William Shakespeare vastag, többkötetes könyvsorozatok és Zeffirelli-féle mozifeldolgozások után a kilencvenes évektől vált a popkultúra részévé. A filmvásznon Rómeó és Júlia középkori Veronáját LSD-tabletták és géppisztolyok lepték el, A makrancos hölgy egy amerikai középiskolában engedetlenkedett, III. Richárd pedig zavaros szemű náciként mennydörögte, hogy „Eldöntöttem, hogy gazember leszek.”. Nem akkora truváj tehát a halhatatlan brit drámaírót akár egy amerikai romantikus szinglitörténet kerítőjének megtenni, ettől persze a kivitelezés lehet szórakoztató.
Elizabeth Lancester harmincas tanárnő, a nagy Bárd avatott ismerője és megszállottja. Ahogy minden romantikus történetben szokás, Elizabeth intelligens, szellemes nő, férfiügyekben azonban meglehetősen esetlen. Mindez nem akadályozza meg abban, hogy szürke kis világából az élet pénztől és showbiznisztől vakító oldalára átkerülve hirtelen világhírű filmsztárok és kabinetfőnökök vágyainak tárgya legyen. (Egyébként miért elképzelhetetlen, hogy egy középkorú szingli egyszer egy átlagos középiskolai tanárban találja meg álmai férfiját?) Közben ráébred, hogy Shakespeare tragédiái és komédiái bőséges kincsesbányák a párkapcsolati nehézségekkel küszködők számára a 21. században is. A regényben persze számtalan kalamajka adódik – a legrémisztőbb lehetőség, hogy valakit nem választanak meg kormányzónak –, de a végén minden megnyugtatóan zárul a beinduló karrierrel, a biztos befutóval, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” örökbecsű tanulságával.
Lian Dolan: Szerelmem, William
Fordította: Pap Ágnes, Erawan Könyvkiadó, 2014, 358 oldal, 2999 HUF
A Szerelmem, William egyetemeken, menő, koktélszalvétás partikon, színházi előadások forgatagában játszódik, ahol a csilivili szereplők – kongresszusi képviselők, színészek, kampánytanácsadók, pletykarovat-szerkesztők – méregdrága italcsodákat döntenek le a torkukon, a ruha- és bútormárkákat pedig úgy listázzák, mint egy elitkatalógusban. Mindez igencsak emlékeztet a Szex és New Yorkra, és mint ilyen, a divatmániás, metropolita olvasókat célozza – egy helyütt meg is említik a kultikus sorozatot. A díszletet leszámítva azonban inkább a romantikus felfogású Bridget Jones, mint a szexet kereső, függetlenségét harciasan őrző manhattani kvartett lelki tájain gázolunk. A könyvet így konzervatívabb szemléletű, átlagos életvitelű és leginkább férjhez menni vágyó nők is boldogan forgathatják.
A főhős – legalábbis egy darabig – kilóg a sznob környezetből: a közszférában tevékenykedik, fizetése alacsony, és úgy cseppen a partikra, a színházi közegbe és a politikai machinációk kereszttüzébe, mint Pilátus a krédóba. Az állandó önvizsgálatot tartó Elizabeth a pufók angol szingli doppelgangere egy kicsit karcsúbb kiadásban: problémái nem testképzavarában keresendők, ő egy régi, rosszul végződött kapcsolat romjain kesereg időtlen idők óta – amíg a semmiből felbukkanó lovag gálánsan ki nem segíti a magánéleti gödörből.
A Bridget Jones naplója a Büszkeség és balítéletre épült, a Szerelmem, William pedig Shakespeare világával kísérletezik. A szerző, Lian Dolan biztos kézzel adaptálja Bridget univerzumát az USA-ba: a könyvkiadó helyett ezúttal színház és főiskola a tuti terep, a jóképű rosszfiút menő filmsztárra, a megbízható ügyvédet snájdig kabinetfőnökre cserélik. Itt is van kotnyeles, fárasztó anyuka, különc, elszállt apuka, ráadásnak megspékelve két szupersikeres nővérrel és egy ambiciózus tizenéves unkokahúggal. A főhős, Elizabeth figurája nagyon vázlatos, az írónő inkább folytonos csetlés-botlására és a helyzetkomikumra koncentrál, mint bármilyen lelki folyamatra vagy jellemfejlődésre, de azt legalább szórakoztatóan, a bestseller-alapfogások korrekt ismerőjeként teszi. Nyilván senki nem vár shakespeare-i mélységeket a drámaíró személyét csak dramaturgiai fogásként alkalmazó romantikus regénytől, ahol a főhős a Jóbarátokban vagy az Alkonyatban is Shakespeare-toposzok után kutat egy könnyű vasárnap délutáni prospektus stílusában.
És épp ez a nagy kérdés: Shakespeare elbírja-e, hogy munkásságának akár töredékét is szingliregény-tartozéknak, egy önsegítő idézetektől hemzsegő könyv alkatrészeinek fokozzák le. Jane Austen simán elbírta, mert a Büszkeség és balítélet ugyanúgy a férjfogás különböző módozatairól szólt, mint a Bridget Jones. A Szerelmem, William Shakespeare-drámákból lepárolt miniportréi, célzott idézetei és a ma emberének szóló randitanácsai egyeseknek nagyon viccesek, sőt talán hasznosak is lesznek, másokat pedig kiborítanak majd. De esélyes, hogy ők el sem olvassák el Lian Dolan regényét.
