Fotó: Valuska Gábor
A tegnap esti Lovasi András koncerttel véget ért az idei Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, de még az utolsó napon is rengeteg izgalmas program volt. Szelle Ákos első krimijéről mesélt, amelyet ingázás közben a vonaton írt. A dán Sissel-Jo Gazan elárulta, miért vitt bele olyan sok életrajzi elemet A dinoszaurusz tolla című regényébe és miért vonzódik a titkokhoz. Nógrádi Csilla az álomfejtés fontosságáról beszélt. Láng Zsolt pedig Bolyai Jánosról és a világ alapképletéről osztott meg érdekes információkat.
Szelle Ákos megírta a magyar skandináv krimit
Eredetileg forgatókönyvnek készült az Animus gondozásában megjelent Sebek a falon, mégsem lett film belőle, viszont ha már annyit foglalkozott vele, úgy gondolta, legyen belőle regény – avatott be a margós könyvbemutatón Szelle Ákos első krimijének keletkezéstörténetébe. Hogy mennyire nem bízta a véletlenre az írást, az kiderül abból is, hogy sok bűnügyi filmet megvizsgált, arra volt ugyanis kíváncsi, mitől működnek és milyen hatásmechanizmussal dolgoznak; ezek közül is a Hetediket, a Kínai negyedet és a Titokzatos folyót említette, utóbbit főleg a hangulata miatt.
A regény szerkezetét tudatosan építette, amihez szerkesztője, Kal Pintér Mihály hozzátette, hogy a cselekménynek olyan belső logikája van, ami a végére meghökkenti az olvasóját. Ezen a ponton Szelle Ákost kedves, szelíd emberként jellemezte, de miután elolvasta a kéziratot – emlegette nevetve – nem hitte, hogy „ez a történet ebből a kedves emberből jött ki”. Oláh Andrea felvetésére, miszerint a regény beleillik a skandináv krimik sorába, Szelle azt mondta, keveset olvasott ezek közül (ám ezt a hiányosságát most pótolja), de abban megegyeztek, hogy a skandináv krimikre jellemző elszigeteltség, elfojtás, elhallgatás a Sebek a falonra is erősen jellemző.
A regény hőse amúgy egy Kroszner Barnabás nevű férfi, aki azután tér vissza a szülőfalujába, hogy az édesanyját brutálisan meggyilkolták. A helyszín, Verkény egy fiktív falu, ami mindentől távol fekszik, és ahol természetesen mindenkinek van takargatnivalója, ez alól pedig nem kivétel a főhős sem. A családon belüli erőszak ugyancsak fontos témája a regénynek (az erőszakosság ott van Kroszner múltjában), Szellét pedig íróként nagyon izgatták a mélyben zajló folyamatok, változások. Elmondta, hogy hőse családilag hozza magával a függőségre való hajlamot, ami a cselekmény idején ugyanakkor a nyomozásban csúcsosodik ki. Fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy nem akart egy nagyon tiszta, pozitív karaktert létrehozni, mivel az óriási kontrasztot képezett volna a faluval szemben.
Oláh Andrea és Kal Pintér Mihály egyetértettek abban, hogy helyenként fájdalmas volt olvasni a regényt, amelynek írása ugyanakkor eléggé sajátos körülmények között zajlott. Miután ugyanis Szelle alaposan megtervezte a cselekményt és annak fordulatait, magát a szöveget a vonaton írta, hiszen napi szinten egy órát kell a munkába ingáznia. Ebből aztán fakadtak furcsa helyzetek – előfordult például, hogy valaki épp egy különösen kegyetlen rész írásakor akart belekandikálni a laptopjába. Szelle Ákos ehhez még hozzátette, hogy mindezeken túl a szöveg egy része telefonon született, de a maga részéről ezt a módszert nem ajánlja senkinek. (RO)
Sissel-Jo Gazan: A bántalmazás olyan, mint a tetoválás, örök nyomot hagy
Forrás: Jaffa Kiadó
Sissel-Jo Gazan Kadarkai Endrével beszélgetett az őszi Margó negyedik napján. A dán írónő regényének részleteivel Ónodi Eszter gyönyörű előadásában ismerkedhetett meg a közönség, miközben a könyv tudományos hátteréről, való életből merített elemeiről és a szerző következő kötetéről is szó esett.
Kadarkai kérdései alapos felkészültségről árulkodtak, és még az írónőt is képes volt meglepni. Akárcsak A dinoszaurusz tolla című regény, úgy a beszélgetés is meglehetősen kendőzetlen, mélyenszántó pszichológiai, pedagógiai, filozófiai kérdéseket érintett. Már az első kérdés is a könyv rétegzettségéhez hasonló mélységet sugallt. A kérdező szerint ugyanis abból, hogy a könyvben mindenki egy kicsit másnak mutatja magát, mint amilyen, vagy éppen kulcsfontosságú részleteket hallgat el, az derülhet ki, hogy Gazan nagyon vonzódik a titkokhoz. A szerző sem tudott konkrét választ adni arra, hogy honnan eredhet ez. De gyerekkorában sokszor érezte úgy, mintha a szülei nem mondanának el neki mindent. Például azt, hogy az édesapja nem is az édesapja, pedig az orruk hasonlósága egyértelműen bizonyítja ezt a tényt. Ennek ellenére mégis végigkísérte ez az érzés az egész gyerekkorát. Regényében azonban a feszültségteremtés egyik eszközeként használja a hazugságokat, vagy a teljes igazság elhallgatását. Mivel egy olyan krimiről van szó, ahol az elhallgatott információk valakiknek a védelmét szolgálják, fel is vetődött a kérdés, hogy ebben az esetben is hazugságról beszélhetünk-e még.
Gazan azt sem félt elárulni, hogy bizony nagyon sok önéletrajzi elemet rejt a könyv. A főszereplő, Anna karaktere sokban hasonlít a szerzőre. Egyedülálló, fiatal anyukaként egyszerre kellett megbirkóznia a rideg akadémiai környezetből fakadó nehézségekkel és a gyerekneveléssel is, miközben diplomamunkáját írta. Anna lényegében az ő kivetülése, kibővítése, de nem teljesen önmaga, mert a cselekmény vagy a drámai hatás érdekében egy-egy potmétert feljebb vagy lejjebb kellett csavarnia a karakterjegyeket illetően. Anna kontrollálhatatlan dühe azonban rá is jellemző volt a könyv keletkezésének időszakában. Frusztráltsága folyamatosan csökkent, és ebben a könyvnek is volt egyfajta öngyógyító szerepe, amit végülis unalmában kezdett el írni a szakdolgozata mellett. Ezt a személyes vonalat egyébként rendkívül fontosnak tartja a regényekben, mert szerinte attól válik egy könyv izgalmassá, ahogyan a szerző becsempészi saját személyiségét a történetbe.
A beszélgetés további részében előkerültek azok a fajsúlyosabb témák is, amik központi szerepet kaptak a könyvben. Például az anya-lánya (meg úgy általában a szülő-gyermek) kapcsolat, erős anyafigurák, önostorozás, bántalmazás, vagy a tudományos élet viszontagságai, ahol a kutatók a Trónok harca szereplőit megszégyenítő módon viszonyulnak egymáshoz. A szerző ezt első kézből tapasztalhatta meg, amikor a tudományos csatározások közepében találta magát, és a neves kutatók „dráma királynőként” viselkedve próbálták meg aláásni egymás hírnevét – ha pedig ők drámát vihettek a tudományba, ő miért ne vihetne tudományt a drámájába? Még perrel is fenyegették, mert a negatív kulcsfiguraként felbukkanó Clive Freeman egy valódi tudóson (Alan Feduccia) alapszik, és a könyv elolvasása után nagyon nem tetszett neki, ahogy felismerhetően jelent meg a regényben.
Kadarkai arra is megkérte Gazant, hogy beszéljen kicsit a gyermekkoráról, ahol kiderült, hogy a szerző meglehetősen regényszerű helyzetbe került gyerekként. Édesanyjával ugyanis sokáig éltek a tengeren egy hajóban, ami természetesen kitörölhetetlen hatást gyakorolt az író személyiségére, és ez A dinoszaurusz tolla lapjain is visszaköszön. Már ekkoriban megtanulta a történetmesélés mibenlétét, mert édesanyjával a saját maguk által írt történetekből tanult meg olvasni.
Gazan végül megosztotta a közönséggel, hogy magyar kiadója, a Jaffa már lecsapott a nemrég megjelent folytatásra is. Jelenleg pedig az intézményi kereteken belül zajló gyermekbántalmazásról szóló könyvön dolgozik, ami nemcsak súlyos, de kiemelten fontos és aktuális téma. A könyvben központi szerepet kapnak a tetoválások is. Mert szerinte a két dolog nagyon is hasonló: mindkettő olyan maradandó nyomokat hagy az emberben, amiket nem tud semmissé tenni. (LP)
Minden álom felbontatlan levél, amit magunknak küldünk
Freud szerint az álom a „királyi út” a tudattalanhoz, az Álomnapló szerzője, Nógrádi Csilla szakpszichológus véleménye hasonló: minden álom felbontatlan levél, amit magunknak küldtünk. A HVG Kiadó gondozásában megjelent kötetről a szerzőt a HVG Extra Magazinok főszerkesztője, Szörnyi Krisztina kérdezte.
A beszélgetésből kiderült, hogy Nógrádi Csillát már négy-öt éves kora óta foglalkoztatják az álmok, és pszichológusi munkája során is rendszeresen alkalmazza az álomterápia módszerét (2015-ben jelent már meg könyve a témában Álom és önismeret címen). Úgy gondolja, mindenki álmodik, de egészségi állapottól és lelki alkattól is függ, mennyire emlékszik álmaira. Jó annak, aki emlékszik, mert aki tudatosan figyel, az a többieknél sokkal nagyobb életteret tud birtokába venni az álmokon keresztül.
A szerző kitért arra, hogy a bioritmusunk szerint több csoportba sorolhatók vagyunk (és nem csak a közismert bagoly és pacsirta típus létezik), ettől is függ az, mennyit és mikor álmodunk. A közönséget többször is arra biztatta, hogy próbáljon meg tudatossá válni az álmai irányában. Az álom nyelve ugyan nagyon más, mint a hétköznapi realitás, hiszen sűrített, vizuális és gyakran szimbolikus, mégis érdemes az értelmezésén fáradozni, hiszen az egyik legjobb lehetőség önmagunk, elakadásaink, problémáink megismeréséhez.
A beszélgetés során azt is elmondta, hogy fontos naponta lejegyezni az álmainkat, így idővel egyre jobban megismerjük a mintázatokat, saját szimbólumainkat, egyre otthonosabban tudunk majd mozogni saját álmaink világában. Az álmok legjellemzőbb típusai közül kiemelte az előrejelző álmokat, melyek akár betegségeket is jelezhetnek előre, hiszen a test sokszor már tudatában van a kialakuló problémának, csak nem képes ezt az információt tudatossá tenni. Gyakori álomtípus az is, melyben elhunyt szerettünk jelenik meg, ez többnyire a gyászfolyamat része, és fontos jeleket tartalmaz arra vonatkozóan, hol állunk éppen az adott gyászmunkában.
Nógrádi Csilla végig nagyon plasztikusan, közérthetően fogalmazott, sokszor személyes példákkal illusztrálta mondanivalóját. Szörnyi Krisztina kérdéseire reagálva érintette az erotikus álmok és a rémálmok területét is. Utóbbiakról azt mondta, olyan belső tartalmakkal való találkozást jelentenek, melyeknek még nem jött el az ideje. De gyermekkorban lehetnek az idegrendszer érésének velejárói, úgynevezett idegrendszeri kisülések következményei. Ezek után a könyvben is összegyűjtött leggyakoribb szimbólumok közül a hal álombéli megjelenésének lehetséges okait sorolta fel, majd módszertani tanácsokat adott az álomnapló vezetéséhez. (KO)
Bolyai Jánost a világ alapképlete érdekelte
A tizenkilencedik századi zseni, Bolyai János életének történetét dolgozza fel Láng Zsolt legújabb regénye, melyről Valuska László beszélgetett a szerzővel. A könyv megírásához a marosvásárhelyi Teleki Téka közel tizenkétezer oldalas Bolyai-kézirata adta az ötletet, noha a szerző sokáig nem foglalkozott komolyan a témával, hiszen egy 1993-as látogatása után Esterházy Péter is meg akarta írni a Bolyai-regényt. Láng Zsolt azonban egy féléves svájci ösztöndíj előtt hozzájutott a kézirat digitalizált változatához, így mégis nekilátott a feladatnak, mely végül egy majdnem hatszáz oldalas regényben nyerte el végleges formáját.
Arra a kérdésre, hogy a közismerten sokoldalú Bolyai János személyében és életművében mit talált legérdekesebbnek, a Tannak nevezett munkát nevezte meg, melyet Bolyai harminc éven át igyekezett megírni, és amely egy világtant foglalt volna magába, összegzése lett volna a világról való tudásnak, a világ alapképlete. Az est moderátora ezek után a regényben megjelenő Esterházyról és Krasznahorkairól, a lehetséges kapcsolatokról faggatta az írót. Az erre a kérdésre adott válaszból kiderült, hogy Láng svájci ösztöndíja alatt ugyanabban a szobában lakott, ahol korábban Krasznahorkai, csak míg a Sátántangó szerzője éjszakánként azt hallotta, hogyan számolják a svájciak a pénzt, addig Láng a kolostor kertjében élő tehenek bőgését hallotta.
Valuska ezek után az apa és fia közötti viszonyról kérdezett, így ennek ambivalenciáját, ellentmondásosságát fejtegette Láng Zsolt, aki szerint az alapvető ellentét oka egyrészt az volt, hogy apa és fia egyaránt zsenik voltak, másrészt míg az idősebb Bolyai társasági ember volt, addig fia nem találta meg helyét a világban, az emberek között. Viszonyuk sokszor ellenséges volt, mégis úgy tűnik, egyedül ők voltak képesek megérteni a másikat.
A beszélgetés során kitértek még arra, hogy a Bolyai-életműnek milyen óriási szakirodalma van, valamint kiderült az is, hogy Bolyai Jánosról nem maradt fenn fotó, sem hiteles kép, a borítón szereplő, eredetiségét tekintve megkérdőjelezhető arckép viszont mennyire hasonlít Láng Zsolt fiatalkori képeihez. Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a regény nemcsak Bolyai élettörténetét dolgozza fel, hanem ezzel párhuzamosan a megírás történetét is. Hol a nagy matematikus, hol a fikcióban is Láng Zsoltnak nevezett író életébe pillanthatunk bele, a két szál között pedig nagyon fontos dinamika van, míg Bolyai életének képe egyre elmosódottabbá, addig az elbeszélő élete egyre világosabbá, kontúrosabbá válik. A beszélgetés első harmada után Keresztes Tamás olvasott fel a regényből, egy Bolyai János és apja, Bolyai Farkas között zajló levelezésből, később maga az író is mikrofonhoz állt és az ő tolmácsolásában hangzott el a szövegből egy hosszabb részlet. (KO)
