A-
Szőcs Géza és Farkas Wellmann Endre, Amikor fordul az ezredUlpius, 2009, 383 oldal, 3499 Ft
Sajnálom, hogy nem található meg a neten a Szív Ernő köpönyegébe bújt Darvasi jelen könyv „társszerzőjéről”, Szőcs Gézáról olvasható írása, amelyet nem véletlenül szánt Farkas Wellmann Endre (a továbbiakban: FWE) kötetzáró szövegnek (ÉS, 1995/2). A történeti és topográfiai betájolás után Szív/Darvasi tömör fél oldalban gyűjti össze az erdélyi költő életének fontosabb pillanatait, például az írói és politikai pályakezdést, de szót ejt Szőcs sajátos stílusáról, az „élet metanyelvének kereséséről” is. Remek kis írás ez, és nem csak azért bosszant, hogy nem tudom belinkelni, mert így esetleg megspórolhatnám a költő vázlatos bemutatását, hanem mert a Költőről egyébiránt nem sok szó esik a kötetben. Persze megtalálható egy-két vers, szó esik költőbarátságokról, és egyáltalán az erdélyi költő hivatástudatáról, de a hangsúly leginkább a – Szőcs költészetét nagyban meghatározó – politikára, valamint a demokratikus átállást (vagy ennek vízióját) átélő és elszenvedő Románia, és benne az erdélyi kisebbségek helyzetének bemutatására esik. A bemutatás talán túlzás is egy kicsit: a könyv óhatatlanul csak egy szeletkéjét tudja prezentálni annak, amit eredetileg célként tűzött ki maga elé, de közel négyszáz oldalával így is tömör és érdekes szöveggyűjtemény.
Történt pedig, hogy FWE szakdolgozatát írva belefutott Szőcs kiterjedt, ha lehet ilyet mondani, csupán közvetetten irodalmi munkásságát felölelő szöveghalmazába is. Kiválasztott nyolc, szerinte meghatározó szöveget, amelyekhez a Szőccsel való kötetlen beszélgetések során egyéb szövegeket rendelt, így alakult ki könyvünk nyolc fejezete. A szövegeket az interjú szövegei szakítják meg, de egyúttal szorosabbra fonják a köztük lévő viszonyt. Kimeríthetetlen témák kerülnek terítékre egy-egy meghatározó Szőcs-szöveg felvezetésével: a Ceausescu-rezsim, az erdélyi magyarok ellehetetlenítésére irányuló kísérletek, Trianon, a magyar önsorsrontás, illetve a költő eltávolítását célzó abszurd és félelmetes próbálkozások. Szőcs élete, politikum, Erdély és a magyarság szétválaszthatatlanul bonyolódnak össze a kötetben, de a különböző hangvételű szövegekre (van itt alkotmánytervezet, feministának írt levél, újkori tanmese és esszé) jellemző látszólagos ambivalencia szerzőjük meglehetősen széttartó pályafutása miatt egyáltalán nem bizonyul zavarónak. Bár Szőcs – elmondása szerint – egy tíz-tizenkét oldalas formátumban oldotta volna meg a „feladatot”, FWE sem lőtt túl a célon.
„Beszélgetőkönyv”, áll az alcímben; számomra ezek a beszélgetések adták meg a könyv pikáns ízét. Két olyan ember beszélgetésének lehetünk szemtanúi, akik kimondják, amit gondolnak, nem köntörfalaznak, de nem véres komolysággal csevegnek a néha igencsak vérlázító dolgokról.
A kötetzáró szövegben Szőcsről mint „szabadságharcosról” esik szó. Szőcs szamizdatot szerkesztett, pártot alapított (RMDSZ), amelyből aztán szépen kitessékelték a többiek. Több esetben élvezhette a román ellenzékiek, üldöztetése során pedig az amerikai szenátus egyes tagjainak támogatását. Szőcs a kontextussal magyarázza a sikeres periódusokat, a beszélgetések során pedig inkább FWE akarja hősként beállítani társát, aki ehelyett szerényen válaszol a kérdésekre vagy újabb szövegeket javasol. Egyes politikai-jogi szövegekből (mint például az alkotmánytervezet) jól látható, hogy Szőcs nem csupán az irónia vagy a maró gúny fegyverével bánik jól: ha kell, hivatkozásokkal alátámasztott, részletes, hivatalos stílusú szöveget nyújt be a megfelelő testület elé. Hiányoltam verseit a kötetből, de hiányérzetem talán jogtalan. Ha a részletes tényleírást nem számítom, sok új dolog nem ütött mellbe az olvasás során, de az Amikor fordul az ezred nem is tankönyv vagy ismeretterjesztő munka.
Célja, hogy egy költő közéleti munkásságán keresztül mutassa be az egymást váltó hatalmi diskurzusok „folyamát” azok számbavételével, akiket egyik-másik szólam földbe döngölt vagy mennybe vitt, sikerült. Ha a szakszövegek olvasása során nehézségekbe is botlunk, feledtetik ezeket az átkötő interjúk, illetve az esszé vagy széppróza felé hajló szövegek játékos szócsavarása és könnyedsége. Egy olyan embertől értesülhetünk a határon túli magyarság ezredfordulót megelőző, és ezt követő viszontagságairól, aki végig ott volt a tűz közelében, FWE pedig remek partner abban, hogy „kötetté moderáljon” egy ilyen jellegű – sokszínűségéből és összetettségéből következően töredékes – visszaemlékezést.
