Szárnyakat az éghez tartozóknak

.konyvesblog. | 2014. március 26. |

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony, fordította: Szabó T. Anna

Athenaeum Kiadó, 2013, 80 oldal, 3817 HUF

Az időutazó feleségének írónője különös utazást tesz egy, a felnőttek által elhanyagolt vidéken, a mesék birodalmában. A műfajváltás hatására a Hollókisassszony új mélységet ad Niffenegger visszatérő témáinak, melyek most még letisztultabban és törékenyebben szólalnak meg.

unnamed3.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a tündérmesék határán, de még innen, egy postás beleszeretett egy hollóba. Bizarr szerelmük gyümölcse az a két világ közt vergődő lány, akiről ez a mese szól. A hollólány emberi testtel, de madár lélekkel született, és legelemibb vágya a repülés volt – amiről szárnyak nélkül csupán epekedve álmodhatott. A lány felnőtt, majd egyetemre került, ahol végül találkozott azzal az emberrel, aki hozzásegíthette valós lényének megéléséhez: egy plasztikai sebésszel, aki szárnyakat adhatott neki.

Felnőtteknek szóló modern tündérmese – így aposztrofálja saját művét Niffenegger. Ez a kijelentés részben igaz, hiszen a könyvben érintett témák inkább a felnőtt olvasókat tudják megszólítani. A finom rezdülésekkel kibomló magány, a szerelem különböző arcai és lehetőségei, a vágyakozás, az álmok beteljesítésére tett kísérletek, illetve nem is annyira a kirekesztettség érzése, mint inkább a valahova tartozás hiánya, mind az élet által már legalább egyszer próbára tett ember tapasztalatát tükrözik. Teszi pedig ezt letisztultan és egyszerűen, hiszen a mese nyelvezete egyértelműen a gyerekkönyvek stílusát hívja meg – minden bonyolítás és körmondatok nélkül építkezik a maga őszinte módján.

A torokszorító szépségű, már-már gótikus történet azonban mégsem tündérmese, és nem azért, mert a modern korban játszódik. Állatalakban a mítoszok istenei nemzettek gyermeket, a népmesék állatvőlegényeit vagy állatmenyasszonyait pedig a nász előtt mindig szigorúan vissza kellett változtatni emberré. Az orvostudomány vívmányai sem feleltethetőek meg az archaikus mesék csodáinak működésével, sem strukturálisan, sem szimbolikusan. Mindezzel együtt Niffenegger jó érzékkel emelt át motívumokat, amik meséjébe szólítanak olyan ősi, szimbolikus elemeket, mint a tojásból való megszületés vagy a lélek és a madár képének összekapcsolása. Talán itt ragadható meg leginkább, hogy bár a régi mesék hagyományaira támaszkodva, de az írónő egy nagyon is kortárs problémát dolgoz fel. A hollólány átalakulása ugyanis nem egy magasabb létminőségbe való emelkedést jelent, hanem a saját külső-belső valóságának összhangba kerülését. A hollólány tehát nem átváltozik, hanem külső segítséggel a magában hordozott önképéhez és vágyaihoz kerül közelebb.

unnamed_1.jpg

Az időutazó felesége egy csapásra világhírűvé tette Niffeneggert, akinek a fantasztikum iránti vonzódása következő regényében, A Highgate temető ikreiben is megmutatkozott. A romantikus science fictiont követő kísértetregény pedig már egy lépéssel közelebb került a Hollókisasszonyban kibomló, szimbólumgazdag gótikus karakterhez. Niffenegger visszatérő témái, mint a nehezen működtetethető, nehezen beteljesíthető szerelem, az átmenetekben megragadt létezés vagy a magány, a mese egyszerűsége által levetkőznek minden dúsító részletet, hogy a maguk katartikus tisztaságában érintsék meg az olvasót.

Az ilyen mértékű, hálás minimalizmus könnyen megihlethet más művészeti ágakat, és ez esetben így alakult, még ha pont fordítva is, mint elsőre gondolnánk. Történt ugyanis egy napon, hogy Wayne McGregor, a Londoni Királyi Balett koreográfusa felkérte Niffeneggert, hogy írjon neki egy felnőtteknek szóló mesét, amit táncelőadásként dolgozhat fel. A mese elkészült, majd a balettet is bemutatták a londoni Covent Gardenben, ahol a művészek Az angol beteg vagy a Hideghegy zenéjét szerző Gabriel Yared melódiáival kísérve táncolták el a hollólány meséjét. Szerencsére ezt a megejtő történetet már nemcsak a távoli angol főváros közönsége élvezheti, hiszen végül könyvként is megjelent, ráadásul rendkívül igényes kiadás formájában. A grafikusi talentummal szintén megáldott írónő jóvoltából ugyanis a Hollókisasszonyt éppolyan fájdalmasan érzékeny illusztrációkkal ellátott kötetben vehetjük a kezünkbe, mint amilyen hangulat a történetet is átszövi.

Szerző: Sándor Anna