Végre kiderül, mit gondolnak a brazilok Coelhóról

.konyvesblog. | 2016. szeptember 07. |

olvasonk_szerint_2_4_2.JPG

Ha az embernek nincs több hónapnyi szabadideje, és/vagy nincs meg benne a kellő bátorság és lazaság egy hátizsákos túrához a világ másik felén, akkor kézenfekvő megoldás hátradőlni a fotelben, és elolvasni egy ilyen jellegű útról született szórakoztató élménybeszámolót, például Soltész Béla Hátizsákkal Brazíliában című új könyvét. A spanyol-portugál és nemzetközi tanulmányok szakon végzett szerző kiváló ismerője, egyben nagy rajongója a régiónak. Nem először járt az amerikai kontinensen, tanulmányait részben Chilében és Mexikóban végezte, sőt 2012-ben már megjelent egy hasonló útleírása Clandestino – Egy év Latin-Amerikában címmel.

Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában - Kalandos útikalauz Riótól az Amazonasig

Európa, 2016, 360 oldal, 3990 HUF

 

Hátizsákkal Brazíliában egy négyhónapos brazíliai körút élményeit foglalja össze. Soltész Béla 2015 tavaszán igazi backpackerként, azaz kis költségvetésből gazdálkodó hátizsákos turistaként utazgatott a hatalmas országban, ebből adódóan mindig a legtakarékosabb megoldásra törekedett: hotelfoglalás helyett jellemzően inkább a couchsurfinget választotta vagy igyekezett saját kapcsolati hálóját kiaknázni, aminek köszönhetően számos érdekes brazil emberrel ismerkedett össze.

Kapcsolódó cikkünk:

Veszprém megyéből toboroztak telepeseket a brazil kivándorlási ügynökök

A könyvet a szerző földrajzi tájegységek alapján osztotta fel hat fejezetre. A Rio de Janeiró-i olimpia előtti hetekben megjelent kötet éppen Rio, illetve mindazoknak a dolgoknak a bemutatásával kezdődik, amelyek az embernek először az eszébe jutnak, ha Brazíliára gondol: a népszerű foci, a hírhedt favelák, a lüktető bossa nova – ez utóbbihoz egy összeszedett zenei stíluskalauz és egy kipróbált playlist is jár.

A folytatásban a szerző innen már új, sokak számára ismeretlen terepre evez: sok izgalmas részletet tudhatunk meg például a Sao Paulóban található japán negyedről és a kilós éttermekről, a „legfeketébb” szövetségi államban, Bahiában, illetve különösen annak székhelyén, Salvadorban gyakorolt afrobrazil vallási szertartásokról, a capoeira kialakulásáról, valamint az indián identitásról. Kiderül az is, hogy mit gondolnak a brazilok a világszerte sztárolt Paulo Coelhóról, milyen érzés függőágyban hajózni az Amazonason és mitől zöldülhet be a fákon lógó lajhárok szőre az amazóniai dzsungelben.

Többször felbukkannak, de szerencsére nem telepszenek rá a szövegre a magyar vonatkozású élmények. A híres brazíliai magyarok bemutatása mellett kifejezetten szórakoztató rész annak a jaraguái sváb-magyar közösségnek a leírása, amelynek néhány tagja beszél egy különös helyi, afféle sváb-magyar-brazil keveréknyelvet, amelynek megértése komoly kihívást jelent a Magyarországról érkezett vendégeknek.

A Hátizsákkal Brazíliában könnyen olvasható, szellősen tagolt, szűk 300 oldalas olvasmány, amelyben egy téma sincs túlírva, sőt én még bőven olvastam volna tovább is. Az érdekes útleírásokat, a vicces személyes kalandokat és benyomásokat pont kényelmes arányban szakítják meg az ugyancsak érdekes stílusban megírt ismeretterjesztő szakaszok, mint például a földrajztudományi összefoglaló az Amazonasról, a történeti áttekintés Brazília a második világháborúban betöltött szerepéről, a rövid elemzés az indiánok helyzetéről vagy az afrobrazil istenséghatározó és a brazil szappanopera-kalauz.

Azok, akik kedvet kapnak egy hasonló brazíliai kiruccanáshoz, tanulmányozhatják a könyv végén található gyakorlati útmutatót a szálláslehetőségekről, a védőoltásokról és hasonló tudnivalókról, sőt tíz különböző útiterv-variáció is segítséget nyújthat annak, aki hátizsákkal maga is nekivágna a hatalmas országnak. Ám aki erre továbbra sem érez magában elszántságot, az is bizonyosan elegendő inspirációt kap ahhoz, hogy (lehetőség szerint stílusosan egy függőágyban elhelyezkedve) felcsavarja a bossa novát és nekiálljon egy Jorge Amado-regénynek.

 

Szerző: kpo