A+
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Fordította: Ambrus Orsolya
JAK - L'Harmattan Kiadó 2009. 348 oldal, 3100 Ft.
Konzervatív pisi. Így jellemzi a középiskolai kötelező olvasmányokat Jarle Klepp, a Szerettem másképp is főszereplő-narrátora. Remélem, de tényleg és őszintén, hogy a mai középiskolások, akik hasonlóan vélekednek, előbb-utóbb rálelnek Renberg könyvére. Ez a mű ugyanis egyértelműen ennek a korosztálynak szól, bár mielőtt az idősebbek azonnal el is kattintanának, annyit azért hozzátennék, hogy valószínűleg senki nem fogja megbánni, ha elolvassa. Akik a 90-es évek elején, közepén voltak fiatalok és meghatározó élményük volt az Alternative Nation, tudják mi fán terem a Pixies, a Hüsker Dü és The Smith, szerettek iskola mellé járni, zenekart alapítottak és kacérkodtak a könnyűdrogokkal, azok pedig egyenesen imádni fogják ezt a könyvet.
Renberg könyve egy norvég nagyváros gimnazistáinak életét mutatja be, a sztori pontosan 20 évvel ezelőtt, 1990 késő telén játszódik. Európa szépen lassan átalakul, a Vasfüggönynek vége, a grunge hamarosan berobban, itthon péntek esténként mindenki a Dallast nézi, Jarle Klepp, a stravangeri másodikas gimnazista pedig szerelmes lesz. Mindez rendben is lenne, csakhogy Jarle egy fiúba, az újonnan érkező, visszahúzódó Yngvébe lesz szerelmes.
Ha csak arról szólna a regény, hogy egy tizenéves fiú megpróbálja feldolgozni, értelmezni vonzódását a saját neméhez, akkor is érdekes lenne a dolog, a Szerettem másképp is azonban sokkal összetettebb ennél. Jarle-nak ugyanis van egy barátnője, akit szeret, ráadásul a szex is remek vele, aztán ott van még Helge, a legjobb barátja, akivel zenekart alapítanak, ami éppen első koncertje előtt áll és az anyja, aki éppen akkor veszíti el állását és a fia támogatására vágyna, meg persze az erőszakos, alkoholista apa, aki évekkel a válás után is állandó fenyegetettséget jelent. Jarle feje felett összecsapnak a hullámok, időt kellene szánnia a barátnőjére, az anyjára, be kellene lökni a Mathias Rust Band motorját, szellemi csatákat kell vívnia Helgével, viszont csak egyetlen dolog érdekli igazán, Yngve. Miközben a fiú mindenkinek próbál megfelelni, szépen lassan teszi tönkre maga körül a dolgokat.
Renberg legnagyobb erénye, hogy a visszatekintő narrátor elemzi, analizálja ugyan fiatalkori önmagát, de az események sodró lendületét nem töri meg ez a nézőpont. Elevenen lüktet a regény, a szereplők úgy beszélnek, úgy viselkednek, ahogy a másodikas gimnazisták szoktak, nem szépít és nem is túloz, minden a helyén van. Az egész sztori annyira valószínű, sőt bizonyos szempontból kiszámítható, a kamaszkori barátság túlzásaitól, a fiatalok kocsmázási szokásainak leírásáig, a drogvásárlás jelenetén, a kezdő zenekarok polémiáin át, a nagymenő gimisnél tartott féktelen, ahogy a regényben mondanák: sátáni bulijáig minden tökéletesen hiteles.
Tökéletes tanulmány arról, milyen problémákkal találja magát szemben egy tizenéves, nem véletlenül említettem rögtön az elején a kötelező olvasmányokat, ez a regény nagyon is alkalmas lenne rá, hogy egy gimnáziumi magyar órán hosszasan megvitassák a diákok a felmerülő kérdéseket. Ezt a szöveget egy kamasz szerintem élvezettel falná fel, lehet izgulni Jarle miatt, szurkolni neki, helyeslően bólintani, vagy éppen ostorozni rossz döntéseit. A regény stílusa könnyed és emészthető, ugyanakkor hiába popos, ettől még nagyon átgondolt és okos nagybetűs irodalom.
Tore Renberg egyébként egy trilógiát írt Jarle Klepp életéről, a magam részéről nagyon bízom benne, hogy a kiadó nem áll meg ennyinél és a következő két kötet is elérhető lesz magyarul, a Szerettem másképp is után nagyon hiányozna a folytatás. Egyébként a könyvből film is készült, ha tehetik nézzék meg, addig pedig ajánlom figyelmükbe a Mathias Rust Band myspace-es oldalát, ott kiderül mi is az a Sátánkurva anarchiakommandó!
