Illusztráció: Végh Júlia
Szilágyi Erzsébet a magyar történelem nagyasszonya, akiről látszólag mindenki tudni vél valamit, a fejünkben élő képet azonban leginkább Arany János verse formálta, melynek címében rögtön kategorizálta is hősét, kijelölve ezzel számára a betölteni vélt szerepet. Annak ellenére, hogy a kor egyik legmeghatározóbb államférfijának volt a felesége, mégis szinte alig tudunk az életéről részleteket, és jellemző az is, hogy a portré, melyről sokáig azt hitték Erzsébet képmása, valójában egy férfit ábrázol. Hollóasszony című művében Ugron Zsolna egy alternatív Szilágyi-portrét kínál: a kisregény keretei nem teszik lehetővé, hogy a történelmet alakító eseményeket részletekbe menően kifejtse, a főbb eseményeket viszont kimondottan női nézőpontból mutatja be, anélkül, hogy célja lenne a romantizálás.
Ugron Zsolna: Hollóasszony
Libri Könyvkiadó, 2016, 157 oldal, 2999 HUF
Ugron Zsolna már a kisregény első lapjain leszögezi, hogy bár szereplőit történelmi alakok ihlették, a történet a fantázia szüleménye, és az abban foglaltak időnként elkanyarodnak a vélt valóságtól. A Hollóasszony ugyanakkor szépen belesimul abba az áramlatba, melyet Ugron az Erdélyi menyegzővel indított el, noha a Hollóasszony már a korszak és a téma miatt sem a széria része, különálló darab. Báthory Anna és Nyáry Krisztina sorsa ugyanakkor abban mindenképpen egyezik Szilágyi Erzsébetével, hogy nőként egy olyan világban kellett helyt állniuk, melyet minden szempontból – politikailag, társadalmilag, kulturális értelemben – a férfiakra szabtak. A Szilágyi-Hunyadi házasságra mégis fokozottan igaz, hogy a férfiak nem törhettek volna olyan magasra a hátország nélkül, melyet a feleség és az anya épített ki az egész család számára.
Ez a siker viszont Erzsébet szempontjából nagyrészt láthatatlan, és traumák egész sora kíséri. A címbeli Hollóasszony hiába született például nemesi családba, ez a tény sem menti meg attól, hogy kamaszlányként nemi erőszak áldozatává váljon, ami azután egész későbbi életére kihat. Hunyadi feleségeként sem elégedett meg a hagyományos szereppel: ma azt mondanánk, hogy gazdasági ügyintéző és könyvelő volt egy személyben, aki rajta tartotta a szemét minden kiadáson, ha kellett, visszafogta azokat, viszont ha arra volt szükség, nagylelkű adományokkal vett katonát, jóindulatot, kegyelmet.
A történelmi Erzsébet alakját teljesen elfedte az a tény, hogy Mátyás anyja, holott éppen László fia volt az, akit már csak elsőszülöttsége okán is vezető szerepre szánt a család. Erzsébet életének valószínűleg legnagyobb kudarca és tragédiája is, hogy nem tudta megmenteni László életét, amire bosszú-hadjárattal és alkalmi szövetségek kötésével felelt. Szilágyi Erzsébet a korlátozott női szerepek miatt viszonylag szűk mezsgyén mozgott, de társadalmi státuszát és vagyonát felhasználva elment a végsőkig. Jellemző ugyanakkor, hogy a női szolidaritás mint olyan a korban nem igazán létezett, így ha az utódlás és a vérvonal fenntartása volt a tét, akkor Szilágyi Erzsébet érzelemmentesen és csak a család érdekeit szem előtt tartva cselekedett.
Szilágyi Erzsébet életéről csak részismereteink lehetnek, ezt az érzetet erősíti az a fragmentált elbeszélésmód is, amelyet Ugron Zsolna választott. A Hollóasszony története más és más szereplő (testvér, familiáris, deák, bizalmas stb.) narrációjában bomlik ki; akadnak közöttük jóindulatúak, megbízhatatlanok és az eseményeket kívülállóként szemlélők, elbeszéléseik mégis összekapaszkodnak, és a töredékesség ellenére egy lineáris vezetésű történetet kapunk, amely egy heroikus életút keserves és fájdalmas állomásait villantja fel – még ha a korban a hősiesség paramétereit teljesen máshogy értelmezték egy férfi és egy nő esetében.
A kötet lapjait Végh Júlia illusztrációi díszítik, ami egyrészt felnőtt könyvnél ma már nagyon ritka, másrészt a finom grafikák az egész történetet még inkább elemelik, miközben arcot, teret, alakot adnak azoknak, akiket már tényleg csak a történelemkönyvekből ismerünk. Vagy igazán még onnan sem.
