A-
John Wyndham: Szemünk fényeiMetropolis Média, 2009, 240 old., 2270 Ft
A Metropolis/Galaktika újabb klasszikust ad elénk a Fehér féreg fészke után. Wyndham 1957-es regénye korának letagadhatatlan, gyönyörű gyermeke: a harmincas-negyvenes évek ponyvafolyóiratai szülték, a hidegháborús paranoia szoptatta.
Scifi-horror területen mérföldkő (és számomra kimondott megkönnyebbülés, hogy nem kell lehúznom, mint a Stoker-könyvet.) Kitűnő példája annak, hogy az ötvenes évek xenofób őrülete nem csak Amerikában volt termékeny táptalaja az űrből jött invázió témájának, bár Nagy-Britanniában Wyndham előtt már Nigel Kneale is írt ilyesmi szenzációsat, persze utóbbiról ehelyütt hallgatok, mivel nem könyv, hanem tévésorozat (Quatermass, 1953.)
Wyndham amúgy is szerelmese volt az emberiség kozmikus rosszakarói által való elpusztításának, lásd másik, korábbi klasszikusát, a Triffidek napját, amelyben először teljes civilizációnk megvakul, aztán meg emberevő óriásfák kezdenek vadászni a túlélőkre. Csókoltatom a botanikusokat.
A Szemünk fényei jóval kevésbé epikus. A történet helyszíne Midwich, egy apró, cizellált falucska. Mértani módszerekkel nyírt kertek, tejesember és dögunalom jellemzi. Egy éjjel azonban valami megmagyarázhatatlan történik Midwich-csel: láthatatlan, dómszerű erőtér jelenik meg felette-körülötte, és alatta a falusiak egytől-egyig álomba merülnek. A külvilági behatolók, ha átlépik a dóm láthatatlan határvonalát, szintén ájultan esnek össze.
A jelenség egyetlen nap alatt elenyészik, csakhogy van egy apró utóhatása. A falu összes nemzőképes asszonya terhes lett tőle! Na, ez aztán teljesítmény, valljuk meg, férfitársak. Ebből a meglehetősen steril úton lezajlott tömeges kettyintésből furcsa gyerekek születnek: mintha nem szimpatizálnának igazán embertársaikkal, sőt, gonosz agyparancsaiknak a humánok engedelmeskedni kénytelenek. Egyesekben felmerül: lehet hogy ezek a földijeim nem is Földiek?
A Szemünk fényei igazi alaprajz-regény, elkészülte óta szerkezetét milliószor lekoppintották, elég csak például Stephen King kisvárosi miliőben játszódó munkáira gondolni, sőt! A 2009-es Under the Dome egy dómszerű képződmény alatt sínylődő falucskáról szól. Szóval erről ennyit. A zárt, feszültség alá helyezett közösség problematikája máig töretlenül népszerű a fantasztikus irodalomban.
Wyndham villámgyorsan bonyolít, és jó érzékkel tartja fenn a történet lendületét. Ami probléma van a regénnyel, az a szerző angolságából adódik: sosem sikerül annyira ijesztőre formálnia a hangulatot, mint azt a szituáció megkövetelné, hol mórikál, hol pedig túlságosan, britesen száraz. Ettől függetlenül a műfaj szerelmesei ne hagyják ki. Kétségtelen klasszikus.
