Sasha Grey: A Juliette társaság, fordította: Kopp Lukács

Gabo Kiadó, 2013, 336 oldal, 3490 HUF

C

Fotó: ACG

Első ránézésre semmi sem árulkodik arról, hogy erotikus fikcióval van dolgunk. Igen, még a szerző neve sem, ezzel a címmel akár young adult regényt is írhatott volna egy elitgimnázium lánybandájáról. A szabadság ötven árnyalata is lehetne szabadulós börtönkönyv, még a bilincset sem kéne leszedni a borítóról. Sasha Grey ex-pornósztár első regényének, A Juliette társaságnak a borítóján nincsenek bilincsek, se stilizált mellbimbók, de még egy árva fallikus szimbólumot sem lehet felfedezni rajta. Csak a BestChickLit.com definíciója (ti. Pikánsan intelligens, intelligensen pikáns) ad némi irányt, bár mikorra a kötet a kezünkbe kerül, már pontosan tudjuk, hogy mire számítsunk. Legalább is én naiv, azt gondoltam, hogy tudom. Mindenre számítottam, de alsó tagozatos fogalmazásokba illő mondatokra nem.

„Nem az Illuminátusok társaságáról beszélek. Ez nem a Bilderberg Csoport, nem a Bohém Társaság, nem is olyan banális összeesküvés-elméletet szító hírhumbug, ami csak arra szolgál, hogy jobban el lehessen adni az összeesküvés-elmélet hívőknek. Nem. A felszínen ez a klub sokkal ártatlanabb. De az alszínen már nem az.” (5. o.)

Sasha Grey, aki mostanában leginkább olyan mesemondónak tartja magát, aki épp tanulja az életet, emailben válaszolt pár kérdésünkre. Elárulta például, hogy nemcsak azért írta meg a könyvet, mert szereti az új kihívásokat, hanem azért is, mert miután körülnézett a gyámoltalan hősnőket és vasmacsókat felvonultató erotikus irodalomban, rájött, hogy nem ő a célközönség. A regényeket nem a saját, szexuálisan érettebb és szabadosabb generációja írja, sokkal inkább a szüleié vagy a nagyszüleié - az ő kalandjaik pedig inkább elálmosítják, mint beindítják. Olyan könyvvel akart előállni, ami sokkal inkább titokzatos és érzéki csodaként kezeli a női szexualitást, nem pedig pusztán fizikai aktuskánt, ugyanis Grey szerint a jó szex főleg a fejben zajlik, és nem az ágyban. A bő 300 oldal végére kiderült, hogy a könyvben sem.

A nők nincsenek tisztában azzal, hogy pénzért használják őket

– hangzik az egyik leggyakoribb sztereotípia a pornóval kapcsolatban. Sasha Grey már az első felnőttfilmes jelenete előtt kijelentette, hogy ez hülyeség. Ő igenis tisztában van azzal, amit csinál, a teste a munkaeszköze, ám ez egyáltalán nem zavarja.

Ki az a Sasha Grey? 

A Marina Ann Hantzis néven született pornós, író és színésznő tíz évig járt színészórákra Sacramentóban, ám a pornó csábítóbb volt, mint a szélesvászon. Első nem pornós szerepét első felnőttfilmje előtt egy évvel kapta a Homo Erectus című vígjátékban, aminek tényleg ez a címe, nem mi találtuk ki. Ebben egyébként maga Ron Jeremy is szerepelt. 2009-ben Steven Soderbergh The Girlfriend Experience (magyarul Barátnő rendelésre címmel futott) című drámája jelentette számára a filmes áttörést, bár a szerepe nem esett túl messzire attól, amit addig csinált. Ő volt Chelsea, az escortlány. Játszott többek között amerikai és spanyol thrillerben, pszichohorrorban, rövidfilmben, és egy NSA-t parodizáló reklámban is, amelyben a hírszerző ügynökséget egy online szextelefon-hálózathoz hasonlítják. Egyedül érzi magát? Társaságra vágyik? Akarja hallani a legmocskosabb beszélgetéseket? Csatlakozzon az NSA-hoz!  Láthattuk például a The Roots, Eminem és a The Smashing Pumpkins videóklipjében, a Törtetők című HBO-sorozatban pedig saját magát alakította. Hamarosan rendőregyenruhában lövöldözik majd Danny Trejo oldalán, de felbukkan Elijah Wood mellet is, Bunnyként domborít a brit képregényíró/rajzoló, Dan Schaffer The Scribbler című képregényéből készülő moziban, és a mélytorok istennőjeként tisztelt Linda Lovelace-ről szóló életrajzi drámában is szerepel.

Első filmjét közvetlenül a tizennyolcadik születésnapja után forgatta, méghozzá a legendás Roccóval. Művésznevet először a francia újhullámból választott magának, ám Anna Karinát végül egy német indusztriál zenekar frontembere, és Dorian Grey nyomta le. Alig húsz évével ő volt minden idők legfiatalabb pornó Oscar-nyertese, ám egy évvel később, 2011 augusztusában bejelentette visszavonulását, és Hollywood felé kezdett kacsingatni. Grey elhivatottsága és profizmusa az újságírókat is levette a lábáról, a Rolling Stone riportere például a legokosabb embernek nevezte a pornóiparban. Van azonban valaki, aki nem borult a lábai elé - Bret Easton Ellis The Canyons című filmjének egyik főszereplője, a pornószupersztár, James Deen. Ő egyenesen a „pornó Voldemortjának” nevezte Sashát.

A rossznyelvek ellenére Grey nem egy tipikus pornósztár, és nem csak azért, mert egy átlagos beszélgetésben is képes Godardtól idézni. A sztereotípiák rá nem érvényesek, bár szerinte nem ő az egyetlen olyan pornós, akit nem esett áldozatul szexuális zaklatásnak, nem használ drogokat, és elég intelligens ahhoz, hogy kimondja a véleményét. Egyszerűen csak ügyesen használta a lehetőségeit, hogy megmutassa, ki is ő valójában. A feminizmus-pornó kérdés feszegetőinek pedig annyit tanácsolt, hogy vessenek egy pillantást az életére. Végre itt egy nő, aki (dacára a férfiközpontú társdalomnak) mindent elért, amit akart, megvalósította az álmait, és tisztában van a saját döntéseivel. Hát nem ez minden öntudatos nő álma?

Csak szex és más semmi

Hősnőnk, Catherine, a frissen szexuális öntudatára ébredt filmszakos hallgató kicsit túl messzire ment az ébredezésben, és hirtelen egy rakás nagyhatalmú pöcs között találta magát. Egy ilyen díszes, és főleg nagyon titkos társaságban pedig bármi megtörténhet, még az is, hogy a tagokért nemcsak az ágyban döglenek a nők. „Film szakos tanulmányaim legelső óráján az első fontos dolog, amit megtanultam: a cselekmény mindig a karaktertől függ.” (15.o.) Bár hősnőnk alig hasonlít a kortárs erotikus fikció bénácska nőalakjaira, a cselekmény alakításában mégsem jeleskedik. Pedig nem várja, hogy élrevasalt milliomosok vagy napbarnított faszobrászok (nem vicc!) vezessék be az ún. gyönyörök birodalmába, nagyon is konkrét vágyai vannak. Tudja, milyen a jó szex, vagy legalább is nem fél megkérdezni, kész mázli, hogy van is kitől. Társalkodónő-csoporttársa, Anna pedig készségesen válaszol, sőt még az ödipális zavarokkal küzdő professzorral, Marcusszal is megismerteti. Egészen közelről ugye, hiszen mégiscsak erotikus fikcióval állunk szemben. És egy szörnyű titokkal, mert szörnyű titoknak és/vagy szerelmi szálnak mindig lennie kell. Szerencsére itt csak az előbbi van, két ilyen súlyosbító körülményt már el sem bírna a történet.

A nem túl eredeti szex-nagymonológ-szörnyű titok triumvirátustól akár el is tekinthetnénk, ha a könyv legalább olyan szórakoztató lenne, mint mondjuk egy vasárnap este mackónadrágban végigizgult könnyes-nyálas romantikus komédia, aminek már az első jelenetéből kihallatszik a hepiend. Hogy egy pajkos franciát idézzek, hiába áll tótágast a genitális szerelem, sajnos nem feledteti, hogy az egész olyan, mintha egy ötödikes kislány fogalmazását olvasnánk a legszebb nyári élményeiről. Csak kicsit több benne a testnedv. És egy ötödikes talán nem gondolja úgy, hogy a Biblia a második legbetegebb alkotás a világon. Sőt, példának sem hozza Sámuel könyvének bizonyos fejezeteit - szexuális erőszakkal és ártatlan gyerekek legyilkolásával.

Kérdezz-felelek Sasha Greyjel

Honnan jött a könyv ötlete? A személyes tapasztalataid inspiráltak, esetleg egy film, vagy a politikusok mindennapos szexbotrányai?

Mindig az új kihívásokat keresem, szeretem magam kipróbálni új területeken, főleg mióta visszavonultam a pornótól. Játszottam mainstream mozikban, fotóztam, voltam DJ. Akkoriban nőttem fel, mint ember, és mint művész, de ami idáig vezetett az a szexuális étvágyam és új szexuális tapasztalatok keresése. Mint mindenki másnak, nekem is szükségem volt egy terepre, ahol levezethetem a vágyaimat, de nem állt szándékomban újra pornózni. Szükségem volt egy új médiumra. Kíváncsi voltam, mit hoz elő belőlem, ha a szexről írok. Nem hiszem, hogy bárkinek is több tapasztalata van, hogy erotikus fikciót írjon, mint nekem - így született a könyv. De ha a frusztrált művész válaszát akarnám adni, akkor azt mondanám, hogy már 16 éves koromtól írok forgatókönyveket a mentorommal, Anthony D'Juannal, és már sokat küzdöttünk, hogy megvalósítsuk a terveinket. Talán majd a közösségi finanszírozás a segítségünkre lesz.

A vezetékneved Grey, a főhősöd neve pedig Catherine. Erről persze rögtön olyan könyvek jutnak eszembe, mint a Szürke50-trilógia vagy a Catherine M. szexuális élete. Szerinted mi a legfőbb különbség a Juliette társaság, és a többi kortárs erotikus fikció között?

Én olyan könyvet akartam írni, ami feltárja, hogy hogyan éreztem magam minden egyes alkalommal, ha elkezdtem forgatni egy pornójelenetet. Mindig egy újabb ugrás volt az ismeretlenbe. Mit fogok érezni, hogyan fogok reagálni, hogyan fog reagálni a jelenetbéli partnerem, hogyan tudok egy újabb szintre lépni – emiatt érte meg és ez tette izgalmassá. Olyan könyvet akartam, ami nincs a piacon. Nem találtam olyat, amit szívesen olvasnék, ezért elhatároztam, hogy megírom én.

Mit gondolsz, milyen kérdések merültek fel az olvasóidban, miután becsukták a könyvet? Érkezett támadás azoktól a celebektől, akik nem épp a leghízelgőbben vannak megemlítve? (Kim Kardashian, Paris Hilton – a szerk.)

Mindenféle reakció érkezett a „nekem ez túl extrém, azt hittem, hogy olyan lesz, mint A szürke ötven árnyalatától" az „ez nem is mocskos elégé, többet vártam tőledig." Az irodalom nem olyasmi, ami túl gyakran berobban a bulvársajtóba, ezért egy olyan valós személytől sem érkezett komment, aki szerepel a könyvben.

Mennyire gondolsz úgy a pornóra, mint kitalált műfajra? Szerinted sokkal megcsináltabb, kitaláltabb, mint más dramatizált mozgókép?

Mikor azt állítom, hogy a pornó hamis, az alatt azt értem, hogy senki sem kész minden egyes alkalommal csinálni, ha szexszel. A pornó egy csomó igazi dolgot csak megjátszik, nem számít, hogy az emberek mennyire próbálnak „valós" szituációkat kreálni, ha egy kamerát szegezel valakire, megváltozik a személyisége, - a cinema verité épp emiatt élt csak egy egészen rövid ideig. De az élvezet és az intenzitás természetesen igaz.

Lányos képzavar

Egy expornós által írt könyvnél talán kevésbé lenne meglepő a Bad Sex Award emlegetése, mint mondjuk a Bridget Jonesnál – A Juliette társaság kétharmadát bátran idézhetnék a jelölésről szóló cikkek. (Ms. Grey sajnos a shortlist közelébe sem került, erotikus fikciónak nincs helye a listán.)

Hősei például egyszer annyira átadják magukat az élvezetnek, hogy a nagy erőlködésben rájuk dől a szekrény. (Sejtem, hogy nem pont ez volt a cél, de itt eléggé nevettem.) A sikamlósabb jelenteket egy idő után muszáj átlapozni, mert unalmukkal csak még jobban megtörik az egyébként sem túl izgalmas nyomozós sztorit.

Szörnyű titok, titkos társaságok, méretes hímtagok, szóval csak a szokásos. Grey egy teljes fejezetet szán a spermának, ódákat zeng róla, én pedig őszintén meglepődöm, hogy ennyi szinonimát ismer rá a magyar nyelv. A humor nagyon fontos, ha a szexualitásról beszélünk, vallja a szerző, mert segít a komplexusok leküzdésében. Kár, hogy írás közben csak annyira futotta, hogy „Pornó – hozzáadott gecit tartalmaz.” (67. o.) Meg egy hátulról érkező (!), nem annyira váratlan poénra, ami párhuzamot von egy gázolás, és egy hevesebb lerohanás közé.

Catherine két gyors menet és a szörnyű titok megoldása között értelmiségi oldalát is megvillantja. Úgy szövi monológjaiba a kultabbnál kultabb európai filmeket, mint az önigazolást kereső első randizó, aki hamar rájön, hogy itt bizony a másik fél az okosabb.

„Arra gondoltam, hogy volt egy ilyen című film. Egy horrorfilm. Dario Argento rendezte. Egyszer néztem meg, és sosem felejtem el. A Stendhal-szindróma. Egy fiatal rendőrnőről szól, akit Dario lánya, Asia játszik. A rendőrnő brutális sorozatgyilkosság ügyében nyomozva üldözi az egyik gyanúsítottat; az üldözés során múzeumi kiállítóterembe kerül, és földbe gyökerezik a lába a fenséges szépség láttán. Boticelli Vénusz születése és Caravaggio Medúza című képe van a teremben; az egyik az isteni szépség, a másik a puszta rémület.” (83. o.)  

Pedig Grey életében nemcsak a felnőttmozik játszottak meghatározó szerepet. Érettségi után filmes tervei voltak, még a főiskolára is beiratkozott, de a szex más irányba terelte. „Tinédzserkoromban volt egy drámatanárom, aki elhalmozott könyvekkel, zenével és filmekkel, és ezáltal egy teljesen új világot tárt fel előttem. Ő fordított az európai művészfilmek, Jean Luc-Godard, Fellini, Antonioni és Bunuel felé. Az igazán jó film megváltoztatja a teret, megnyitja a tudatalattid legmélyebb rétegeit, szinte sokkos állapotba kerülsz tőle. 12 éves korom körül láttam Truffaut egyetlen amerikai filmjét, a Fahrenheit 451-et, és teljesen lenyűgözött. Nem igazán értettem, de rákaptam a filmek ízére, és úgy éreztem, még többet akarok látni.”

Irodalom = biztonságos terep a felvilágosításra

A Juliette társaságot a tinik is bátran forgathatják, reagált a szerző a tweetre, melyben egy fiatal lány lelkendezik, mert az iskolában átvehette a könyvet, amit az exfiúja anyukája küldött neki.  (Én már a tweetet sem igazán értem, de nagyon szeretnék találkozni azzal a kedves mamával, aki erotikus fikciót küld ajándékba a fia volt barátnőjének, méghozzá be annak gimnáziumába.) Grey szerint az irodalom biztonságos terep lehet, hogy a fiatalok lássák, milyen széles is az emberi szexualitás, és kényelmes választás azoknak, akinek a szexuális érdeklődése tabunak számít. Majd hozzáteszi, nagyon sajnálja, hogy ő 12-13 éves kora helyett csak 16 éves korában fedezte fel De Sade-ot, Angela Cartert, and Bataille-t.  A szex miatt nem érdemes távol tartani a tiniket Sasha Grey könyvétől. De nem árt figyelmeztetni őket, hogy az irodalom a kicsit gondosabban megformált mondatoknál kezdődik. (Ha már a borító ilyen ízlésesre sikerült, talán a fordításon sem lett volna szabad spórolni.)

Amint bekapcsolják a kamerát, a pornószínész elkezdi produkálni magát. Nincs ezzel semmi baj, amíg nem dönt úgy, hogy a produkciót egy könyv lapjain is folytatja. Félő ugyanis, hogy közben elfelejti, csinálni sokkal könnyebb, mint írni róla. A Juliette társaság az elrettentő példa erre.