Szuperhősmészárlás, kanyarodó golyók nélkül

-Szűcs Gyula- | 2008. június 29. |

B+
Wanted Írta: Mark Millar, rajzolta: J.G. Jones, kiadó: Top Cow, 2003-2004

Mark Millar képregényében nincsenek "Goodbye!" feliratú pisztolygolyók és vonatnak ütköző kocka-Ladák, mint a belőle készül mozifilmben, csak passzosgatyás bérgyilkosok és halott szuperhősök. A főszereplő srác persze itt is Wesley, a Mátrix-balettot profi szinten űző mesterlövész, a nője, Fox meg a legdögösebb szuperbűnöző. Néha a lightos társadalomkritika (na jó, nevezzük inkább Harcosok klubja-nyúlásnak) is kivillan a sok falra kenődő agyvelődarab alól, de mivel Mark Millar a saját zseniális  ötletit rendszeresen elrontó képregényiparos, a Wanted sem több egy igen profin megrajzolt akcióképregénynél, amiben kivételesen a gonoszok a főszereplők (a fenti témák  összemixelésében  amúgy még mindig egy másik brit, Garth Ennis a király).

Millar és J.G. Jones valószínűleg eleve úgy alkották meg a Wantedot, hogy közben már a filmváltozat lebegett a szemük előtt, máskülönben miért hasonlítana Fox Halle Berryre, Wesley Eminemre, az apja meg Tommy Lee Jonesra? A rajzoló panelkezelése is a filmes hatást erősíti: szinte nincs is olyan oldal, ami ne három kisebb és egy nagyobb "szélesvásznú képkockából" épülne fel.

Az eredeti Wanted sztorija egyébként csak addig egyezik a filmével, amíg Wesley, az IKEA-bútorokkal és szemét munkatársakkal körbevett céges bérrabszolga összetalálkozik egy gyorskajáldában a dögös bérgyilkosnővel, aki közli vele, hogy át kell vennie az apja helyét a Testvériségben. Míg a filmbéli Testvériség Morgan Freeman vezetésvel az "Ölj meg egyet, ments meg százat!" jelmondatot követve, sorsszerű gyilkosságokat követ el egy magasztosabb cél érdekében, addig a képregény Testvérisége sokkal önzőbb okokból gyilkol.

A maszkos bűnözőkből álló tagságnak perverz örömet jelent az ilyesmi, és már nincs egyetlen köpenyes igazságozstó sem, aki lesújthatna rájuk: 1986 óta minden szuperhős halott. Aki esetleg mégis élne (mert épp egy párhuzamos dimenzióban repked), azt a főhős két pisztollyal és némi macsó levegőben ugrálással azonnal elintézi.

A világot titkos szektaként irányító szuperbűnözők felosztották egymás között a kontinenseket, ahol mindenki a saját maffiamódszereivel kormányoz. Európa ura egy tetovált náci, Afrikáé a kongói diktátor-kinézetű Első Ádám, Ázsiában a régi kalandfilmek főgonoszára, Fu Manchura emlékeztető Császár az úr, Amerikában a Professzor, Ausztráliában meg a zombikinézetű Mr. Rictus.

A konfliktus az utóbbi két vezér között robban ki, elvégre melyik szuperbűnöző érné be annyival, hogy csak néhány kengurut meg koalamackót csicskáztathat a sivatagban? Az amerikai Testvériség persze kemény falalat, hiszen a frissen kiképzett gázálarcos-latexruhás mesterlövész (igen, ez lett Wesley-ből Fox hatására) első osztályú géneket örökölt szuperbűnöző apjától.

A szemét, tömeggyilkos főszereplő tehát lemészárolja a még szemetebb tömeggyilkosokat. És mellékesen kinyír mindenkit, aki csúnyán néz rá (a bandatagokat akik terrorizálták; a csajt, akit nem tudott felszedni a gimiben, stb. stb.)  Na de ki szimpatizálna egy ilyen karakterrel? Senki. Azaz valahol mindenki, akinek egyszer is eszébe jutott, milyen jó lenne büntetlenül bepancsolni az okoskodó főnöknek; milyen felemelő érzés volna kirángatni a volán mögül a mozgássérült parkolóba beálló kopasz mercist, és feldugni a letört karját a seggébe; vagy hogy milyen szuper lenne megdugni a pinamagazinok címlapján domborító szöszi testvérpárt. Tehát következmények nélkül olyasmiket csinálni, amiért egy egészséges társadalomban minimum állásvesztés, kórházi beutaló, vagy szigorított fegyház jár.

A Wanted népszerűsége elsősorban az elfojtott indulatait megszállott tömegmészárlásra váltó, a társadalmi elvárásokat nagy ívben leszaró főszereplőben, na meg az hatásvadász grafikai megoldásokban keresendő. Képrgényrajongóknak pedig igazi ínyencfalat Mark Millar és J.G. Jones más szuperhős-történetekre kikacsintó utalásrendszere. Szinte minden képkockában akad erre példa, a kiugró adamantium-pengékkel hadonászó babától kezdve (Rozsomák) Kétfaszú Johnny-n (Hasbeszélő) és az alakváltoztató szarkupacon át (Agyagpofa) egészen a tolószékben ülő egykori főellenségig (Christopher Reeves/Superman), és a Macskanő-jelmezes bérgyilkosnőig.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

KÖNYVHÉT
...

Lehet-e örökölni a honvágyat? – Purosz Leonidasz mesél görög hátteréről / Flair #18

A Könyvhét utolsó, esős napján Purosz Leonidasz mesél legújabb, Honvágy című kötetéről. Hallgassátok a Flairt!

...

Babonák, titkok, kétfejű bárányok és Partium – Bemutatkozik Horváth Adél első regénye / Flair #17

Milyen furcsa lények és hiedelmek élnek egy kis faluban? A Vigadó tér 18-as standnál Bakó Sári vendége Horváth Adél.

...

Visszaszerzett nyelv: Csepelyi Adrienn a népi-urbánus lét békéjéről / Flair #15

A Vigadó téri stúdióban, Zámbó Jimmyvel a háttérben Csepelyi Adrienn mesél új tájszólásról, stigmákról, hazatérésről. Flair podcast, hallgassátok!

...

Skandináv krimik, királyi „fun factek” és klasszikusok – Tekla könyvei / Flair #14

Milyen út vezet a skandináv krimiktől a klasszikusok szeretetéig? Ez itt újra a Flair!

...

Értelmiségi pokoljárás Péterfy Gergellyel – Dante, a digó és a pesti svihák / Flair #12

Péterfy Gergely megírta Digó című regényét egy kiégett értelmiségiről, aki megjárja a poklot. Podcast.

...

Magány, szorongás és a „mindent kipróbálni” frusztrációja – Adorjáni Panna első regényéről / Flair #11

Mihez kezd egy generáció, ha a szülőktől örökölt értékeket nem érzik magukénak? Hallgasd a Flairt!