéből nyújtózott dél felé, és úgy nevezték, hogy Nagy Zsidó-sziget. Hogy ifjabb korában ő gyakran elvitette magát az erzsébeti oldal folyóparti strandjára, hogy megmártózzon, majd kifeküdjön a deszkastégre, és onnan bámulja ezt az emberi beavatkozástól érintetlennek látszó, fákkal-bokrokkal sűrűn benőtt, titokzatos szigetet.

Voltaképp egy csálén kiszabott nadrágszíjra hasonlított, amely hét-nyolcszáz méter hosszan emelkedett ki a Duna-ágból, ám nemigen volt sehol szélesebb tizenöt-húsz méternél. Egyszer próbálta csak ki, hogy átúszik oda, de náddal és bozótossal sűrűn benőtt, barátságtalan partja volt, ő legalábbis nem talált partra szállásra alkalmas szakaszt, úgyhogy a sziget fölfedezésének terve meghiúsult, el kellett halasztania. Gondolta, majd legközelebb több időt szán rá, és tüzetesebben átvizsgálja, esetleg körbeússza a túloldalon is, vagy csónakot fog igénybe venni segítségül – de aztán ezt mind csak halogatta, mígnem elkésett vele. Mert valamikor a húszas évek elején mindkét oldalon építkezések kezdődtek, Csepelen evezőstelepet, csónakházakat emeltek, Erzsébeten pedig kiásták a jódos-sós fürdő medencéinek meg a kupolás áltörökfürdőnek az alapjait, ám ezekhez előbb mindkét oldalon feltöltötték a terepet. Mégpedig – bizonyos emlékezők szerint – úgy, hogy előbb egy mély árokkal hosszában kettévágták a szigetet, majd nekiálltak, hogy a maradék hosszú földnyelvek talaját mind kitermeljék a Duna-ág két partjára. Ami föllazított morzsalék és törmelék pedig engedte magát közben a folyóvízzel elsodortatni, azt hagyták lefolyni a Dunán. Lassú, ám szívós kitartással föletették tehát a kotróhajókkal meg a falánk vízsodrással az egész Nagy Zsidó-szigetet, vagyis úgy eltüntették a folyóból, mintha soha ott sem lett volna.

A Nagy Zsidó-szigettől alig egy kőhajításra délre pedig ott volt a kisebbik Zsidó-sziget zátonya, amely ugyanekkor, a Ráckevei-Duna szabályozása során hasonlóképpen járt, mint nagyobb testvére, vagyis az is odaveszett.

Kohner báró később megpróbált utánaolvasni a Ráckevei-Duna hajdani szigeteinek. És azt találta, hogy némely helytörténeti lábjegyzetek szerint a Nagy Zsidó-szigeten a megelőző évszázadokban valaha egy kis erdőt tartottak számon, sőt hogy később a sziget szűzföldjének egy részét állítólag feltörték, és szántóföldi művelés alá vonták. Magyarán átúsztattak volna oda egy-két lovacskát, s talán ladikon vittek át a szomszédos Weiss Manfréd-öntödéből való ekét és taligát, fölszántottak és vetettek, ültettek? Aztán pedig – csepeli kaszával, villával – arattak, begyűjtöttek és szedtek, ki tudja, vajon mit.

A Kis Zsidó-szigeten viszont csikókat tartottak, jegyzi föl bizonyos Perényi, és ez a közlés megindítja Kohner fantáziáját. Hogy az amúgy lakatlan kis szigetet talán olyan természetes élőhelynek találták a régiek, ahol szabadon legelészhetnek és csatangolhatnak a féktelen csikók, és nem kell köréjük karámkerítést vonni, hiszen az egészet körbeveszi a Duna. Már csak az a kérdés, hogyan kerültek oda a csikók. Kicsi növendék korukban átúsztatni őket nyilván kockázatos lehetett – de csónakon vagy tutajon is eléggé bajos. Vagy a már vemhes kancákat vitték volna át oda?, és a zsidó-szigeti ridegtartásban odakint ellettek volna, a kiscsikók pedig az anyjukkal együtt cseperedtek ott föl? Na és mely hónapokban? Elképzelhető-e, hogy mondjuk télen is? Egyáltalán tarthatták-e őket ott istálló nélkül?, s ebből következően állandó csikósszemélyzet nélkül? Akiknek lehet, hogy ott kellett tartósan élniük, ezért a sziget mégsem lehetett lakatlan, következésképp teljesen beépítetlen sem?

Egy 1882-es térkép Gross Juden Insel és Klein Juden Insel névvel jelöli őket, mellettük az Uradalmi-szigetet pedig Herschaft Inselként. Viszont ami a Zsidó-szigetek ezt követő eltűnését illeti: Bizonyos helyrajzi-történeti munkák nyomán ennek valami egészen más változata kezdett kikerekedni Kohner előtt, mint amiről addig hallott. És ez arról szólt, hogy amikor az árvizek kivédése végett 1872-ben szabályozták a Duna két ágát, amelyek a Csepel-szigetet ölelték körül, akkor a vízszint úgy módosult, hogy a folyó több kicsi szigete is beleolvadt a szárazföldbe.

Azazhogy – a Zsidó-szigetek esetében – a Csepel-szigetbe. Ami állítólag azt jelenti, hogy a Soroksári-Duna lezárása nyomán a mellékág egyre keskenyebb lett, aztán meg a Zsidó-szigetek és a Csepel-sziget közti meder közönségesen szólva elposványosodott, majd eltűnt. Eközben – némely térképábrázolások szerint – a Zsidó-szigetek átmenetileg félszigetként kapcsolódtak a Csepel-szigethez. Míg a mostani évekre a két Zsidó-sziget meg az Uradalmi-sziget mint vizenyős terület már a csepeli partvonal része, a térkép pedig úgy jelzi, hogy „papírgyári zagyterület”. És itt, az egykori szigetek helyén lazább a talaj, emiatt ide később sem építkeznek, csak fákat ültetnek.

De hogy a nevüket ezek a szigetek vajon honnan vették, erre nézve Kohner sokáig még találgatásokkal sem találkozott. Mígnem egyszer valami borozgatós vacsora közben egyik barátjuknak, a híres dalszerző muzsikusnak eszébe nem jutott, mit szoktak mondani a szobafestő-mázolók, ha csomós a festék. Hogy zsidó van benne. Ami persze hogy bosszantó, ugyan hogy csomósodhatott meg?, vagy hogyan került bele?, nem oda való, hogy a fene vinné el. Na és ha kártyázáskor, keverés közben nem a hátoldala, hanem a színe villan föl egy lapnak, akkor is zsidó van a pakliban. Ugyanígy fölösleges, zavaróan mihaszna összecsomósodások a folyóban ezek az ostoba földnyelvek, a Soroksári-Dunának ezek a szigetei is – melyekre, ne adj’ isten, mint zátonyra is lehetne még futni –, azért kezdte tán emlegetni a nép ezzel a köztudomásúan és mindközönségesen rosszalló titulussal Zsidó-szigeteknek, magyarázta nekünk a zongorista, és napnál világosabbá vált, hogy ez csak így lehetett.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.

Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!

Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.

Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.

Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.

Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.

Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.

A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK

Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!