Olvssátok szeretettel jakotako recenzióját!
Elizabeth Abbott. A cölibátus története. Fordította: Bakonyi Berta
Alexandra Kiadó, 2009, 3999 Ft. 520 oldal
Szó se róla, Abbott összefoglalója a cölibátus történetéről nem rossz könyv. Azonban hiába a gondos elő- és utószó, a szerző csapdába sétál és egyúttal mindannyiunkat csőbe húz. Először is, azt ígéri, a mégoly szaftos témát képes lesz tudományosan, történetileg, szenvtelenül megközelíteni, vagy ahogy bölcsészül mondják, leíró-elemző értekezést szövegezni. Micsoda szűzies eltökéltség és puritanizmus! De egy megtért „új” szűznek, nem mellesleg történésznek és dékánnak, akinek legfőbb fegyvere az általánosítás, nem kellene önmagát ennyire komolyan vennie.
Másrészt, a szerző szándéka szerint bemutatja a szüzesség napos oldalát, a kompromisszumokat nem tűrő, épp egyszerűségében megdöbbentően nehéz elhatározás örömmel és hatalommal teljes útját. Erre haraphatna aztán az ezoteriával fertőzött tanítónő és a kultúrtörténeti pletykákra áhítozó filológus, de egy riportot megérne bármelyik női magazinnak is. Csakhogy a gyakorta beavatatlan magyar olvasókkal szemben a szerzőnek nem kellett az angolszász életmódtörténet legjobbjaitól megfosztva felcseperednie, így aztán érthetetlen, miért felejti ki a munkájából a műfajra oly jellemző humort vagy az illusztrációt.
Tehát a mérleg: tudománynak kevés, lektűrnek súlyos. A szüzeket ábrázoló források hiánya épp a legfontosabb csavartól fosztja meg az olvasót, amit a szerző magánéleti utalgatásai és okos összefoglalói amúgy elővetítenek: a szexmentes élet önmagában puszta tény, a cölibátus azonban mindig az adott társadalom, kultúra, kor szövevényes viszonyainak része. Hiszen hogy kacagnak a férjezetten is magányos nők a hajadonok praktikáin, a fiatal lányok a nem kevésbé szűzies vénkisasszonyokon, a vénkisasszonyok a csúf apácán – de a tiszta élet ilyesfajta mindennapi gyakorlatáról keveset mond az amúgy terjengős monográfia. A számos szent, vallásalapító, élsportoló vagy keleti szerzetes között épp csak magunkhoz hasonló, egyszeri embereket nem választ a bemutatott példák közé, ezzel pont azt kerülve el, hogy a cölibátus sokoldalúságát, összetettségét, emberi voltát bemutassa. Ilyen módon lehetne a könyv címe akár a kevésbé ambiciózus „Híres szüzek” vagy „A kiválóak cölibátusa” is, ettől az őszinte gesztustól sem került volna lejjebb a sikerlistákon.
Képet kapunk ugyan a foglalkozásokhoz köthető szenvedélytelenség évezredes hagyományairól az alcímnek megfelelően híres-hírhedt kulcsfigurák történetein keresztül, de hogy érdemes-e több mint ötszáz oldalt áldozni annak a bizonyítására, hogy sokféle ember volt, aki hol önként, hol kényszer alatt, de megvonta maguktól a nemi élet kétes örömeit? Hadd alkalmazzam az írónő elterelő hadműveletét: ahelyett, hogy bevallanám, ellene vagy mellette vagyok-e, ezúttal ajánlom a kötetet, szigorúan fejezetenként adagolva, ismeretterjesztő műsorok szerkesztői, rossz időben tengerpartra vagy rossz társaságban utazók, a téma iránt praktikus vagy szakmai okokból érdeklődők figyelmébe. Elvégre részletessége a maga módján tudományossá, a példák sokasága pedig a maga módján kétségkívül szórakoztatóvá teszi a könyvet.
