Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek - Conan tetsvérei II.
Delta Vision, 2011, 368 oldal, 2542 HUF
Első mondat: "Az emberek régtől fogva ismerik a látomásokat."
Robert E. Howard tipikus hősalakjai, Kulltól Conanig könnyen körülírhatóak: hatalmas termetű, szilaj, szikár, kemény, marcona, barbár férfiak, már-már természetfeletti erővel, ügyességgel és gyorsasággal, a végletekig bátrak és kompromisszumképtelenek. Bran Mak Morn némileg kilóg közülük. Nem mintha a fentiek nem állnának rá is, de a (még a mai történészek számára is) rejtélyes, a novellák cselekményei szerint hanyatlófélben lévő pikt nép királyaként olyan irigylésre nem méltó helyzetben kénytelen helytállni, ami egész karakterét drasztikus erővel meghatározza. Bran Mak Mornnal Howard átvezeti az ősi időkben játszódó történeteinek fonalát valós történelmi keretek közé – a piktek királya, Kull jobbkezének, Lándzsás Brule-nak a leszármazottja, a római terjeszkedéssel vív hősies, de hiábavaló háborút, azzal a halva született reménnyel, hogy elkorcsosult népét ismét naggyá teszi.
Ennek az eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak a súlyos sorsszerűsége baljós árnyként nehezedik a sztorikra, még a főhős győzelmeibe is szivárog valami kisebb-nagyobb keserűség, annak tudata, hogy a vég elkerülhetetlen. Bran Mak Morn, bár howardi társaihoz hasonló, kétségei, vívódásai, gyötrelmei okán melankolikusabb, emberibb figura, afféle tragikus hős. És ebből a pozícióból olyasmikre is rákényszerül, amikre Howard többi kolosszusa soha. Ennek legmarkánsabb példája a szerző egyik leghíresebb novellája, A föld férgei.
Howard nagy (levelezői) barátságot ápolt pályatársával, H.P. Lovecrafttal, akinek hatása rengeteg írásán érezhető, így A föld férgein is. Ebben Bran Mak Morn ősi, iszonyatos, földalatti és embertelen erőkhöz folyamodik rettenetes segítségért, hogy bosszút álljon egy nehezen megközelíthető római kormányzón (Kullt vagy Conant aligha érdekelné az esélytelenség, saját kezűleg vágnának véres utat maguknak az áldozatukhoz, vagy lekaszálnák, vagy belehalnának). A lények ábrázolása hűen lovecrafti (árnyékokba olvadó, bizonytalan formák), a hőstípus viszont nem is lehetne eltérőbb. Howard karakterei nem tántorognak sarokba az őrület határán szűkölve a félelemtől, hanem rettegésük ellenére is megvetik a lábukat, előrántják a kardjukat, és szembenéznek az iszonyattal – ami maga is megtapasztalja a félelmet (mint itt), vagy akár el is pusztul (A féreg völgye, ld.: Kull király és az ősök). Gyönyörű találkozási pontja ez a lovecrafti horronak és a howardi sword & sorcery-nek.
A kötet másik nagy klasszikusa az Árnykirályok, amiben Bran Mak Morn varázslója a régmúlt idők ködéből magát Kullt hívja segítségül, hogy egy viking csapat élére állva tartson egy szorost a római légióval szemben, amíg a főhős csapatai körbezárják, és elpusztítják az ellenséget. A crossover Howard írásának két mesteri jellemzőjét fonja össze: a végtelen idő mélyébe való, szédítő betekintést, ahogy a felfoghatatlanul hatalmas múlt találkozik a jelen satnya realitásával, miközben a jövő végromlása dereng a horizonton, és a kegyetlen harci forgatag csodálatosan-mocskosan eleven ábrázolását, ahogy kardok suhognak, vér ömlik, és emberek hullnak számolatlanul.
A föld férgei és az Árnykirályok a könyv két ékköve, de ezek mellett is sok remek írás fért még bele. Mint az Arabu háza, amiben egy Pürrhasz nevű, rendkívül (még Howardhoz képest is) mogorva vadember istenekkel csatázik, a lélekvándorlásos sztorik (Az éjszaka gyermeki, A sötétség népe), amik félelmetes narratív erővel kötik össze a múltat és a jelent, vagy Az elveszettek völgye, amiben egy vadnyugati bosszútörténet felkavaró horrorba torkollik. Mindezek a novellák (plusz versek és töredékek) jól átgondolt tematika szerint csoportosulnak, szerkesztői-kritikai kiadásban, kiváló fordítással (egyetlen apróság: nem ártott volna feltüntetni a közölt művek eredeti címét), a Howard életművét feldolgozó „Conan testvérei” sorozatban. Ami nagyszerű és hiánypótló.
