B
Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim végtelen bánata
Nyitott Könyvműhely, 2010, 192 oldal, 1592 Ft
Keményebb összecsapások, tisztuló stílus, pörgősebb történet és kifinomultabb humor - ezek a Pilgrim-sorozat harmadik kötetének főbb jellemzői.
Már korábban volt szó arról, hogy a szőke herceg modernizált és képregényesített történetének sikere hazánkban egyre csak fokozódik. Bizonyítéknak ott a december 30-án mozikba kerülő film, vagy az egymás után megjelenő kötetek. De ahhoz képest, hogy a legösszeférhetetlenebb elemek vannak a történetben, egész pofás és vicces sztori kerekedik ki belőle, ha O'Malley így folytatja tovább.
Vegyük az alapoktól. Aki még nem találkozott volna Scott-tal, elég annyit tudnia róla, hogy ő egy tipikus, más nyakán lógó, éretlen huszonéves. Egy nap viszont belezúg Ramonába, aki csak akkor lesz teljesen az övé, ha legyőzi mind a hét exét. Pont mint a mesében, ahol a kis királyfinak meg kell mutatnia rátermettségét és erejét a próbák során. Nagyjából ennyiből állna az egész, ha nem állnának a középpontban a fiatalok zeneimádata és a videójátékokból nyúlt olyan utalások, mint a küzdelmek után kapott extra élet, vagy a fal mellett lapuló fényes cucc, melyhez ha hozzáérsz, elmentődik a "játék". De nem kell megijedni, mert a szereplőknek jócskán akadnak hétköznapi problémái is, melyek által nem érezzük olyan távolinak a fantasztikus elemekkel teleszőtt világukat.
A harmadik részben máris belecsapunk a lecsóba: kiderül, hogy a Scott excsaja vezette bandának basszusgitárosa Ramona harmadik exe. Scott több legyet üthetne egy csapásra, ha le tudna vele számolni - egyrészt el tudna végre szakadni az exétől, másrészt megsemmisülne a konkurens együttes, harmadrészt közelebb kerülne Ramonához és egy fokkal nyugodtabb lehetne az életük. De az excsaj még mindig szívrepesztően gyönyörű, ráadásul a basszeros elsajátította a vegetáriánus életmódot, mely által olyan Darth Vader-i erő birtokába jutott, amivel Scott nem képes harcolni. Persze tisztában vagyunk vele, hogy előbb-utóbb megsemmisül a harmadik ex is (hiszen nem lenne folytatása a sztorinak, ha Scott lenne a vesztes), viszont nem mindegy, milyen áron.
Egyre több szereplő bukkan fel a kötetben, ezért is örültem a belső borítón levő Ki kicsoda?-táblázatnak, bár az állandó hátralapozgatás miatt sokszor elvesztettem a fonalat. De plusz pont jár azért, amiért végre nemcsak a hajuk alapján tudtam megkülönböztetni a szereplőket, hanem a különböző jellemvonásaik és beszólásaik alapján. A sorozat gyengesége viszont még mindig a jelenetváltások kidolgozatlanságában rejlik - el kellett telnie egy kis időnek hogy rájöjjek, az emlékek és a jelen idejű elbeszélések közötti különbséget a fekete-fehér hátterek jelzik. Ettől függetlenül és O'Malley titokzatos előreutalásainak köszönhetően alig várom a folytatást.
