Ha az embernek nincs több hónapnyi szabadideje, és/vagy nincs meg benne a kellő bátorság és lazaság egy hátizsákos túrához a világ másik felén, akkor kézenfekvő megoldás hátradőlni a fotelben, és elolvasni egy ilyen jellegű útról született szórakoztató élménybeszámolót, például Soltész Béla Hátizsákkal Brazíliában című új könyvét. A spanyol-portugál és nemzetközi tanulmányok szakon végzett szerző kiváló ismerője, egyben nagy rajongója a régiónak. Nem először járt az amerikai kontinensen, tanulmányait részben Chilében és Mexikóban végezte, sőt 2012-ben már megjelent egy hasonló útleírása Clandestino – Egy év Latin-Amerikában címmel.
Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában - Kalandos útikalauz Riótól az Amazonasig
Európa, 2016, 360 oldal, 3990 HUF
A Hátizsákkal Brazíliában egy négyhónapos brazíliai körút élményeit foglalja össze. Soltész Béla 2015 tavaszán igazi backpackerként, azaz kis költségvetésből gazdálkodó hátizsákos turistaként utazgatott a hatalmas országban, ebből adódóan mindig a legtakarékosabb megoldásra törekedett: hotelfoglalás helyett jellemzően inkább a couchsurfinget választotta vagy igyekezett saját kapcsolati hálóját kiaknázni, aminek köszönhetően számos érdekes brazil emberrel ismerkedett össze.
Kapcsolódó cikkünk:
Veszprém megyéből toboroztak telepeseket a brazil kivándorlási ügynökök
A könyvet a szerző földrajzi tájegységek alapján osztotta fel hat fejezetre. A Rio de Janeiró-i olimpia előtti hetekben megjelent kötet éppen Rio, illetve mindazoknak a dolgoknak a bemutatásával kezdődik, amelyek az embernek először az eszébe jutnak, ha Brazíliára gondol: a népszerű foci, a hírhedt favelák, a lüktető bossa nova – ez utóbbihoz egy összeszedett zenei stíluskalauz és egy kipróbált playlist is jár.
A folytatásban a szerző innen már új, sokak számára ismeretlen terepre evez: sok izgalmas részletet tudhatunk meg például a Sao Paulóban található japán negyedről és a kilós éttermekről, a „legfeketébb” szövetségi államban, Bahiában, illetve különösen annak székhelyén, Salvadorban gyakorolt afrobrazil vallási szertartásokról, a capoeira kialakulásáról, valamint az indián identitásról. Kiderül az is, hogy mit gondolnak a brazilok a világszerte sztárolt Paulo Coelhóról, milyen érzés függőágyban hajózni az Amazonason és mitől zöldülhet be a fákon lógó lajhárok szőre az amazóniai dzsungelben.
Többször felbukkannak, de szerencsére nem telepszenek rá a szövegre a magyar vonatkozású élmények. A híres brazíliai magyarok bemutatása mellett kifejezetten szórakoztató rész annak a jaraguái sváb-magyar közösségnek a leírása, amelynek néhány tagja beszél egy különös helyi, afféle sváb-magyar-brazil keveréknyelvet, amelynek megértése komoly kihívást jelent a Magyarországról érkezett vendégeknek.
A Hátizsákkal Brazíliában könnyen olvasható, szellősen tagolt, szűk 300 oldalas olvasmány, amelyben egy téma sincs túlírva, sőt én még bőven olvastam volna tovább is. Az érdekes útleírásokat, a vicces személyes kalandokat és benyomásokat pont kényelmes arányban szakítják meg az ugyancsak érdekes stílusban megírt ismeretterjesztő szakaszok, mint például a földrajztudományi összefoglaló az Amazonasról, a történeti áttekintés Brazília a második világháborúban betöltött szerepéről, a rövid elemzés az indiánok helyzetéről vagy az afrobrazil istenséghatározó és a brazil szappanopera-kalauz.
Azok, akik kedvet kapnak egy hasonló brazíliai kiruccanáshoz, tanulmányozhatják a könyv végén található gyakorlati útmutatót a szálláslehetőségekről, a védőoltásokról és hasonló tudnivalókról, sőt tíz különböző útiterv-variáció is segítséget nyújthat annak, aki hátizsákkal maga is nekivágna a hatalmas országnak. Ám aki erre továbbra sem érez magában elszántságot, az is bizonyosan elegendő inspirációt kap ahhoz, hogy (lehetőség szerint stílusosan egy függőágyban elhelyezkedve) felcsavarja a bossa novát és nekiálljon egy Jorge Amado-regénynek.
Szerző: kpo
