A Stephen King-Joe Hill páros első közös kötetét tartja kezében az olvasó. Mindkét novellát együtt írta apa és fia, bár eredetileg nem együtt jelentek meg; az első novella 2012-ben látott napvilágot In The Tall Grass címmel, a második pedig Throttle címmel 2009-ben. A szerzőkön kívül nem köti össze túl sok minden a két írást. Bár mindkettő a horror műfajához tartozik, ennél több közös nincs is bennük – mármint tartalmilag.
Az első szöveg, A magas fűben emlékeztetett A kukorica gyermekei című novellára, amely King Éjszakai műszak (1978) című kötetében jelent meg, és filmfeldolgozása (1984) valamint annak folytatásai révén máig ismert és népszerű. A templom, a kihalt vidéki út, amerre szó szerint madár se jár (csak néha egy-egy nem túl okos varjú téved arra – vesztére), a fiatal pár, akik megállnak, hogy segítsenek valakin. Vesztükre. Itt is szerepe van valamiféle vallásos kultusznak, talán még valami "paranormális szarság" is szerepet játszik a történetben. Minden hasonlóság ellenére azért más kerekedik ki belőle, nem kevésbé sokkoló fejleményekkel és végkifejlettel, ahogyan azt King történeteinél megszokhattuk.
Stephen King-Joe Hill: A magas fűben - Teljes gázzal
Fordította: Hegyi Pál, Totth Benedek, Európa, 2016, 128 oldal, 1290 HUF
A novellát olvasva eszembe jutott, miért is szeretem annyira Stephen King (és most már Joe Hill) regényeit és novelláit. A sokkoló, elborzasztó, borzongató, félelmetes, gyomorforgató tartalom mellett az atmoszférateremtés az, amit profi szinten űznek: Stephen King minden írásában van valami "kinges".
Alig kivehető zene hallatszott a házak felől. Valahol egy kutya háromszor egymás után harákolva felcsaholt – kaff-kaff-kaff –, hogy aztán elhallgasson. Kalapács ütődött egy deszkába fúródó szeg fejének. Mindezt folyamatos, lágy szélsuhogás kísérte. Becky felfedezte, hogy a légmozgás láthatóvá válik, ahogy a fuvallat végigsimít az úton túl elterülő, sűrű füvön. A hullámverés messzire futott tőlük, míg végül teljesen el nem tűnt a távolban. (9. oldal, A magas fűben)
És természetesen a zene, na meg a különböző irodalmi és filmes utalások a leírásokkal együtt, szintén a hangulatteremtést szolgálják. Itt is előszeretettel alkalmazza a sejtetés eszközét a szerző; tudjuk, hogy valami lesz, talán azt is tudjuk, hogy mi, csak azt, nem, hogyan és mikor következik be. Ez adja azt a feloldhatatlan feszültséget, ami arra készteti az olvasót, hogy ne tegye le a könyvet, amíg be nem fejeződik a történet.
Ez igaz a második novellára is. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy az első inkább King, a második inkább Joe Hill munkája, de inkább nem találgatok, mindkettő nagyon jó. A második történet a mottó szerint tisztelgés egy nagy előd: Richard Matheson előtt, akinek Párbaj című novellája ihlette a Teljes gázzal című írást.
Mattheson (akinek a nevét leginkább talán a Legenda vagyok tartotta fenn) története tudomásom szerint még nincs lefordítva magyarra. A novella feszesebb szerkezetű, mint a Teljes gázzal, hiányzik belőle a bevezető rész, és a szöveg teljes egészében az egyik szereplőre koncentrál, a másikról szinte semmit sem tudunk meg. Ehhez képest a Teljes gázzal kicsit lazább szerkezetű a bevezető miatt, és nemcsak két, illetve inkább egyszereplős monodráma, hanem sokszereplős tragédia, melyben egy ember (kamion) áll szemben egy egész bandával.
A történet váza hasonló, olyannyira, hogy a King-Hill szerzőpáros egész mondatokat vesz át Mathesontól szinte szóról szóra, de a cselekmény, melyet erre a vázra felfűznek, merőben eltér.
Az egyik legnagyobb különbség, hogy megismerjük a kamionos motivációját, ami Mathesonnál teljesen hiányzott – ettől volt annyira félelmetes és brutális. Itt mindkét részről van motiváció, akár tudunk vele azonosulni, akár nem. Egy másik lényeges különbség, hogy itt a befejezés sincs lekerekítve, mint ahogy a történet kezdete sem egyértelmű. Íme az első mondat:
A mészárlás után nyugatnak indultak, átvágtak a színes sivatagon, száz mérföldet tettek meg egyhuzamban. (71. oldal, Teljes gázzal)
Az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy mi van, ráadásul egy ilyen történet után, mint A magas fűben egy ilyen első mondattal indítani egy novellát. Talán mégsem véletlen, hogy épp ez a két írás került ebbe a kötetbe, épp ebben a sorrendben.
A Teljes gázzal is elejétől a végéig feszült történet, amely nem ereszt az utolsó oldalig. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kis kötetet, aki borzongásra vágyik.
Szerző: Kocsis Katalin
