B-
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés, Ford.: Goretity JózsefMagvető, Budapest, 2009. 2490 Ft
Mintha már olvastam volna ezt a könyvet, de legalábbis láttam filmvásznon, mert annyira ismerős. Mint a Barbárok a kapuk előtt. Egy Alik nevű orosz emigráns New York-i lakásában haldoklik a rák miatt, amikor minden volt nője még utoljára meglátogatja őt.
Ulickaja az idei Könyvfesztivál díszvendége
Az amúgy elég rövid regényidőt Ulickaja folyamatosan tágítja minden egyes szereplő múltjának bemutatásakor, így kiderül, hogyan kerülnek Oroszországból Amerikába, mit kezdenek az amúgy ügyes orosz orvosok angol nyelvtudás nélkül New Yorkban. Jönnek a drámák sorra, meg a sok, szépen megírt szerelmes sztori. Ismerkedések és szakítások egy olyan multikulturális közegben, ahol senki nem érzi otthon magát, csak a művészlakás tévéjén követik az eseményeket.
Alik kicsit olyan, mintha minden orosz emigráns nő meg lett volna neki, mindegyikbe legalább szerelmes volt, legyen az orvos, akrobata vagy mérnök. Még egy diáklánnyal is kialakult valami. Festőként mindaddig sikeres volt Alik, amíg minden orosz festő meg nem jelent Amerikában, mert onnantól kezdve nem volt érdekes. A művészet az élet, ahogy ez többször megjelenik Ulickajánál.
A Vidám temetés elsősorban Alikra és a számára legfontosabb három nőre koncentrál, Nyinkára, Valentyinára és Irinára, de közülük a legjobban a férfit ábrázolja, pedig a történetnek elsősorban az őt körülvevő nők a főszereplői. A történetünk 1991 augusztusában játszódik, egészen pontosan a Gorbacsov-ellenes puccs alatt, amit a CNN-en néz a társaság a haldokló Alik lakásában. Oroszország a Vidám temetés egyik fontos főszereplője és témája, mert a New York-i emigránsok mindent megtesznek, illetve semmit nem tudnak tenni az ellen, hogy megőrízzék oroszságukat abban az új, multikulturális közegben, amibe csöppentek.
A vékony regény (ez milyen jó műfaji meghatározás lehetne) igazi moralizálós könyv a halálról, a szeretetről, szerelemről és a zsidóságról, ezért Ulickaja kevésbé jól sikerült munkái közé sorolom. A Kukockij eseteihez vagy a Szonyecskához nem mérhető. Túl sokat akar beleerőszakolni a haldokló történetébe: az egyik nője meg akarja keresztelni, de ő hív egy papot meg egy rabbit, hogy mindkét álláspontot meghallgassa csak azért, hogy okosan dönthessen. Ki tenne ilyet? Állítólag Mao Ce-tung is katolikus papot keresett végnapjaiban, de ezt most hagyjuk.
De a legjobb a zárlat, amikor a halott Alik magnóra mondott üzenetét hallgatják a nők: "Ja, még csak azt szeretném mondani, hogy szeretném, ha vidámak lennétek. Ennyi. A picsába."
Kapcsolódó anyagok:
Ulickaja hivatalos magyar oldala
Kritika az Indexen
Kritika az Élet és irodalomban
Kritika a Mozgó Világban
Kritika a Jelenkorban
